Orsi grafikusként diplomázott a MOME-n, és ez a szemlélet alapvetően határozza meg a látásmódját. Kísérletező alkat, mégis az elmúlt néhány szezonban ugyanarra az anyagra, a plasztikra fókuszál, amely minden alkalommal újabb kihívást és persze sok-sok izgalmat rejt számára. Előszeretettel játszik az alapvetően sík matéria térbelivé építésével, amit rétegezéssel, különféle irányú elforgatásokkal valósít meg, és jellemzően erős, dekoratív színeket használ. Az ékszerei messziről felismerhetők, formaviláguk markáns és bár a munkái között sok a méretes és feltűnő „látványdarab”, a kollekcióit úgy építi fel, hogy különféle – összetettebb és egyszerűbb – ékszerek szerepeljenek a palettán. Az év végi DECO széria bemutatásával párhuzamosan javában készül bécsi stúdiója megnyitására is.
We Love Budapest: Nagyon merész ez az új kollekció. Honnan jött az ötlet, hogy a 20-as években meghatározó art deco kirobbanóan dinamikus és fényűző divatjából, képi világából meríts ihletet?
Kármán Orsi: Mindig is rajongtam ezért a korszakért, a geometriája, minimalizmusa és modernsége nagyon közel áll hozzám. Szerettem volna megmutatni, hogy valóban van létjogosultsága az általam már több kollekción keresztül használt anyagnak és annak a kivitelezési technikának, amivel jelenleg dolgozom. Egyre nagyobb potenciált látok benne, mégis kérdés volt, most milyen megközelítésben nyúljak hozzá. Az art deco és a bakelit ékszerek töklétes keretet és inspirációt adtak.
WLB: Ebben az időszakban a divat- és ékszertervezők talán azóta sem látott igényességű darabokat készítettek. Előszeretettel használtak drága és exkluzív matériákat, és ekkor jelent meg a világ első műanyaga, a bakelit is. Te a plasztik újraértékelésére buzdítasz azzal, hogy egy régi/új kontextusba helyezed és dizájnékszereket készítesz belőle. Miként utalsz a jellemző karakterjegyekre, hozod vissza őket?
K. O.: Azokat a jellegzetességeket kerestem meg, amelyek ezeknek a bakelit ékszereknek az egyediséget adták. Ezek jellemzően geometrikus elemek: kör, félkör, rombusz és a gömb forma. Ez utóbbit például kifejezetten azért emeltem be, mert ez az egyetlen nem lézervágott 3D forma, ugyanakkor karakterisztikája révén elengedhetetlen eleme volt a kollekciónak. Akkoriban valóban sokszor párosították az olcsó alapanyagot féldrágakövekkel, erre én is utalok, hiszen néhol Swarovski köveket is használtam.
Az eredeti darabok ugyanakkor kifejezetten színesek, viccesek és vagányok voltak. Felületükön polírozott félgömbökkel, pöttyökkel, laminált csíkokkal, sőt fával és fémmel is sokszor kombinálták a bakelitet. A színek közül a fekete vezet, fontosak a kontrasztok és az ellenpontok. A fekete szín mellett alapszíneket – élénk pirosat, kéket, sárgát és fémes árnyalatokat használtam, sőt neon színű sávok is megjelennek.
WLB: Az art deco plakátművészete, jellegzetes magazinborítói önálló műfajt teremtettek, és a te kampányod saját tervezésű plakátjaival éppen erre utalsz. Miért érezted fontosnak, hogy ezt a világot te is felidézd?
K. O.: Minden kollekciómnál fontosnak tartom a koncepcionális gondolkodást. Legyen szó az új vonal elnevezéséről, tipográfiájáról, az ékszerek címkéiről, vagy akár a csomagolásról. A DECO sorozatnál egy egészen egyedi imázskampányt szerettem volna, ami vizuálisan is az adott korszakba és hangulatba helyezi az ékszereket. A nőalakok előhívják az art deco poszterek hangulatát, a különféle karakterű darabokat pedig eltérő egyéniségek személyesítik meg.
Mivel az előzetes kutatómunka az ékszerek mellett a korszak építészetére, festészetére, a tárgyalkotásra, sőt a divatillusztrációkra is kiterjedt, úgy éreztem, nem találhattam volna tökéletesebb keretet! Ugyanakkor fontosnak tartottam, hogy friss és modern vizuális világot teremtsek, ne utánozzam, csak idézzem meg a korszakot. Art direktori énem pedig azt súgta, hogy látványos és emlékezetes kampányt érdemel az új kollekció.
WLB: Olyan mintha az eddigi sorozatok készítése során szerzett tudás esszenciáját sűrítetted volna össze az új darabokban.
K. O.: Sokat gondolkodtam azon, hogy ötvözzem a már meglévő karakterjegyeket, hogyan vonjak be grafikai elemeket és hozzak létre valami egészen újat, ahogy azt kollekcióról kollekcióra teszem mindig. Mivel a lézervágott anyagot egy bizonyos „nézetből” lehet megmunkálni, ezért sík elemekben kellett gondolkoznom, de az ékszerek térbeliségének a kérdésére egy egészen új megoldást szerettem volna találni. A korábbi kollekcióimban a rétegezéssel játszottam, most viszont bizonyos karkötőknél, fülbevalóknál és brossoknál 90 fokban elforgatva és rögzítve használtam az anyagot. Nagyon izgalmas dolgok születtek, hiszen egy újabb dimenziót kaptak az ékszerek.
WLB: Van egyfajta folyamatosság a kollekcióidban, mégis minden egyes alkalommal képes vagy megújulni.
K. O.: A harmadik szezonon keresztül maradtam ugyan annál az alapanyagnál, mégis nagyon eltérő karakterű ékszerek születtek. Az Evoke a geometria világába, a Fabula egy burjánzó mesevilágba, a DECO pedig egy minimalista, ugyanakkor játékos univerzumba repít. Mivel valóban minden egyes kollekciómmal valami egészen mást szeretnék hozni, ezzel a „kísérletezéssel” egy új játékteret nyitottam magamnak, ahol bár szűknek tűnik a keresztmetszet, az anyag könnyű megmunkálási lehetősége izgalmassá teszi, és nagyon széles teret enged a kreativitásomnak.
WLB: Nagyon komplexen dolgozol ki egy-egy kollekciót, és tudom, hogy sokkal több ötleted van, mint amiből végül ékszer lesz. Hogyan építed fel, milyen szempontok szerint véglegesíted, hogy miből lesz termék?
K. O.: Viszonylag hosszú idő telt el, mire megtaláltam az optimális arányokat, de most már pontosan tudom, milyen és mekkora sorozatban érdemes gondolkodni. A domináns látványdarabok mellett mindig vannak kisebb léptékű modellek is, amelyek ugyan egyszerűek, mégis megvan bennük az a kis extra, ami rám jellemző. Ebben a kollekcióban elég sok az újítás: a karkötőknek például most hangsúlyos szerepet szántam, és új belépők a gyűrűk, a kendőklipek és a táskadíszek.
WLB: A statement ékszerek nem mindenkihez passzolnak. Mit javasolnál azoknak, akik nem szeretnének nagyon feltűnő cuccokat hordani?
K. O.: Azt gondolom, hogy az összkép a meghatározó. A merészebb darabokhoz érdemes egy picit visszavenni az öltözékből, így az ékszer is érvényesül, és mégse „túl sok” az összhatás, és így nem érzi túlzásnak a viselője sem. Szerintem egy minimál ruha, vagy egy visszafogottabb szín mellett csodás kiegészítő lehet egy extrább ékszer. A DECO ebből a szempontból jól kiegyensúlyozott. Választhatunk finomabb, vékonyabb karkötőt, hozzá egészen pici félköríves fülbevalót vagy gyűrűt is. Ha egy kendőt teszünk a nyakunkba, és csomózás helyett mondjuk a BETSY kendőklipszet viseljük, máris van rajtunk valami meglepő, és túl nagy kompromisszumot sem kell kötni. A színekkel is lehet játszani, főleg, hogy sok a fekete ebben a szériában. Ezek a darabok visszafogottabb hatást keltenek, formailag azonban nagyon is különlegesek.
WLB: Nemrég Bécsbe költöztetek. Látsz különbséget a bécsi és a budapesti ékszerviselési szokásokban, a divatról való gondolkodásban?
K. O.: Több mint egy éve élünk Bécsben, ami óriási változást hozott az életünkbe. Úgy látom, hogy van egyfajta lazaság, extravagancia és merészség a bécsi nőkben. Olyan természetességgel tudnak viselni egy-egy dizájnerdarabot, és olyan könnyedén párosítják egy hétköznapi szettel, hogy az tényleg csodálatra méltó. Igényesek, szeretik a minőségi ékszereket, és láthatóan ismerik önmagukat, és így az egyéniségükhöz illő darabokat választanak. Azt hiszem, a karakter és az egyéniség a kulcsszó. Természetesen Budapesten is sok jó példát láttam erre, de Bécsben sokkal hatványozottabban tapasztalom ezt a hétköznapokban.
