Kézzel készülő, olykor kissé esetleges darabjaik szépséges pasztell, olykor némi arannyal is felturbózott dekort kapnak, amelyek hol leveleket és pálmafákat, hol lusta gepárdokat, máskor érdeklődő flamingókat, olykor pedig napkorongokat formáznak. A páros két tagja között olyan erős a szimbiózis, hogy képtelenség a kerámiákat készítőjük alapján megkülönböztetni, sőt simán képesek egymás mondatait is befejezni.
We Love Budapest: Hatalmas öröm és felszabadultság sugárzik a tárgyaitokból, a nevetek is ezt sugallja. Mi ennek a sztorija?
Szaffi: A Susu egy indonéz szó, a jelentése tej, sűrített tej. Arrafelé az édességeknek ez az alapja, sokszor a gyümölcsökre is rácsorgatják, és jellegzetes tejes italaik vannak. Nagyon megtetszett nekünk a hangzása, annál is inkább, mert mindketten viszonylag hosszú időt töltöttünk Indonéziában.
Flóra: Valóban gyorsan megegyeztünk a névben, idővel azért egy csomó plusz jelentés is rárakódott. Például elkezdtük nézegetni, hogy más nyelveken mit jelent, és kiderült, hogy japánul kormot. Szép, hogy egyetlen szóban egyszerre van benne a fehér, ami az általunk sokat használt fehér agyagra utal, a korom, amiről eszedbe juthat a kemence, ahol kiégetjük a tárgyakat.
WLB: A kiejtés is lehet többféle, ugye?
Flóra: Igen. Szaffi sz-szel ejti, én nagyon szeretem s-sel is. A susu bolondság például eléggé illik hozzánk, de én az angol sassy (szemtelen, pimasz) jelzővel is érzek rokonságot.
WLB: Mindketten kreatív területről érkeztetek, de egyikőtök sem keramikus. Miért éppen ezt a területet választottátok?
Szaffi: Flóra anyukája keramikus, van egy kemencéje, sőt Flóra korábban agyagozott is. Egyszerűen megtetszett a gondolat, és elkezdtünk ezzel foglalkozni.
Flóra: Annak ellenére, hogy sok időt töltöttem anyukám mellett, korábban nem érdekelt különösebben ez a vonal. Később, amikor felfedeztem a kerámiának azt az oldalát, ami nekem tetszett, akkor újra agyaghoz nyúltam, és a végeredményt megmutattam Szaffinak. Tulajdonképpen ez a pár bögre volt a kiindulópont.
WLB: Autodidakták vagytok, mennyire érzitek ennek előnyét vagy éppen hátrányát?
Szaffi: Sokat számít, hogy mindketten határterületről jövünk, megvan a háttértudásunk és kiforrott a látásmódunk. Pontosan tudjuk, hogy milyen formák és színek tetszenek.
Flóra: Van egy nagy vizuális csomagunk, tudjuk, és most megpróbáljuk a szépséget magunk létrehozni.
WLB: Mennyire érzitek, hogy egy divatos műfajba fogtatok bele?
Flóra: Szerintem most minden menő, ami kézzel készül. Hatalmas az igény arra, hogy az emberek maguk alkossanak valamit, és fontos, hogy ha csupán néhány órára, de egy picit lassabb tempóra válthatnak. Természetesen érezzük, hogy jó volt az időzítés, de a divatnak talán csak annyi köze van az egészhez, hogy az ilyen tárgyak népszerűbbek. Ha van egy szép kávés bögréd, akkor az egy klassz tárgy a lakásodban, amit minden reggel örömmel fogsz meg. A Susu organikusan fejlődött, nem terveztük és nem erőltettük.
WLB: Eleinte hobbiprojektként kezeltétek, de nagyon gyorsan egy brand lett belőle. Nem volt kicsit gyors a tempó?
Flóra: Valóban nem úgy kezdtünk hozzá ehhez az egészhez, hogy csinálunk egy márkát. Először kiválasztottunk egy napot a héten, amikor kerámiázunk, de eleinte pusztán azért, mert szerettük ezt csinálni, jól éreztük magunkat együtt. Reméltük, hogy majd idővel lesz ebből valami, de arra nem gondoltunk, hogy ilyen gyorsan ennyi minden történik.
Szaffi: Másfél éve indítottuk el az Instagram-oldalunkat. Addigra készültek már olyan dolgaink, amiket szívesen mutattunk meg egy szélesebb közönségnek. Alig egy hét telt el az indítás után, amikor írt nekünk egy üzlet, hogy szívesen árulná a tárgyainkat.
Flóra: Óriási elismerés volt, hogy valaki, aki ért ehhez, szépnek látja, amit készítünk.
Szaffi: Sorra jöttek az újabb megkeresések magazinoktól, vásároktól.
Flóra: Szép lassan el kellett kezdenünk egy saját műhely kialakításán gondolkodni, de nem terveztünk showroom-ot. Amikor aztán ebbe az utcába költöztem, láttam, hogy kiadó ez a helyiség, így gyorsan lecsaptunk rá.
Szaffi: Néhány napunk volt mindössze arra, hogy eldöntsük, belevágunk-e. Éppen akkor kellett leadnunk a jelentkezést a Design Hétre is, úgyhogy volt egy időpont, amikorra ki kellett festenünk, össze kellett raknunk egy programot.
Flóra: Nagyon sok időt töltünk itt, havi két workshopot is tartunk, szóval bárki csinálhat velünk saját kerámiát.
WLB: Az általatok is használt módszer az egyik legősibb formaadási technika: nem korongoztok, hanem építitek a tárgyakat. Miért szeretitek ezt?
Szaffi: Nagyon jó érzés, hogy visszanyúlhatunk valami archaikushoz. Egészen más hangulata van egy épített kerámiának, mint egy korongozottnak. Ez utóbbi szabályos, a felülete homogén. A mi dolgaink azonban aszimmetrikusak, ujjnyomosak, még a festék is másképp fog a felületükön, ettől a végeredmény is izgalmasabb.
Flóra: Minden tárgyunkon vannak kis görbületek, hullámok. Én szeretem, hogy kicsit összevisszák.
WLB: Úgy is mondhatjuk, hogy ösztönösek, már-már naivak.
Flóra: Én sokat gondolok erre, és szerintem pont ez az, ami annyira jó! Próbáljuk is megtartani. Van a tárgyakban egy nagy adag természetesség, de van bennük erő és egyszerűség is.
Szaffi: Eleinte kifejezetten a színekkel kísérleteztünk. Azt figyeltük, hogy két árnyalat hogyan működik együtt. Az első tárgyunk például egy világoskékkel és korallpirossal dekorált darab volt.
Flóra: A színek kombinálása inspirál bennünket a leginkább. A vásárlásnál próbáljuk visszafogni magunkat, de ez azért nem könnyű. Alig várjuk, hogy kipróbáljuk, hogy mutat mondjuk egy új lila a meglévő rózsaszínnel.
Szaffi: Én úgy érzem, hogy a forma és a dekor is összhangban van. Napkorongot és pálmafát például kezdettől fogva festünk, bár a pálmafáink korábban egészen mások voltak. Amikor valamilyen motívum nagyon megtetszik, azt variáljuk, továbbvisszük. Az arcos dekorok és a cicis bögrék például viszonylag állandó szereplők.
WLB: Nem gondolkodtok kollekcióban, folyamatosan készülnek újabb és újabb darabok. Hogy láttok neki egy tárgynak, tárgysorozatnak?
Flóra: Mindig vannak új ötleteink. Hol formákkal kísérletezünk, máskor új színeket keverünk, új kombinációkban gondolkodunk. Folyamatosan újdonságok vannak a műhelyben is. Ha körbenézek, nem is tudnék olyan tárgyat mutatni, ami egy-két hónaposnál idősebb.
Szaffi: Amikor dolgozunk, elég gyorsan bekerülünk egy flow-ba. Mivel folyamatosan megbeszéljük, hogy mit hogyan csinálunk, nagyon erősen hatással vagyunk egymásra.
Flóra: Eddig egyedül a testvérem tudta megmondani, hogy melyik tárgyat készítettem én. Pedig saját tárgyaink vannak: ha az egyikünk megcsinál egy formát, akkor rendszerint ő is festi meg.
WLB: Egy Susu kerámia egyaránt működik használati és „dísztárgyminőségben" is. Mennyire merik használni a vásárlóitok őket?
Szaffi: Rendszeresen belefutunk ebbe! Sokszor biztatni kell az embereket, hogy fogják meg nyugodtan, használják bátran, higgyék el, hogy nem törékenyebb, mint bármilyen más konyhai kerámia. Mindketten ezekből kávézunk. Klassz érzés, hogy már jó ideje megvannak, mégsem törnek, nem kopik a festék sem.
Flóra: Mondjuk nekem már többször megfordult a fejemben, hogy akár kiállításokat is rendezhetnénk belőlük, úgyhogy megértem, ha valakinek nincs szíve használni.
