Egyre több fiatal dizájner látja az érvényesülés egyik lehetséges alternatívájaként a saját műhely vagy bolt nyitását. A személyes és közvetlen kapcsolattartás lehetősége a vásárlókkal, a kreatív folyamatok megmutatásának, a tudás átadásának szándéka nem csupán a márkák jobb megismerését teszi lehetővé, de egy nyitott, azonos értékek mentén gondolkodó közösség megteremtésére is alkalmas. Így vélekedik a Közbent létrehozó, RisoPlant márkát alapító Nosek Mimma és Erdész Dávid is, akiknek közös brandje a környezettudatos életformához harmonikusan illeszkedő, jellemzően pozsgás növénydekorációkat és risonyomtatással készülő, tematikus kollekciókba rendezett printeket, füzeteket és képeslapokat kínál.
A páros a városi embert szeretné közelebb hozni a természethez, a művészethez, a kreatív alkotáshoz. Hozzájuk csatlakozott Berecz Vanda, akinek csodaszépen kivitelezett, különleges formavilágú, finom színekkel hódító bőrtáskákáit és apróbb kiegészítőit már jól ismerjük, valamint a Nuen mötött álló Nguyen Tran Norbert, akinek funkcionális, de extravagáns bőrhátizsákjai, övtáskái és más praktikus darabjai remekül feldobják a legegyszerűbb ruhatárat is.
We Love Budapest: Láthatóan szuperjó hangulatban dolgoztok itt, és remek összhangban vagytok. Hogyan jött a közös „munkahely” megteremtésének ötlete?
Mimma: A Heinrich Alkotói Szinten volt mindannyiunknak műhelye, így ismertük egymást, képben voltunk azzal, hogy ki, mit csinál. Amikor tavaly tulajdonosváltás történt, és megváltoztak a körülmények, úgy gondoltuk, hogy jó ötlet lenne közösen keresni új helyet. Mi Dáviddal amúgy is szívesen működünk együtt más kreatívokkal. Szeretjük, ha valaki befogadó, nem fókuszál mereven egy dologra.
Dávid: Tulajdonképpen én voltam a kezdeményező. Norbival már korábban is volt egy pici kooperációnk, klassz kötényeket tervezett nekünk. Mivel nemcsak kedveljük Vandát és Norbit, de biztosak voltunk abban is, hogy jól fogunk tudni együtt dolgozni, magától értetődő volt, hogy őket keressük meg.
Vanda: Mi Norbival már az év végén elkezdtünk gondolkodni egy utcafrontos üzlethelyiség-műhely kombó bérlésén, úgyhogy szépen összeértek a dolgok.
WLB: Kevés ilyen lenyűgöző adottságú tér lehet a piacon. Ti hogy találtatok rá?
Dávid: Sokáig kerestük a megfelelő helyet. Hónapokon keresztül küldözgettük egymásnak a lehetséges alternatívákat.
Vanda: Ezt a helyet anyukám találta egy ingatlanos portálon. Annak ellenére elküldte, hogy tudta lényegesen kisebb térben gondolkodunk, de jól tette, mert megnéztük, és nagyon gyorsan eldöntöttük, hogy egy ilyen lehetőséget nem lehet kihagyni.
WLB: Egy, a Ráday utcából nyíló kis közben vagyunk. Ennek is van köze a névválasztáshoz, ugye?
Dávid: Persze, de azért ez nem volt ilyen egyértelmű. Nekem rögtön beugrott ez a szó, de fenntartásaim voltak, mert elég sok, a nevében valamilyen formában a közösségre utaló hely van már Budapesten. Ötleteltünk még pár hetet, de végül a Közben nyert.
Mimma: Szerintem jó döntés volt, több jelentésrétegű szó: utal arra, hogy csapatban működünk, de arra is, hogy fizikailag hol találsz minket.
Vanda: Nekem az időbelisége tetszik, hiszen mindig változnak körülöttünk a dolgok, mindig valami közben vagyunk.
WLB: Tágas, nagy léptékű térről beszélünk. Hogyan strukturáltátok ezt a több mint 100 négyzetmétert?
Mimma: A nagy, ablakos utcafrontos részt a saját vagy más tervezők munkáit is bemutató, rugalmasan alakítható showroomként, kiállító- vagy rendezvénytérként képzeljük el. Éppen ezért rendeztük be levegősen, könnyen mozgatható térelemekkel, variálható bútorokkal.
Dávid: A nagy tér mellett mindenkinek megvan a saját kis területe: egy nagyobb műhely varrógépekkel Vandának és Norbinak, egy irodai rész számítógéppel Mimmának a grafikai munkákhoz, sőt nekem egy külön, hatalmas ablakos, privát ültetőhelyiségem is van, egy aprócska belső udvarral, ahol nyugiban foglalatoskodhatok a pozsgásokkal.
Mimma: Nagyon szeretem, hogy olyan lakásszerű a hangulata. Olyannyira, hogy több barátunk is bejár ide pár órára dolgozni, sőt mi is itt vagyunk, amikor csak lehet, mert egyszerűen jó itt lenni.
WLB: Pár hónapja együtt dolgoztok már. Terveztek valamilyen együttműködést?
Norbi: A fizikai közelség, a szoros napi szintű kommunikáció egy idő után biztosan azt eredményezi majd, hogy elkezdünk egymás munkáira reflektálni, és nyilván lesznek közös projektjeink is.
Mimma: Kicsit olyan ez a társulás, mintha lakótársat választottunk volna. Én már most látom az első jeleit annak, hogy hatással vagyunk egymásra. El is kezdődött már a tervezgetés, de egyelőre még keressük a kapcsolódási pontokat a márkáink között.
Vanda: Nekem például egyre jobban tetszik a bőr-fa-növény kombináció. Szeretnék is egy kicsit nyitni a lakáskiegészítők felé. A testvérem bútorokat készít, szóval a home vonalban én komoly perspektívát látok.
Dávid: Norbi igazi ezermester, aki folyton új dolgokon töri a fejét. Előbb-utóbb ez testet ölt majd valamilyen formában.
WLB: Mindannyian közösségi emberek vagytok. Milyen programokat, eseményeket szerveztek majd itt?
Norbi: Sok ötletünk van, de szeretnénk időt hagyni arra, hogy részleteiben is kiforrhasson a koncepció.
Vanda: Jó lenne minél több kiállítást és más műfajú programot is behozni. Valahogy úgy, mintha az egykori művelődési házak misszióját vinnénk tovább rendszeres eseményekkel, sorozatokkal.
Dávid: Ami biztos, hogy folytatjuk a RisoPlant betonos és floráriumos workshopjait. Ezeket fejlesztjük is, és havi két fix alkalmat mindenképpen szeretnénk.
Mimma: Mivel itt már van elég hely, én nagyon örülnék, ha a többekkel is megismertethetném a risonyomtatást. A technikából adódóan ez egy elég időigényes dolog, hiszen meg kell várni, amig a különféle színek megszáradnak, ezért kétnapos programokban gondolkodom. Emellett a múlt év végén új projektekbe kezdtünk Dáviddal, és képzőművészek bevonásával minikollekciókat készítünk.
Mivel A RisoPlant is két önálló műfajt egyesít, arra gondoltunk, hogy izgalmas lenne más alkotókat is bevonni, akik egy új területen mutathatják meg magukat. A felkért művészek klasszik kaspókat dekorálnak a saját stílusukban, amelyekbe általuk kiválasztott növények kerülnek, és persze kapcsolódik hozzá egy 3-4 printből álló sorozat is. Az első Prints and Pots szériát alig egy hónapja mutattuk be. Ezt Ophelie Paris finom rajzú dekorjai díszítik, és Szurcsik Erikával már dolgozunk a következőn, amit a terveink szerint ősszel mutatunk majd be.
WLB: Honnan van annyi energiátok, hogy a napi tervezői, márkaépítési feladatok mellett ezzel is foglalkozzatok?
Dávid: Csak annyit vállalunk, amennyi belefér a márkáink egyengetése mellé, és csak akkor fogunk bele valamibe, ha látunk benne fantáziát. A helyzet az, hogy annyira inspiratív ez a tér, hogy már az ittlét beindítja mindannyiunk fantáziáját.
