A kiállítás a csillogás és a fényűzés köré fűzte fel a koncepciót, ami éles kontrasztban áll a komor templombelsővel. A 18. és a 21. század közötti időszakról mutat be luxusöltözékeket, amelyek többségét a Kiscelli Múzeum több ezer tételes textilgyűjteménye adja. A gyűjtemény vezetőjét és a kiállítás kurátorát, Szatmári Judit Annát az égitestek fényének jellege, a világosság-sötétség, a nappal és az éjszaka kettőssége motiválta a tárlat megrendezésekor: a Naphoz arany, a Holdhoz ezüstös-fehér, a csillagos égbolthoz fekete-arany/ezüst tárgyakat társított.
Szemet gyönyörködtető ruhaköltemények népesítik be a teret, és a kiállításban jól nyomon követhető az alapvetés, hogy mióta ruhát visel az ember, azóta célja a figyelem felkeltése, a tömegből való kitűnni vágyás. A csillogó kiegészítők amúgy is reneszánszukat élik ma, amikor mindenhová visszatérnek a flitterek, fénylő dekorációk.
Igazából onnantól lettek hangsúlyosak a fénylő elemek, hogy megfelelő világítóeszközök állnak rendelkezésre a társas összejöveteleken. A flitterek, gyöngyök, strasszok akkor érvényesülnek igazán, ha gyertyák, gázlámpák, csillárok fényében tükröződhetnek. A kiállítás már a 18. századtól napjainkig mutat be pompásabbnál pompásabb öltözékeket, de az alkalmi ruhák a világítástechnika fejlődésével párhuzamosan váltak egyre dekoratívabbá: a 19. század második felétől elterjedt Budapesten a gázvilágítás, és az elektromosság századfordulón való megjelenésével a szecesszió korára a báltermeket már sikerült ragyogóra bevilágítani.
Láthatunk délutáni alkalmi ruhát a 30-as évekből, megannyi báli ruhát, estélyit a különböző stíluskorszakokból (például 1888-ból származó, rózsaszín selyemdamasztból készült, fémszállal átszőtt, üveggyöngyökkel díszített turnűrös báli ruhát), részletgazdag kiegészítőket, illetve a kortárs divatból pár ikonikus darabot, Jimmy Choo szandált, Alexander McQuenn estélyi kistáskát, továbbá magyar kortárs tervezők haute couture és egyéb öltözékeit (Abodi, Artista, Camou, Je suis belle, Konsánszky Dóra, Tóth Bori, Szegedi Kata, USE Unused).
A felhasznált díszítőelemek, nemesfémek, fémszálakkal átszőtt, finom anyagok miatt rendkívül költséges volt régen az öltözködés, nem meglepő, hogy leginkább a vagyonos és uralkodói rétegek kiváltságának számított, és a bemutatott ruhák egykor hozzájuk tartoztak. A luxus a gomboknál kezdődött, csillogó ezüst vagy arany fémszálból kötötték; több értékes kiegészítő is ki van állítva a magyar kultúrkörből, mentekötők, ékszerövek, sarkantyúk, kardkötők, díszmagyar öltözékek, dolmányok.
Ebbe a témakörbe illeszkedik a kiállítás különlegessége, az Erzsébet királyné esküvői ruhájának uszályából készült koronázási palást, mely a Budavári Nagyboldogasszony-templom gyűjteményéből érkezett. Az ezüstszállal teljes szélességében átszőtt, lapos és domború hímzésekkel díszített darabot Sisi bizalmasa, Ferenczy Ida adományozta a templomnak, és elkészítésének trükkjei még ma sem teljesen ismertek.
A 30-as években hiába lett fiúsabb a nőideál, és rövidültek meg a ruhák, a flitterek, díszítések nagyobbak és erőteljesebbek lettek. Az egyik kiállított darabon például zselatinból készültek a flitterek, így nem lehetett kimosni, csak párszor felvenni – már csak ezért is luxuscikknek hatott.
Megtekinthetjük Medveczky Ilona fellépőruháját is, a kiállítás legvégén kialakított próbafülkében pedig magunkra ölthetünk pár csillogó-villogó darabot.
Végigsétálva a nagypolgári kastély folyosóin, és végignézve a kiállított ruhákon könnyen azonosulhatunk az igényességgel, kifinomult ízléssel, és nemcsak a puritán templom és a fényűző tárlat, de az elmúlt korok gondolkodásmódja és a mai fast fashion világa is erős kontrasztba kerül. Érdemes még felmenni a templomtér hátuljában kialakított hídra (itt is lehet elhagyni a tárlatot), ahonnan körbenézve az egész látványt meg lehet csodálni.
