Frenetikus kilátás kápolnával, kereszttel – A budaörsi Kő-hegyen és környékén kalandoztunk

Túránk kezdetén nem pontosan ide indultunk a 21-es busz csillebérci végállomásától, hanem a Farkas- és a Szekrényes-hegy irányába,  de a piros kereszttel, majd a sima pirossal jelzett ösvényre vélhetően az ellenkező irányba tértünk rá; miután az intenzív avarillatú tölgyesben fél órát gyalogoltunk a potyogó makkok között, már közelebb kerültünk a híres Kő-hegyhez, mint eredeti úti célunkhoz, így inkább tartottuk az irányt. Nyaralók, présházak között sétálva érkeztünk meg Budaörs szélére, az ófaluba, ahol a város két ismert látnivalója egymás mellett található és közelíthető meg kisebb-nagyobb erőfeszítéssel.

A mindössze 173 méteres Kálvária-dombra például könnyedén fel lehet sétálni a szerpentinen a kőkereszthez és két oldalán a messzeségbe tekintő Szűz Mária és János evangélista mészkőszobraihoz. Ahogy az alul álló kápolna, úgy a stációk is 1817-ben épültek eredetileg, világháborús megsemmisülésük után 2002-ben építették újjá. A szabályos kúp alakú dombot egy valaha itt működő gejzír alakította ki, és a panoráma már innen is ígéretes: lehet gusztálni a szomszédban magasodó Kő-hegyet, ami már igazán nagy falatnak tűnik. 

A hegyre csak kijelölt útvonalakon szabad (és a meredek dőlésszög miatt csak így lehet) felmenni. Meg kell kerülni, a Kőszikla utcából vezet fel egy jól kiépített lépcsősor. A Kő-hegy vallási emlékhely is: az itt álló Szeplőtelen Fogantatás-kápolna eredetijét 1855-ben Wendler Ferenc építette annak örömére, hogy túlélt egy bányaszerencsétlenséget, és közben még Szűz Mária is megjelent neki álmában. A kápolna híres lett,  IX. Piusz pápa még egy Mária-szobrot is küldött tiszteletére Rómából. Búcsújáráskor tömegek zarándokoltak ide, Wendler Ferenc pedig egy idő után remeteként a szomszédos barlangba költözött. A kápolna a II. világháborúban elpusztult, 2003-ban építették fel újra, adományokból; mellette magasodik a megmentett Mária-szobor is. A csúcson 1995 óta áll a jelenlegi, négy és fél méter magas fémkereszt, amit este reflektorokkal szoktak megvilágítani; eredetijét az 1950-es évek elején szervezett vasgyűjtés keretében távolították el.

A Kő-hegy egy dolomitrög, ráccsal lezárt barlangüregeit az egykori hőforrások alakították ki. Több látványos, szél, eső és jég kitartó munkájának köszönhető sziklaformációt, kiszögellést, magaslatot tartogat, így népszerű időpontokban is jut mindenkinek bámészkodásra, letelepedésre, szendvicsek elfogyasztására alkalmas kilátóhely. És hát a kilátás – hogy ne egy elcsépelt szót használjunk – frenetikus, a Budapest környéki kirándulóhelyek legjobbjai között van.

Északon a Csíki-hegyek és a Budaörsi-kopárok tömbjei hullámoznak, legközelebb hozzánk az Odvas-hegy csodálható meg (át is lehet túrázni, ha van időnk), alattunk Budaörs hangulatos óvárosa nyugszik kusza háztetőkkel, sváb présházaival; távolabb, a Gazdagréti lakótelepen túl, kéken sejlik fel Budapest. Talán azért tűnik olyan kivételesnek az ittlét, mert a Kő-hegyet más kirándulóhelyekkel ellentétben nem veszi körbe erdőség, hanem direktben tárul elénk a látvány, szédítő magasságban. Akár Budaörs Gellért-hegyének is nevezhetnénk, hiszen épp olyan magas (235 méter), és káprázatos a panoráma, valamint szakrális jelentősége is kiemelkedő.

Ezúttal jó volt tehát eltévedni és letérni a tervezett útvonalról. A Kő-hegy és a Kálvária-domb környékére a girbegurba utcák és a sváb örökség miatt is érdemes ellátogatni, várostörténeti szempontból is érdekes élmény. Budaörs több busszal is megközelíthető Budapestről, de ügyeljünk rá, hogy kiegészítő jegy kell a városhatártól. A főút felől meredeken kell felfelé tartani, de a Templom tér felől közelíthető meg legegyszerűbben a Kőszikla utca és a csúcsra vezető lépcső bejárata.