Az eléggé ebek harmincadjára hagyott terület már évtizedek óta inkább csak a botrányok szereplőiként bukkant fel – a szórakozóhelyek illegális teraszépítései és az örökségvédelem közötti pereskedések kapcsán. Bár 2016-ban a Miniszterelnökség kiírt a Gellérthegy funkcionális rendezésére egy pályázatot, amelyen mindenki indulhatott az ötleteivel, de ez is elég felemás sikert hozott, volt ott barlangvasúttól élményfürdőig minden. A tervek egy része az „engedjük el” jegyében leginkább a helyiek rekreációs céljaira és a turisztika céljaira alakítaná át a helyet, míg a másik felük szoros kapcsolatot tart valamelyik korábbi, a nemzeti emlékezethelyre való kialakításhoz kapcsolódó törekvéssel, vagy a nemzetieskedő hagyományhoz való visszanyúlás.
A nemzeti mitológiai térbe már nagyon korán, a 11. században kitüntetett szerepe lesz a hegynek, Szent Gellért vértanúságának helyszíneként. De a legfontosabb, a diskurzust máig meghatározó ötlet Széchenyi tollából származik, aki szerint egy nemzeti panteon funkcióját betöltő Üdvleldét – Walhallát – kellene építeni a nemzet nagyjai számára. (Erre voltak tervei a századfordulón Medgyaszay Istvánnak és a közelmúltban Makovecznek is.) Helyette a szabadságharc bukása után az amúgy tényleg praktikus katonai támaszponton felépült a Citadella, „a magyar Bastille”, amelyet csak a századfordulón demilitarizáltak, de egészen a Kádár-kori 60-as évekig nem találtak neki új funkciót, amikor is szállodává alakították, éttermekkel, hogy a rendszerváltás után újra elinduljon a kallódása.
És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy a Citadella elé 1947-ben felhúzták azt a Felszabadulási emlékművet, Budapest ikonikus szobrát, amely oly sokak szemében a szovjet elnyomás szimbólumává is vált. Így érthető, hogy a hegytető városképileg meghatározó szerepe és szimbolikus túlterheltsége mellett a nem egyértelműsített jelentésmezők és a speciális karaktere miatt nehezen hasznosítható Citadella épülete komoly mentális és szakmai kihívások elé állítja azt, legyen az építész, politikus vagy történész, aki valamit szeretne kezdeni a helyszínnel.
A mostani kormánydöntés értelmében a magyarság szabadságküzdelmeire emlékező múzeumot alakítanak ki a Citadella épületében, és rendezik, parkosítják a környékét is a Várkapitányság és Fodor Gergely kormánybiztos irányította kiemelt kormányzati beruházás keretében. A fejlesztések első üteme 2022-ig tart, az állapotfelmérési, régészeti és tervezési munkák után a Citadella belső udvarának és a külső falaknak a felújítása indul meg.
A kiállítást a második ütemben 2023-ig valósítják meg, az előkészítő munkát történészekből és szakértőkből álló testület is segíti. Az mindenképp fontos és üdvös, hogy egy, a turisták által is ennyire frekventált helyen 21. századi állapotok uralkodjanak, a kilátásban való gyönyörködésen túl értelmes szabadidős tevékenységeket kínálva, valamint végre méltó nemzeti kontextusban kerüljön a helyszín történeti múltja, ám ez utóbbi jócskán rejt magában buktatókat is, amennyiben az önkényesen szelektált nemzetieskedő hagyományhoz való visszanyúlás történik meg.
