Az épület tényleg hatalmas. Gigantikus. A bejárat előtti 22 méteres oszlopok alatt, vagy a nagyközönség számára is bejárható aulában állva az ember tényleg megérzi a méreteit egy olyan komplexumnak, ahova naponta majdnem 5000 ember jár dolgozni, amely már egy kisváros lakosságát kiadná. A kritikus hangok már az épülésekor felvetették, hogy vajon a méreteivel nem fogja-e elnyomni a szomszédos, szintén új Groupama Arénát és a környéket.
A TIBA Építész Stúdió tervezte épület adatait már sokan sokszor elismételték, de hogy hasonlítani tudjuk valamihez: a kilencemeletes és több mint 100 000 négyzetméternyi alapterületű irodaházba 55 darab Boeing 747 súlyának megfelelő acélt építettek bele, és 14 focipályányi üvegbe burkolták, valamint több mint 80.000 köbméter beton (ez 60 kilométernyi kétsávos autóút nyersanyaga) került bele. A hatalmas homogén homlokzati felületet izgalmasan megtörik a kristályszerű bemetszések – ezek utalnak az épületben éppen ott elhelyezkedő funkcióra is – és a felnagyított árkádok is a nyitottság érzését keltik, oldva az amúgy rémisztően naggyá váló tömeget.
A város számos ultramodern irodaházában jártunk, mint például a Nokia Skypark vagy a Graphisoft Park, így kíváncsian vártuk, hogy a legek legje, a budapesti ingatlanpiac 2%-át kitevő Telekom székház majd miben lesz más. A bejárást a Práter utcai kávézóból már ismerős Pepper robot nyitotta meg, de a továbbiakban végül még maradtunk az emberi kalauzolásánál.
Egy ennyi embert befogadó irodaépületnek mindenekelőtt hatékonynak és praktikusnak kell lennie – például ezt szolgálja az azonnal szembeötlő és elsőre szokatlannak tűnő „clean desk policy”.
Azaz kevés embernek van dedikált, fix asztala kipakolt színes tollakkal, családi fotókkal, nyaralási emlékekkel, jegyzetkupacokkal, halmozódó kávésbögrékkel – a személyes dolgok tárolására szekrények szolgálnak, amúgy meg a könyvtárhoz tudnánk hasonlítani a rendszert, ahol minden reggel üres asztalok várnak minket, és oda telepedhettünk, ahol szimpatikus helyet találtunk.
De a praktikum alapján lett kiválasztva a helyszín is – részletes adatelemzést követően (honnan járnak be a dolgozók, ki mennyit utazna maximum a munkahelyére stb.) esett a választás a Könyves Kálmán körút és az Üllői út sarkára. Valamint nem elhanyagolható a hely kedvező nemzetközi kapcsolata is – a szomszédos nemzetközi buszpályaudvar és a Liszt Ferenc repülőtér közelsége is fontos fegyvertény volt. A hatékonyság pedig abban is megnyilvánul, hogy a környezettudatosság jegyében energia- és víztakarékos berendezéseket építettek be, hasznosítják az esővizet, és az épületnek saját fúrt kútja is van.
Az épületben az emeleteknek külön színvilága és tematikája van – segítve a tájékozódást – és szintenként három közösségi térrel, melyekbe a tervezők igyekeztek mindenhol egy kis játékosságot és csavart is csempészni: van, ahol mászófalat vagy függőágyat, hintát találunk. A konyhákban korlátlan a kávé- és teafogyasztás lehetősége, de az étkeztetésre amúgy is kiemelt figyelmet fordítanak, mert az éhes munkaerő nem jó munkaerő.
A földszinten két étterem is megtalálható, és egy Frei kávézó, valamint a felső szinten a Feketének egy egysége, közös vonásuk, hogy idén ősztől száműzték a PET-palackokat, és törekszenek a teljes műanyagmentességre.
Mivel az épületet a Telekom ugyan bérli a WING-től 15 évre, de már a tervezés során egyértelmű volt, hogy számukra készül az épület, annak számos aspektusa a cég és dolgozóinkak speciális igényeire lett szabva, gondolunk itt az áramellátástól kezdve a szervertermeken át az olyan különleges helyiségek kialakításáig, ahol a például a magyarországi hálózat szíve dobog a kollégák 0-24-es ellenőrzése mellett.
De a háromszintes parkolóban gondoltak már azokra is, akik kerékpárral járnának munkába, a 344 tároló mellett 16 öltöző-zuhanyzó kapcsolódik a mélygarázshoz, és 50 elektromos autótöltőt is elhelyeztek, valamint haladva a korral elektromosroller-tárolók is vannak. A berendezés számos elemét, székeket, térelválasztókat, hangfogókat is előzetesen tesztelték – ebbe sok dolgozót is bevontak – hogy ne itt derüljön ki már élesben, ha valami nem “működik” vagy csak kényelmetlenséget okoz.
A korábban városszerte számos épületben elszórtan működő cégszerkezet az ideköltözéssel drasztikusan átalakul éppen – izgalmas pédája ez annak, hogy az építészet, az épület milyen lehetőségeket teremt arra, hogy egy vállalat modernizálódjon és hatékonyabban működjön, ahogy arra is, hogy a dolgozók közötti szociális háló átalakuljon.
Ma már nem idegen a vállalati kultúráról, hogy igyekeznek minél több lehetőséget nyújtani a dolgozóknak arra, hogy több időt töltsenek a munkahelyükön – hiszen ez akkor is a cég hasznára van áttételesen, ha konkrétan nem munkával foglalkoznak ebben az időben A tetőszinten található panorámás 200 méteres futópálya és a szintén itt elhelyezett fitneszközpont és wellnessrészleg a sószobával, tágas szaunával például kitűnő példája ennek. A főleg nyáron népszerű gyerekkuckó képzett animátorokkal pedig a családosok életét könnyíti meg, amikor a távmunka nem opció, és a gyereket sem lehet rábízni senkire munkaidő alatt.
Az biztos, hogy az épületnek a kialakítása – nemcsak a tervrajzi szinten, de a berendezés elemein, a színvilágon át, egészen az utolsó tájékoztatóig vagy néhol a népnevelő hangulatú szignóig – alaposan és precízen át lett gondolva, hogy ilyen mennyiségű ember a legkisebb fennakadás vagy kellemetlenség nélkül tudjon hatékonyan együtt dolgozni.
Végső soron ami igazán vonzó ebben az épületben az nem a különleges dizájnelemek – mert persze, itt is érezhető a profizmus, hiszen egyszerre harmonikus, és a legtöbb esetben épp nem nyomasztóan játékos vagy „nagyiparian” steril a hangulat – hanem talán éppen ez a hatékonyság és a fennakadás nélküli jövő ígérete, és annak belátása, hogy nem a csocsó és babzsák tesz kellemessé és menővé egy munkahelyet.
