58 évvel ezelőtt, 1961.augusztus 15-én éjjel indult meg a német várost majd három évtizedre áthatolhatatlanul kettészakító fal építése. A határzár felhúzását főként az egyre nagyobb méreteket öltő, az NDK-ból nyugatra emigrálók miatt gondolta szükségesek a szovjet blokk vezetése.
A város kettéválasztása családokat szakított szét, egyik napról a másikra lehetetlenné vált akár az út túloldalára is átjutni, kettévágták a villamosok, metrók és a városi gyorsvasút vonalait is, a szocialista oldalon a fal felé néző ablakokat lefalazták, vagy akár egész épületeket bontottak le a közelében. Az eredetileg 80 átkelőhelyből összesen 12 maradt nyitva, ezek is szigorított ellenőrzéssel. Az átjutással ennek ellenére rengetegen próbálkoztak, a halálos áldozatok száma száznál is több, sokakat az őrök lőttek halálra.
A fal harminc évvel ezelőtti, 1989-es leomlása a kétpólusú világrendszer és a Szovjetunió összeomlásának egyik szimbólumává vált. A darabok közül a világ rengeteg helyére jutott mementóként vagy emlékműként. Budapestre a rendszerváltás után érkező darabokat az I. kerületi SZDSZ kapta még ajándékba. Kezdetben a Tabánban voltak kiállítva, ám a szuvenírgyűjtők rongálása miatt 2004-ben áthelyezték őket, és a jóval védettebb – de kijjebb eső – Máltai Szeretetszolgálat zugligeti Befogadás Házának kertjébe kerültek.
Az Andrássy út mellett sétálva a Terror Háza előtt elsőre a vasfüggöny emlékmű tűnik fel, ami elég direkt módon ábrázolja azt élet minden területén fenntartani igyekezett elválasztást, ami a szovjet blokk és “A” Nyugat között húzódott, ám ha figyelmesek vagyunk, az emlékmű mellett is felfedezhetjük, hogy áll egy darab az eredeti berlini falból.
