Aki meghallja a szót: parkour, és egyébként fogalma sincs arról, hogy létezik ezen a néven egy utcai extrém sport – ami az extrém sportok között is talán a legextrémebb –, az általában zavartan és vicceskedve visszakérdez: parkőr? Reméljük, hogy a nemrégiben megnyílt első beltérben kialakított magyarországi parkour terem, a Hall Of Parkour Hungary (HOP Hungary) lesz annyira sikeres, hogy még inkább ráirányítja a fókuszt erre az izgalmas sporttevékenységre, ami pedig végleg beteszi majd a kaput az említett szóviccelődés előtt.
Parkour mortale
A parkour Franciaországból származik, Párizs egyik külvárosából, ahol félig francia, félig vietnami fiatalok találták ki. Innen terjedt el – előbb Anglia irányába, majd a tengerentúlra, hogy aztán az egész világot megfertőzze, köztük minket is. Magyarországon valamikor az ezredforduló utáni első évtized közepe táján indult el a parkour mozgalom, viszont még manapság is csak egy szűk, ám lassan, de biztosan növekvő kör ismeri ezt az alapvetően városi extrém sportot.
A parkour alapvetően a nyers erőre épülő mozgásforma, amiben azonban az akrobatikus elemek szerepe is nagyon fontos. Két változata létezik. A freestyle az, ami inkább az akrobatikus: szaltókból, pördülésekből, csavarokból és nagyon látványos mozgásokból áll. A klasszikus parkour ezzel szemben egy városi akadályfutás, ahol elsősorban a gyorsaság számít, minél rövidebb idő alatt kell A pontból B pontba eljutni.
A parkour sokak fejében a háztetőkhöz kötődik, ami csak részben fedi a valót. Eleve nem minden városban vannak erre alkalmas tetők, például Budapest is egy ilyen város. A magyar parkourosok első generációja még a Budai Vár romjain és falain edződött, egészen addig, amíg egy rendelettel tiltólistára nem került minden extrém sport a Várnegyedben. Úgyhogy jobb híján elkezdték felfedezni a várost. Kiderült, egész jó területek vannak Budapesten is, csak nem egy helyen, hanem mindenfelé elszórva – mint például a Stadionok környéke –, ráadásul az egyik helyszín erre, a másik meg arra alkalmas, olyan pedig nem nagyon van, ahol a parkour iránti elkötelezettség maximálisan kiélhető. Ezért is született meg a HOP Hungary, hogy mindent lehessen csinálni ugyanazon a helyen.
Kell egy hely!
A Kőbányán található termet két fiatalember, a budapesti Szentváry-Lukács Vajk és a pécsi születésű Máté Áron nyitotta, akik mindketten a Testnevelési Egyetemre jártak, ott is ismerték meg egymást. Valójában a parkour hozta össze őket, előbb együtt edzősködtek, majd ebből sarjadt ki a teremnyitás gondolata. Mindketten a hazai parkour közösség oszlopai, a második generációhoz tartoznak. Az egyik hazai csapat, a Spenc Team tagjai, ami pedig a magyar parkour élet első hivatalos egyesületéhez, a Magyar Parkour Sportegyesülethez tartozik. Ez utóbbi azért alakult meg, hogy összefogja a legjobb hazai parkourosokat és továbbvigye ezt a fajta kultúrát, vagyis ne hagyja a lángot kialudni. A csoport tagjai több ezren vannak, de az aktív parkourosok száma ennél jóval kevesebb, mindössze 2-300 fő. Ők azok, akik folyamatosan művelik és életben tartják a sportot.
Ide csatlakozott be tehát Vajk és Áron, akiknek aztán kipattant a fejéből az állandó terem ötlete. Korábban is tartottak tornatermi edzéseket, csak nem a megfelelő helyszíneken, és elsősorban azért, mert ezek alapvetően üres termek voltak. Edzés előtt mindig szétpakolták a mozgatható elemeket, majd utána meg össze, de idővel egyre határozottabban ért meg bennük a gondolat, hogy az lenne az ideális, ha mindig minden stabilan ugyanazon a helyen lenne – már csak az örökös pakolászás fáradalmai miatt is. A külföldi tendenciák is ebbe az irányba mutattak, egyre profibb termek létesülnek világszerte. A srácok meg is néztek párat, és közben gyűjtötték az információkat: milyen elemekből, milyen anyagokból, milyen típusú teremben is kell egy ilyet összehozni. Hosszas próbálkozás után végül a X. kerületben találták meg a tökéletes helyszínt, ami nemcsak kellőképpen széles, de a megfelelő belmagassággal is rendelkezik.
Miénk itt a tér!
A hely eredetileg edzőterem volt, majd egy filmes csapat bérelte, utánuk érkezett Vajk, Áron, valamint a parkour. Tavaly novemberben bukkantak rá a teremre, decemberben megtervezték, hogyan is nézzen ki, majd januárban egy statikus segítségével megépítették a pályát és elemeit, aztán februárban nyitottak. Most csak júliusig tartanak nyitva első körben, és hogy naponta pontosan mikor, arról a HOP Hungary honlapjáról lehet tájékozódni. Július-augusztusban táborokat visznek, köztük a sajátjukat, és aztán szeptemberben indul meg ismét az élet a teremben, ahol többféle edzésprogramra van lehetőség.
A csoportos edzések azoknak szólnak, akik még tanulják a sportot. Akik gyorsabban és intenzívebben haladnának, azok vehetnek magánórákat. A profik számára pedig léteznek az ún. szabadedzések, de ezt tényleg csak azok vehetik igénybe, akiknek van kellő háttérismerete és tapasztalata. Ezt persze egy vezetett edzés keretében azért felmérik a srácok, biztos, ami biztos alapon. A nagyon profik még ennél is beljebb mehetnek – számukra áll nyitva a magasban való edzés lehetősége, mert ők már talajszinten is eljutottak egy olyan magabiztossági pontra, hogy nem vonzza és ijeszti őket az alattuk feszülő mélység, hanem csak a kihívást látják benne.
A terem mozgatható és stabil építményei mesterségesek, abban az értelemben, hogy egyes elemeik a városban csak külön-külön, elszórva találhatók meg, egyben viszont sehol. Ám a HOP Hungary azért is lehet vonzó egy parkouros számára, mert itt mindenre egy helyen van lehetőség: lengésre, falra futásra, ugrásra, mászásra, meg amire csak alkalmasak az itt található eszközök. A nagyterem és a pingpongasztallal felszerelt közösségi tér meg az öltözők már gőzerővel fogadják a parkourosokat, és csak olyan további fejlesztések vannak még hátra, mint az épp kialakítás alatt álló táncterem, ahol később, ha minden jól megy, légi akrobata edzések is lesznek majd.
