A 2014-ben alakult Bízz vakon! Egyesület a látássérültek életét teszi jobbá. Október 10-én már második alkalommal osztotta ki az Arany Bot díjat olyan magánszemélyek, civil szervezetek és cégek részére, akik nagyban elősegítették a gyengénlátók életminőségének javulását.

Kevesen tudják, hogy október 15-e a nemzetközi Fehér Bot, vagyis a látássérültek nemzetközi napja. A Bízz vakon! Egyesület épp ezért választotta a pár nappal korábbi dátumot arra, hogy minden évben átadja - hagyományt teremtve ezzel -  az Arany Bot díjat. Magánszemélyek, civil szervezetek és cégek látássérült embereket segítő tevékenységét díjazzák ilyenkor. Ezzel jó példát mutatnak a többi látó számára is, mert bizonyítják, a segítségnyújtás nem igényel túl sok befektetett energiát, nem kell feltétlenül nagyvállalatnak lenni ahhoz, hogy a gyengénlátó és vak emberek életminősége pozitív irányba változzon. Elvégre már az is nagy segítség, ha a látássérült szomszédunk helyett rendszeresen kivisszük a szemetet vagy felolvassuk neki mindennap a híreket.

A Bízz Vakon! Egyesület 2014-ben alakult meg azzal a céllal, hogy a látássérültek életét és életkörülményeit javítsák. A fókuszban alapvetően a mozgás, a sport, a kultúra és az oktatás áll, gyakran szerveznek kirándulásokat és tartanak futóedzéseket is látó segítők bevonásával, de olyan is előfordult már, hogy megvalósították egy látássérült hölgy álmát, az ejtőernyős tandemugrást. Az utóbbi időben pedig egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek arra, hogy a munkaerőpiacon is könnyebb helyzetbe hozzák a látássérülteket, valamint a látók figyelmét is szeretnék felhívni velük kapcsolatban. 

A gyengénlátók munkaerőpiacon való elhelyezkedését különféle programokkal, képességfejlesztéssel és nyelvoktatással segítik elő. Mint ahogy azt Balogh Anikó, az egyesület elnöke elmondta, nagyon jó, hogy egyre több sportolási lehetőséget biztosítanak és kirándulást szerveznek a számukra, de a teljes értékű élethez akkor is szükség van a munkavállalásra, mert az ember, beleértve a vakokat is, akkor érzi magát igazán fontosnak, a társadalom aktív tagjának, ha dolgozik. A munkaerőpiacon való megjelenés viszont nem csak a látássérültektől igényel befektetett energiát, képességek elsajátítását, hanem a látók részéről is.

A látás hiánya olyan tényező, ami gyakran akadálya a munkavállalásnak. Sok HR-es hiába jó szakember, nincs tisztában azzal, hogy a hozzájuk jelentkező látássérültet hogyan kezelje, és ha netán felveszi őket, akkor milyen változtatásokra van szükség ahhoz, hogy a látássérült is ugyanolyan fesztelenül érezze magát a munkahelyén, mint látó kollégái. A tapasztalat most az, hogy a munkáltatók a legtöbb esetben túlgondolják a helyzetet, vagy megijednek a felelősségtől. Ezért az egyesület becsatlakozott a Láthatatlan Kiállítás érzékenyítő programjába, hogy átformálják a látók hozzáállását, megváltoztassák azt, és megmutassák nekik: azért mert valaki látássérült, még nem jelenti azt, hogy alkalmatlan. 

Ennek is köszönhetően a látássérültekkel kapcsolatos közgondolkodás, ha lassan is, de fokozatosan változik, javul. Persze mindig van hova fejlődni. Az egyesület munkatársai például a mai napig tapasztalnak olyat, akár csak az utcán járva is, hogy a látók, amint megpillantanak egy fehér botot, inkább elkerülik és nem segítenek. Sokszor bizonytalanok a látók abban, hogy hogyan is segítsenek: mit mondjanak, mit tegyenek, hogyan legyenek tapintatosak, és hogyan reagáljanak arra, ha elutasítják a segítségnyújtásukat. Emiatt számos blokk alakul ki a látókban, ami még inkább növeli a távolságot a látássérültekkel szemben.

Amikor viszont egy látó segít, akkor pedig nem feltétlenül a legjobb módját választja ennek: az ugyanis rossz módszer, ha csak odamegyünk a vak emberhez és kérdés nélkül belekarolunk, majd visszük magunkkal, csak mert segíteni akarunk neki. Ilyenkor az a legjobb, ha előbb megkérdezzük a látássérültet, hogy segíthetünk-e, majd ha igent mond, megvárjuk, amíg ő karol belénk. Ezek ugyan apróságok, de sokkal előrébb jutunk azzal, ha tudjuk. A Bízz Vakon! Egyesület nyitott rendezvényein ezeket a helyes magatartásokat is bemutatják a látóknak, és ebben gyakran ismert személyek, hírességek is a segítségükre vannak. 

Az egyesület fő támogató partnere a Láthatatlan Kiállítás, de több más civil szervezettel is együtt dolgoznak, például a Buda Környéki Látássérültek Közhasznú Egyesületével (BuLaKe) vagy olyanokkal is, akik nem csak a gyengénlátókkal foglalkoznak. Ilyen a Mozdulj! Közhasznú Egyesület vagy a Suhanj! Alapítvány, akikkel jövőre több közös rendezvényt is terveznek. De már javában zajlik a vakok számára jövőre induló jógaórák szervezése is.