A Hu Lu Lu nem egy friss pont a budapesti vietnami felhozatalban – 2 éve nyitotta meg Nguyen Thai Manh. A vietnami srác 14 éve él Budapesten, szépen beszéli a nyelvünket, de korábban soha nem dolgozott a gasztronómiában. Két évvel ezelőt már lehetett tudni, hogy a magyarok egyik kedvenc külföldi konyhája az olasz mellett a vietnami – nem véletlen, hogy egyre másra nyíltak a távol-keleti ország konyháját prezentáló helyek.
A nagy kedvenc a francia alapokon nyugvó húslevese, a pho lett – egész éttermi koncepciók épültek erre az illatos, fűszeres, könnyed, mégis laktató távol-keleti levesre. mégsem az ikonikus leves iránti olthatatlan kereslet inspirálta arra, hogy megnyissa a Hu Lu Lu-t, hanem egy vietnami látogatás. Családjával együtt egy hosszabb kirándulásra mentek, és bár eredetileg Észak-Vietnamból érkeztek, az ország közepén, a tengerparton lévő Hoi An teljesen lenyűgözte laza hangulatával és színes lampionjaival. Az atmoszféra annyira beszippantotta őket, hogy hazatérvén úgy döntöttek, nyitnak egy helyet, ami pont olyan lesz, mintha Hoi An-ban lennénk – mindezt az Akácfa utcában.
Nem csak a kinézetben, a kínálatban is szerettek volna valamivel szélesebb spektrumot mutatni, hogy ne csak a klasszikus, mindenki által ismert vietnami fogásokkal találkozzunk az étlapon. A vietnami éttermeknél gyakori, hogy családi vállalkozásként működnek – a Hu Lu Lu-ban sincs ez másként, sőt a szokatlan nevet is így kapta a hely: Mahn és felesége mellett az étteremben gyakran találkozhatunk, kisfiúkkal, Beu-vel is. A Hu Lu Lu egyfajta becézgetés, Beu-vel való játék közben született, és amikor két éve megnyitották az étteremet, úgy döntöttek, ezt a nevet adják neki, hangsúlyozván a családi egység fontosságát a vietnami kultúrában.
Az étlapon természetesen megtaláljuk azokat a kihagyhatatlan elemeket, mint a tavaszi tekercs vagy a pho, de a hagyományos marhás verzió mellett széles választék van a vietnami levesből. A nem rán-t vagyis a tavaszi tekercset (790 Ft) azért megkóstoltuk, csak hogy legyen viszonyítási alap. Kellemes, ropogós, nem túltöltött, street food élmény, érezhetően az egyszerűbb iskolából, ami tényleg arra szolgál, hogy ha az éhhalál szélén vagyunk, legyen mit bekapnunk, amíg a főételre vagy a levesre várunk.
A levesek közül a Phở vịt chiên-t (2390 Ft) a csípős kacsás változatot kóstoltuk. Bőséges adag, kellemesen fűszerezett, enyhén csípős leves – a tüzességen természetesen állíthatunk a mellé kapott kiegészítőkkel – amiből nem sajnálták sem a húst, sem a zöldfűszereket. A benne lévő kacsa omlós, nyoma sincs zsírosabb részeknek, de ha még diétásabbá szeretnénk tenni, természetesen megszabadíthajuk a ropogósra sült bőrétől.
Kiemelkedő újdonság volt a főétel, a ragacsos rizzsel tálalt cari xoái, vagyis mangós curry (2890 Ft). A vietnami konyhában egyrészt kevésbé jellemző a curry, mint a környező országokéban, de nem ez volt a legmeglepőbb az ételben, hanem hogy egyrészt nem kókusztejjel, hanem mangópürével sűrítették a szószt, másrészt, hogy a benne lévő húst egy nagyon omlós rántott csirkemellre cserélték. Felmerült bennünk a gyanú, hogy ez valamilyen magyar gyomorhoz igazodó, kedveskedő gesztus manifesztációja, de Manh felvilágosított minket, hogy ez ha nem is a legjellemzőbb vietnami kunszt, az ország középső régiójában gyakran előrdul. Hogy a japán tonkatsuból jön-e, vagy máshonnan, ezt nem tudakoltuk meg, a fogás mindenesetre meglepő és izgalmas. A curry nem hasonlít a thai vagy indiai curryk csípős világára, inkább egy édeskés, könnyed, pürés állagú alap sok zöldséggel és a már említett hússal.
Desszertnek két különböző pudingot próbáltunk, a trópusi gyümölcsös tápiókát (1090 Ft) és a kókuszt (790 Ft). Mindkettőre igaz, hogy igazi nyári desszertek – vagyis könnyű, hűsítő és nem túl édes egyik sem.
Érdekes lehet még az italválaszték is, nemcsak vietnami kávét, de a vietnami nyár alapjának számító hűsítő teák is ott figyelnek az itallapon. Ezek a gyógynövényfőzetből és gyümölcsből készült italok minden vietnami szerint nemcsak finomak, de kifejezetten egészségesek is, főleg a nyári melegben. Az egészségre gyakorolt hatását kóstolásra nem lehet megállapítani, de az kétségtelen, hogy jóval kreatívabbak és izgalmasabbak, mint egy átlagos szörp vagy szénsavas ital.
