2016 tavaszán indult meg a József Nádor tér felújítása, amikor is a kortárs városrendezés egyik legszomorúbb pillanatának lehettünk tanúi a 24 darab téren álló fa kivágásával. A három éven át tartó lezárás alatt elsőként az 500 férőhelyes mélygarázst építették meg, majd kialakították a felszínen a „parkot”.
Egyelőre csak túlzással lehet parknak nevezni, hiszen az elültetett 54 fa még csak ifjonc állapotban van: a tér szélén a várostűrő juhar- és égerfákat, a tér közepére 13 Szent István hárs-, 12Sisiezüsthárs- és 6kocsányos tölgyfacsemetét ültettek. Kissé viharvertnek tűnnek, reméljük, hogy túl fogják élni az átültetést, és nőni kezdenek.
1500 négyzetméternyi zöldfelületet is kialakítottak az ígéretek szerint, alacsony bokros cserjék, padok is helyet kaptak a placcon, ami kétség kívül rendezettebb lett, mint volt. A téren körbenézve újból rájövünk, milyen csodaszép építészeti örökség veszi körbe, és ez az elegáns környezet is emeli a felújítás fényét. Viszont a korábbi egybefüggő gyep és a magas, árnyas fák emlékének tudatában igen fájó nézni a sok kőburkolatot.
A háromszintes mélygarázs mellett a felszínen is kialakítottak új parkolókat, aminek a környék lakói bizonyára örülni fognak. A garázs és az új parkolók sok olyan kritikát kaptak, miszerint csak fokozzák a belvárosi autóforgalmat, holott hosszú távon a gépjárművek kiszorítása lenne a fenntartható – és ha van mélygarázs, akkor miért van szükség felszíni parkolókra?
Visszakerült a térre József Nádor szobra is, illetve kapott két új látványelemet társaságnak. A Herendi- és Zsolnay-díszkút számít a felújítás szenzációjának, persze egyéni ízlés kérdése a megítélésük. A Herendy-féle Élet fája esztétikailag megosztóbb, de a Zsolnay Porcelánmanufaktúra alkotása szerintünk kifejezetten mutatós, ez egyébként az erdélyi herkulesfürdői kút mása.
