Egy csodás őszi, októberi délutánon kerekedtünk fel a budai hegyek irányába, hogy gyerekkorunk nagy kedvencével, a János-hegyi Libegővel újra szorosabbra fűzzük az ismeretségünket. Kicsiként nagy kaland volt a fogaskerekűzés, a gyermekvasutazás is, de azért az erdő fölött himbálódzó, lebegő székek – főleg völgymenetben az elképesztő panorámával – volt a legfeledhetetlenebb élmény.
Az 1970-ben megnyitott Libegő népszerűsége mit sem csökkent az elmúlt évtizedek alatt, a főszezonban – ami épp zajlik – maximális kapacitással, napi 3200 fővel üzemel, főleg hétvégenként, illetve az idei második alkalommal megrendezett Libegők Éjszakája eseménysorozat alatt is rengetegen voltak.
Ami a mostani alkalmat igazán különlegessé tette, az az, hogy a BKV-járműnek számító Libegőnél nemcsak a panorámát nézhettük meg és a városban gyönyörködhettünk, de Knyazovics Imre, a BKV Kötélvontatási Szakszolgálatának vezetője bevitt minket a kulisszák mögé is, és a nagyközönség elől szigorúan elzárt üzemi területeket is bejárhattuk.
A lenti fordítónál a szerelőműhelyek mellett láthattuk azt a 4500 kilogrammos betontömböt is, ami a drótkötélpályát feszíti a terhelés függvényében, és ami szabad szemmel is jól láthatóan ingadozik, ahogy ki- és beszállnak az utasok. Általában reggel, üzemkezdet előtt úgy van beállítva, hogy a közeli ablak alsó szintjét érje el a betontömb alja, ha ettől el van mozdulva, azonnal tudják, hogy baj van – példáula 2014-es nagy jegesedéskor ez jelezte, hogy 3 fa is rádőlt a kötélpályára.
Még mielőtt az első, koránkelő turisták és kirándulók megérkeznének, a napi menetrend azzal indul, hogy egy teljesen üres kör lemegy, aztán az egyik kolléga egyedül végigmegy, ellenőrzi a pályát és az eszközöket, és ha mindent rendben talált, utána ad engedélyt az üzembeállításra és utasszállításra.
A lenti üzemrészen tárolják azt a szerelőkosarat is, amivel félévente végigmennek a pályán ellenőrzés céljából, vagy részben ebből tudják elvégezni a pályaszelvény megtisztítását a belógó ágaktól. Míg felfelé utazunk, Knyazovics Imre részletesen elmeséli, hogy a székek szorítófejét is félévente szétszerelik és újrazsírozzák, és kicsit máshova függesztik fel őket, hogy a kötelet ne egy helyen használják állandóan, valamint bár a nemzeti ünnepeken és hétvégéken is működik a libegő, kéthetente hétfőn szünnap van – ekkor zajlanak a karbantartási munkák.
Fent található a város valószínűleg legszebb panorámájával rendelkező munkahelye, ami nem csak a ki- és beszállást segítő dolgozókra vonatkozik, de a gépház ablakából is gyönyörű kilátás tárul elénk, és bár a villanymotor kitartóan berreg a háttérben, a látványt ez sem zavarja.
A Libegőt alapjáraton egy 91 kilowattos villanymotor hajtja, de ha áramszünet van, akkor egy igazi Zsiguli motort indítanak be (még a váltókar is ott van mellette), amivel ki lehet üríteni a pályát. Igaz, ez jóval lassabban, a szokásos 15 perc helyett 40-45 perces menetidővel működteti a Libegőt, és szerencsére csak évi pár alkalommal van rá szükség.
Amíg nézelődtünk, feltűnt, hogy az üres székeken, ahol nem volt utas, egy titokzatos fadoboz is érkezik, ami már lent is szemet szúrt – bizony a libegő a „postás” szerepét is betölti, ezzel küldi át egymásnak a lenti és a fenti állomás a szükséges papírokat, de a székekben utaznak fel reggel a büfébe a pékáruk is, és volt már rá példa, hogy a fűnyíró is benevezhetett egy kis városnézésre.
A Libegő utolsó nagy felújítása 1990-ben volt, a mostani kétszemélyes székek is akkor érkeztek, de már elindult a tervezése az újabb, nagy átalakításnak is. Ha ez megvalósul, akkor négyszemélyes beülők lesznek, és teljesen modernizálják a lenti és a fentit állomást is, utóbbinál pedig tervben van egy hatalmas panorámaterasz építése is.
Úgyhogy aki még a Libegő retró hangulatára vágyik, és a gyerekkori emlékeit keresné, még gyorsan nevezzen be egy körre. Mivel a felvonó legtöbb eleme, a motor és a székek is jó állapotban vannak, Knyazovics úr nagyon szeretné, ha még legalább fél évszázadig szolgálhatnának máshol, hiszen a motort és az üzemelő szerkezetet is magyar bányagépgyártók tervezték meg, és egyedileg ide készült, így ha majd ki is szolgáltak, komoly muzeális értékük lesz.
