Ha valaki évtizedek óta rendszeresen szigetfesztiválozik, annak mindig fura úgy kimenni a Hajógyári-szigetre, hogy nincs ott buli. Csak a csendet időnként megtörő madárcsicsergés, pár kutyás, meg az a sok-sok zöld van, vagyis a természet fogad ilyenkor bennünket – a felajzott fesztiválozók és az élvonalbeli hazai és nemzetközi zenekarok helyett. Persze jól van ez így. Az nem, hogy idén elmarad a Sziget Fesztivál, viszont öröm az ürömben, hogy így legalább a természet fellélegzik, 2020-ban nyugta lesz tőlünk, ami rá is fér, és ez az áldott állapot legkésőbb jövő augusztusig tart majd. Ráadásul így a frissen átadott sportparkot sem amortizálja le a túlkapásokra bizony hajlamos fesztiválozó tömeg.
Amikor azt olvastam, hogy a Hajógyári-sziget sportparkját felújították, az első, ami szemet szúrt, a felújítás szó volt. Volt ott már sportpark korábban is? Valószínű sokan nem is emlékeznek rá, talán még azok sem, akik minden nyáron kinéznek az Óbudai-szigetre – a fesztiválon túl is. Valószínűleg már-már használhatatlan, de minimum áldatlan állapotú lehetett, és annyira, hogy az ember oda se nézett, amikor szemlesütve elhaladt mellette, így a felújítás valójában talán nem is felújítás, hanem egy teljesen új park felépítése volt. Amikor kiér az ember és szétnéz, akkor is ezt gondolja, miközben tudja, hogy azért volt ott korábban is valami – aminek most már a nyomát sem találja. Amit viszont lát, az meg tényleg vadonatújnak tűnik, mintha a semmiből emelték volna, nulla alapra. És valójában tényleg ez történt.
Az átadási ceremónián, még június végén, több minden elhangzott a sportparkkal és az egész szigettel kapcsolatban. Például az, hogy 1700 m2-rel növekedett a zöldfelület, ültettek 60 db fát, illetve biodiverz évelőkkel gazdagított növényágyások is kialakításra kerültek, sőt a ligetes faállomány védelmében még egy rovarhotel telepítése is megtörtént. De a mi szempontunkból persze a sportpark a lényeges.
A többfunkciós, gumiburkolatos sportpályán focizni, kosarazni és kézilabdázni is lehet, ám aki a labdajátékok közül inkább a röplabdát részesíti előnyben, az is jól jár: őt két füves röplabdapálya is várja. Ezeken kívül még pingpongasztal és fitnesztér pumpálja fel az adrenalint a mozogni vágyókban. A sportolásban megfáradtakra is gondoltak. Ők elnyúlhatnak a pihenőterek valamelyikén, ha pedig megszomjaztak, ihatnak az ivókútból, sőt még netezni is lehet lihegve és relax közben, hála a wifi-jelet sugárzó okososzlopnak. A multifunkciós sportpálya mellett áll egy automatizált illemhely is, amiben még pelenkázó is akad, így figyelve a kismamákra és az új idők szelére is. A különféle utcabútorok, padok és hulladékgyűjtők pedig kötelező elemei egy ilyen parknak, majdhogynem szóra sem érdemes, hogy vannak.
Egyetlen, apró szépséghibája viszont van a sportparknak, fura, hogy erre senki sem figyelt. A terület része egy kerékpártároló is, ami egyfelől tök jó, mert a szigetre kibicajozni a legkényelmesebb és a legpraktikusabb. Viszont a bringatároló nem az út mellett, a sportparkhoz levezető széles lépcsősor mellett található, pedig bringával ott fogsz megállni, hanem a parkon belül, majdhogynem a közepén. Ide pedig az említett lépcső, majd köves út vezet el. De letolni a bringát nem tudod. Így mit tehetsz? Két dolgot. Felkapod a gépet a válladra, és úgy sétálsz le, vagy teszel a zöldfelületre és a hepehupás, füves talajon gurulsz le az út szintjétől valamivel mélyebben és beljebb fekvő sportparkba. Másképp egyszerűen nem lehet. Ez persze csak kényelmi hiányosság, és ennyi még pont belefér. Sőt ezt is tekinthetjük a testmozgás részének. Amikor odaérsz és lecipeled a bringát, akkor bemelegítesz, amikor végeztél és felviszed az útra, akkor pedig levezetsz. Minden csak nézőpont és hozzáállás kérdése.
