Máté József, alias Mateo úgy tekint a whiskyre, mint egy igazi műgyűjtő: bárjában közel 190-féle márkát tart, otthonában számos, idehaza szinte beszerezhetetlen különlegességet őrizget. Értő füleknek hosszasan tud mesélni a fogyasztási rituálékról, lepárlási módszerekről és nemzeti sajátosságokról, de nem veti meg azokat sem, akik kólát kérnének az ital mellé. Benéztünk hozzá a „whiskyszentélybe”, az aprócska The Mateo’s Drink Barba, ahol a budai oldal legszélesebb szeszkínálata található.

A rendszerváltás előtt magyar ember whiskyvel többnyire az amerikai filmeket nézve találkozhatott, Mateo viszont szerencsés volt, mert az ország nyugati felébe, Sopronba született. A 18. születésnapjára egy osztrák barátjától kapta meg élete első whiskyjét, és ekkor kezdődött a „szerelem”.  Abban az időben, a 80-as évek közepén csak nagyon szűk whiskyszortiment volt kapható hazánkban (Vat 69, Club 99 és egy csehszlovák márka), és bár a határnyitással szép lassan kibővült az italválaszték, a magyar vendéglátás nagy része whiskyfronton a mai napig évtizedek óta ugyanazon szereplőkkel, a Johnny Walkerrel, a Chivas Regallal, a Ballantines-szal és a Famous Grouse-zal írható le.

„Ha van az embernek egy kis pénze, azért a pénzért miért nem próbál meg jókat inni?” – tette fel a kérdést Mateo, aki távközléssel és informatikával foglalkozott, mielőtt a hobbiját munkájául választotta volna. A komplexebb, telt ízekért nem feltétlenül kell többet fizetni, az alap Johnny Walkerrel egy árban van például a Hankey Bannister, ami hivatalosan Churchill munkahelyi whiskyje volt. Az angoloknál fogalom, V. Györgynek, VII. Edwardnak is ez volt a kedvence. A szimbóluma egy Churchill-kalap.

Bármennyire is olyan a bár, mint egy másik bolygó, az itt kapható italok mind kereskedelmi forgalomba bekerült tételek, amelyekhez az átlagember is hozzájuthat. Igaz, a szabályozás miatt az USA több államából nem lehet az Európai Unióba szeszeket behozni, ezért a térségre jellemző bourbonwhisky-kínálat a skót vagy ír választékhoz képest szűkebb. Az extravagáns, nem forgalmazható ritkaságokat Mateo otthona rejti. A Metallica saját whiskey-je például kalandos úton került hozzá, előbb egy másik államba postázták át, úgy küldték el Angliába, onnan Németországba, onnan pedig ide.

Egyéb érdekes dolgot is megtudtunk Mateótól, aki örömmel mesél a vendégeknek. Például hogy a whisky csak a hordóban érik, üvegben nem, tehát egy palackban 40 évig tárolt ital is ugyanaz a 12 éves whisky lesz. Hordóban akár 50-60 évig is érlelődhet, de azt már aranyáron mérik, mert időközben párolog is, és csak kevés marad a végén. Továbbá nem az a whisky a jó, ami minél sötétebb – az egészen füstösek, extrémek is tudnak nagyon világosak lenni.

„A Chivas-on túl kezdődik az igazi élet”

A bár kínálata 300 ital felett jár röviditalokban, ebből 195 whisky. Kapható még közel 40-féle rum, 16-féle gin – hozzá tartozó speciális tonikkal –, tequila, mezcal, vodka, továbbá válogatott borok és sörök is. A fő vonal mégiscsak a whisky, amiből a legdrágább 60-70 ezer Ft-os palackáron kapható, a brutál füstös skót Octomore 4 centje például 7900 Ft.

A hely szlogenje egyébként: „a Chivason túl kezdődik az igazi élet”. Nem az ismert márkák dominálnak itt: Mateo küldetésének érzi, hogy új ízeket, aromákat mutasson meg a vendégeknek, és elmagyarázza, mit jelent az ír, a skót, az amerikai bourbon whiskey, és hogy a japánok milyen csodákat készítenek manapság.

Ha egy nem rutinos whiskyfogyasztó betoppan, és meglátja a kavalkádot, nem nagyon tud hirtelen mihez kapni, annyi szín, dizájn, forma és márkanév fogadja. „Igyekszem kipuhatolni, milyen illatokat, aromákat, ételeket, parfümöket szeret, és ahhoz lehet párosítani az italokat. El akarom űzni a tévhitet, hogy minden whisky egyforma. Én még két egyformát nem kóstoltam” – mondta Mateo. „Csak tudni kell fogyasztani. Azt mondják a skótok, hogy tiszteld az italt, és akkor megmutatja, mit tud valójában”.

Ez annyit jelent, hogy nem lehúzni kell, mint a pálinkát, hanem hosszan élvezni az aromákat. Ennek is megvan a maga szertartása: előbb ki kell „nyitni” a whiskyt. Mateo a hivatalos skót single malt kóstolópoharát teszi elénk, amelynek dobozát Erzsébet királynő pecsétje hitelesíti. Az illatokat, aromákat koncentráltan érezni lehet bennük, és az olajosság is megmutatkozhat a pohár szélén, akárcsak a boroknál. A kitöltés után koncentrálódik az alkohol, ami érződik is, mikor megszagoljuk; ezért kis pipettával vizet csepegtetünk rá, ez a „nyitás”. A víz szétfut az olajos ital tetején, ezáltal illatosabb, lágyabb lesz.

Mateo leginkább a skót single maltot szereti, azon belül is a füstösebb vonalat, a tábortűz-fílinggel bíró, masszívabb” italokat. Mutat is egyet: a Big Peatet, amely négy nagyágyú skót whiskygyártó italait házasítja, olyasmi, mint a boroknál a cuvée.

Különleges részét képezik a kínálatnak a Trónok harca whiskyk. A záró évad alkalmából a legjobb skót gyártókat keresték meg, hogy a történet meghatározó családjaival fémjelzett whiskysort adjanak ki. A Lagavulin a világ egyik legjobbja, övék lett a Lannister-család, képviselve a „királyi” jelzőt. A starkok, greyjoyok mellé még az éjjeli őrségnek is szenteltek egy palackot, és annak ellenére, hogy az egész egy reklámkampány, nagyon jó minőségűek lettek. Speciális szakboltokban, néhány bárban kaphatóak, és már csak azért is szuper, hogy itt megkóstolhatják őket a rajongók, mert egy palack közel 40 ezer feletti áron kapható, egyszerű vásárlóknak ez jelentős összeg.

Mateónak számít, hogy nem a bulinegyedben van, ódzkodik a romkocsmás hangulattól. Szerinte a whiskyhez nem passzol a dühöngő legénybúcsús atmoszféra, pedig sokan mondták, hogy ezzel a profillal tarolhatna a belvárosban. Ő élvezi Budát, a speak easy bár-jelleget, ahol nyugodtan elbeszélgethet a vendégekkel. Szép kis whiskyrajongó klub alakult ki körülötte, így már havi rendszerességgel kóstolókat is szokott szervezni a ritkaságok köré. Szívesen tart kisebb társaságoknak is kóstolókat, és külső helyszíneken is vállal bemutatókat.

Augusztusban Mateo is szabadságra megy, és csak szeptemberben nyit ki újra, de júliusban még érdemes benézni a bárba, mert szuperül van légkondicionálva – hűs, nyugodt oázis a kánikulában.