Félúton a Mexikói út és az Örs Vezért tere között, pár méterre a villamosmegállótól egy sarki üzletet találunk, ahol nem is olyan régen még egy hentes üzemelt. A merőben új dizájn ellenére még ma is be-betérnek párizsiért és csontos karajért, de ma már a helyükbe „csak” flan-t, táblás belga csokoládét vagy mousse alapú desszerteket vihetnek haza.
Gogolák Csaba és Kohlmann Eszter szakítván az egyre evidensebb „közgazdászból cukrász” típusú életutakkal „meglepően” eleve a cukrászatot választották hivatásuknak. Mindketten itthon kezdték, de az alapok után úgy látták, magasabb szintre emelhetik ezt a sütemények Mekkájában, Franciaországban. Tanulás, rengeteg gyakorlás és odafigyelés kellett ahhoz, hogy aztán helyben kezdjenek el dolgozni, nagyobb, tradicionális, nagyobb cukrászatokban.
Csabát és Esztert is a cukrászszakma hozta össze, hiszen ugyanabban a francia iskolában tanultak. Csaba hat évet, felesége négyet dolgozott a városkában, s ezután egy svájci felkérés érkezett, így főhadiszállásukat áttették az Alpok lábához, ahonnan azért ráláttak a Mont Blanc-ra is. Svájcban különböző tematikák felé húztak, így mindkettejük kísérletezhetett, rátalálhatott olyan desszertes területekre, ami kicsit specifikusabb is. Ennyi tudással és tapasztalással a zsebben, azért fel-felmerült, hogy csak haza kellene jönni, akár itthon is lehetne ezzel foglalkozni, ha fel van már készülve rá a közönség.
2017-ben költöztek vissza Svájcból Budapestre, feladva a kinti életet, valami új, ismeretlenebb és kockázatosabb vizekre evezve – mégis itthon. Az időzítés talán nem is lehetett volna jobb, hiszen már nem húzza fel senki a szemöldöként kérdően a macaron vagy az éclair szó hallatán. Mi több, keresik az „egzotikumot”az Eszterházy és a minyon után.
Néhány hónappal ezelőtt be is érett a sok munka, Csaba és Eszter immár saját, francia cukrászatában készítette a süteményeket, azon receptúrák alapján, amikből Franciaországban is alkottak. A nagyon kísérletezős, extremitásokba hajló, egyszerre öt-hat ízt felvonultató sütemények helyett jól bevált ízkombinációkkal, textúrákkal dolgoznak – vallják, hogy ha ezek ennyire jól működnek, akkor kár megbolygatni őket, és csak a kitűnés miatt valami „mást” csinálni.
Belga csokival, nagyon jó minőségű vajjal, sok-sok gyümölccsel, vaníliával, némi liszttel és cukorral dolgoznak, de nagyon figyelnek az arányokra, hogy az édes ne domináljon le mindent. Kerüljön előtérbe a csokoládé és a gyümölcs, a mesterien megalkotott krémek. A felmerülő igények miatt cukormentes desszerteket is készítenek persze – ügyelve arra, hogy ez ne csorbítson az ízélményen.
Figyelnek a szezonalitásra is, amit szintén odakint tanultak: a franciák természetes, hogy a jeles napokat különböző alkalmi sütikkel is megünneplik. Ezt a fajta hagyományt az Ideálban is szeretnék követni, a húsvéti csokoládétojások gyártása például már el is kezdődött. Ezekből a tojásokból egészen meglepő figurákat is tudnak készíteni: egy huszár állt például a látványműhely ablakában. Ugyanis Eszter itt is bonbonozik és macaronokat is szokott tölteni az üvegfal mögött – a gyerekkel érkezők legnagyobb örömére.
Figyelmesség továbbá a táblára felírt recept is: mindig kiválasztanak egy sütit, melynek pontos arányai és receptje felkerül ide, így a vendégek is megpróbálhatják otthon elkészíteni. Persze ilyenkor elindulhat a beszélgetés is Csabáékkal, sütikről, cukrászatról vagy akár külföld vs. magyarországi boldogulás témában. Sokan jönnek tippekért, tanácsokért is hozzájuk, hogy merjenek-e belevágni.
A kínálat mesés, percekig lehet révedezni a süteményespult előtt: válasszunk valami kifejezetten franciát és gyümölcsöset, vagy valami nehezebb csokoládés tételt együnk? Esetleg egy „ideálosított” magyar klasszikust kóstoljunk? Mert Csabáék ezeket sem hanyagolták el és eleve a lokációból adódóan egyszerűen muszáj tartani ilyen alternatívát is. Egy „kezdő” francia sütizőnek lehet, hogy elsőre inkább egy Rákóczi-túróst vagy képviselőfánkot ajánlanak. Természetesen csodás formában, az ismerős ízekkel, csak még finomabb kivitelben.
Elég sok sütit kóstoltunk náluk, nehéz lenne kedvenceket választani, de mégis megpróbáljuk: a mandulás karamellel díszített képviselő (440 forint), a mély ízű csokoládéval borított bourbon, melyben vaníliakrém pihen (740 forint), a Flan Parisien, a méz-passió ízlett a leginkább. Úgy, hogy ugye tarte-ot, bonbont, macaront sem kóstoltunk még, mivel hiába a sok tapasztalat, ennyi íz belénk sem férhet egyszerre. Nem említettük még, hogy sós quiche-t is sütnek, és Damniczki Balázs jóvoltából fagylaltot is árulnak már – azért is nem sajátot, mert nem lenne kapacitás elkészíteni, és Csaba szerint a Damniczki fagyik éppen olyanok, ahogy az a nagy könyvben meg van írva.
Ha valaki táblás belga csokit vinne haza, azt is megteheti, akár sütéshez, vagy majszoláshoz. De ki bírná ki anélkül, hogy bármelyik csinos kis sütiből válasszon? Nem véletlen, hogy a hentest kereső helyiek sem olyan morcosak, ha szembesülnek az új profillal.
Örülünk, hogy már nem csak a belvárosban találkozhatunk francia sütikkel és annak is, hogy mindezt ilyen magas színvonalon űzik Zuglóban, az Ideálban.