We Love Budapest: Nemrég mutattál be egy kapszulakollekciót Rocking Threads néven, amelyben hímzéssel tetted egyedivé a kötött pulcsikat. Honnan ered ennek az ötlete?
Kele Ildikó: Régóta érdekelnek a tradicionális textilkészítési és díszítési technikák. A MOME-nak – ahol én is tanítok – több éves kapcsolata van a mezőkövesdi Matyó Népművészeti Egyesülettel, amely évente tart négynapos nyitott, elméleti tudást is adó workshopokat, ahol a hímzés mellett horgolni, rojtot kötni, varrni is lehet. Népi iparművészek és kezdő hímzők egyaránt járnak ide, mi is többször voltunk már a hallgatókkal. A foglalkozások reggeltől estig tartanak, semmi mással nem kell foglalkozunk, így lehetőségünk van tökéletesen elmerülni a hímzésben. Ez mindig fantasztikus élmény. Ott éreztem azt, hogy egy kicsit visszakaptam abból, amit a legjobban szeretek a tervezői munkában. Annyira élveztem magát a folyamatot, a „csinálás” aktusát, hogy szerettem volna ezt egy egész kollekcióban újra megélni.
WLB: A mintáidat az ásványok, kőzetek metszete inspirálta. Ezek spontán alakuló vagy előre eltervezett dekorok?
K. I.: A hímzés nekem egyfajta meditatív tevékenység is, amiben úgy éreztem, hogy akkor tudok a legjobban elmélyedni, ha olyan motívumokkal dolgozom, amiket nem kell előre megterveznem, nem korlátozom le magam előre megrajzolt, behatárolt területekkel. Szerettem volna, ha újra beszippant ez az egész, és csak a fonalakra és a színekre kell fókuszálnom. Ebből a vágyból alakultak ki ezek a nagyon egyszerű, szabadon áramló, természetesen építkező motívumok, amik pont olyan organikusan fejlődnek, mint ahogyan a kőzetek és ásványok alakulnak ki hosszú-hosszú idő alatt. A hímzés tényleg aprólékos munka, van olyan pulcsi, aminek háromszor is nekiülök, mire elkészülök a mintával. Éppen ezért ezek a darabok nem is kaphatók készen, kizárólag megrendelésre készítem el őket.
WLB: A márkádban van egyfajta kontinuitás, az egymás után következő kollekciókat szépen összeköti az inspiráció forrása. Szinte mindig a magyar folklórból merítesz, van ennek valamilyen különleges oka?
K. I.: Ez egészen kisgyerekkorom óta az életem része. Négyéves koromtól 14 évig citeráztam, sokáig népdalt énekeltem, sőt mesemondóversenyekre is jártam. Annyira hozzám tartozik, hogy tulajdonképpen nem is volt tudatos választás. Mint inspiráció, teljesen magától értetődően alakult így. Egyébként a KELE logó alapja is egy gyerekkori rajzom.
WLB: A márka egészét áthatja a személyesség, minden megnyilvánulásotok teli van érzelemmel, történetekkel. Olyannyira, hogy a fotózásokon sokszor a barátaid vállalják a modell szerepét. Miért tartod ezt ennyire fontosnak?
K. I.: Szerintem akkor önazonos a KELE, ha nemcsak beszélünk valamiről, de úgy is cselekszünk, legyen szó akár az emberi kapcsolatok, akár a természet közelségének fontosságáról. Hogyan másképp lehetnénk őszinték és hitelesek?
WLB: Az egyik modelled éppen Trapp Dominika képzőművész volt, akivel egy különleges produkció, a Parasztok Atmoszférában projekt kapcsán is együtt dolgoztatok. Hogyan jött az együttműködés ötlete?
K. I.: Domit a barátomon keresztül ismertem meg. Először akkor dolgoztunk együtt, amikor modellnek kértem fel a Luca napi népszokásokra építő kollekcióhoz. A Parasztok Atmoszférában ötletéről egy házibulin mesélt először. Ez egy zenei produkció, ami a magyar paraszti kultúra zenei örökségét interpretálja, elég egyedi módon, emellett kapcsolatot épít kortárs művészek és táncházzenészek új generációja között. Eleinte kifejezetten ehhez a produkcióhoz tervezett kötöttekbe szerettük volna öltöztetni a szereplőket, de végül a már meglévő ruhadarabok között megtaláltuk azokat, amiket kerestünk. Nagyon szerettem a közös munkát, hiszen Domi ugyanarra törekedett ebben projektben a zenével, mint amit én a ruháimmal szeretnék megvalósítani. Szerintem dolgozunk még együtt a jövőben!
WLB: A KELE Clothing értékei közé tartozik a felelős gondolkodás és a fenntarthatóság is, de fontosnak tartod, hogy ez továbbra is egy örömprojekt legyen.
K. I.: Nagyon nehéz egyszerre három kollekcióra fókuszálni: az aktuális értékesítésére, a következő gyártására és az utána sorra kerülő megtervezésére. Annak ellenére, hogy ez egy tervezhető, kiszámítható menetrend, egy ideje már úgy érzem, hogy ebben a mókuskerékben nem azzal foglalkozom, ami igazán fontos nekem. Az utóbbi időben a hazai gyártás is egyre körülményesebbé vált, kevés kötöde vállalja, hogy egy olyan kis márkának, mint a miénk, kisebb szériákat gyártson.
Én egy pici érdi kötödével dolgozom, amit egy idősebb házaspár vezet. Itt szerencsére nem az a felállás, hogy leadok egy rajzot, és két hét múlva visszamegyek a kész holmikért, hanem Feri bácsival együtt állunk izgatottan a kötőgép mellett és várjuk, hogy milyen lesz a végeredmény. Itt van arra lehetőség, hogy saját magam készítsem el a mintadarabokat, sőt részese lehetek a teljes folyamatnak is. Éppen ezért kezdtünk el azon gondolkodni, hogy hogyan alakítsuk át úgy a brandet, hogy fenntarthassuk ezt a pozitív flow-t. Éppen most írom a doktori dolgozatomat is, amiben a tradíciók újraértelmezésével foglalkozom az öltözködés területén. A kutatás kiterjed többek között a fenntartható termelési metódusokra, szervezeti felépítésre, szóval sokat segít a márka újragondolásában is.
WLB: Hol tart ez most?
K. I.: A terv az, hogy legyen egy állandó kollekciónk basic darabokkal, mellette egy szupermintás, szuperszínes, egyszerű fazonú kiegészítő termékből – sapkákból, sálakból, takarókból – álló sorozat, plusz szeretnék egy olyan vonalat elindítani, amelyben én magam kötöm egy kézi kötőgéppel a kapszulakollekciókat. A lakáskiegészítős irányt szeretném továbbfejleszteni. Takarókat már készítek egy ideje. Ez azért izgalmas, mert más léptékű mintákkal dolgozhatok, ugyanakkor a megvalósítása éppen emiatt elég nagy kihívás. Emellett régi vágyam, hogy bővítsem a termékstruktúrát különböző kötött, fürdőszobai és konyhai textilekkel. A fenntarthatóság jegyében pedig a megmaradt fonalakból elkezdtem kézzel edényalátéteket, kisebb tárolókat kötni.
WLB: Mikor láthatjuk majd ezeket az újdonságokat?
K. I.: A karácsonyi pop-up bolt sikerén felbuzdulva tavasszal újra szervezünk egy ilyen programot, itt fogom bemutatni az új kapszulakollekciót. Nagyon élveztem ezt a decemberi pár hetet, mert végre személyesen találkozhattam a vásárlókkal. Különösen jó élmény volt, hogy a vevők kikérték a véleményemet, érdekelte őket, hogy szerintem mi áll jól nekik. Rendszerint van elképzelésem arról, hogy mi fog tetszeni az embereknek, de most voltak meglepetések, vicces helyzetek. Szuper érzés volt, amikor egy-egy ruha végül megtalálta a gazdáját, és kiderült az is, hogy rajtam kívül nem sokan szeretik a szúrós gyapjút!
