We Love Budapest: Az INQ concept mellett hozzád köthető a magyar tervezők holmijait kínáló wonderLAB és a másfél évvel ezelőtt nyílt Eva’s Room is. Dizájnboltot és divatmárkát viszel, sőt tervezői inkubációt is folytatsz. Hogyan definiálnád röviden ezt a szerteágazó tevékenységet?
Marillai Évi: Viccesen azt szoktam mondani, hogy butikos vagyok, de hivatalosan talán a dizájnmenedzsment kifejezés fedi le a leginkább azt, amit csinálok. A személyiségemből fakadóan szeretek egyszerre sokféle dologgal foglalkozni. Fontos, hogy ne unjam meg azt, amit csinálok, ezért mindig újabb kihívás elé állítom magam. Az nem elégít ki, hogy létrehozok valamit, és azt működtetem. Nem dőlök hátra, hanem újabb és újabb feladatköröket keresek magamnak, terveket valósítok meg. Nem is tudom elképzelni, hogy húsz évig ugyanazt csináljam. A rutin persze ad egyfajta biztonságot, de nálam pont az ellenkezője igaz. Folyamatos intellektuális kihívásra van szükségem.
WLB: Az INQ is egy ilyen újabb kihívás volt az életedben, amelyet 2013-ban a Gombold újra versenyt követően indítottatok a te kezdeményezésedre. Hogyan történt ez pontosan?
M. É.: Orsi (Csík Orsolya az INQ vezetőtervezője – a szerk.) a saját táskamárkájával, a KAG-gal volt jelen a wonderLAB-ben, és egy vadonatúj ruhakollekcióval jelentkezett a Gombold újra pályázatra. A tervzsűrin továbbjutott, és keresett valakit, aki finanszírozná, hogy meg tudja valósítani az elképzeléseit. Megmutatta a terveket, nekem pedig annyira megtetszett, hogy közösen belevágtunk. Azt kértem, hogy a pályázatra beadott sorozatot egészítsük ki egy komplett kollekcióvá, és mutassuk be egy nagyobb közönségnek is. Tulajdonképpen ez volt az INQ első kollekciója.
WLB: Azóta sok minden történt veletek.
M. É.: Az eltelt évek az útkeresésről, a tapasztalatgyűjtésről szóltak, nagyon-nagyon sok kihívással, rengeteg megoldandó kérdéssel. Mi egy viszonylag egyszerű képlet szerint működünk. Az INQ alapvetően kettőnkhöz kötődik. Én egyfajta mindenes menedzserként viszem a márkát, Orsi pedig vezetődizájnerként dolgozik, s hív be időről időre újabb vendégtervezőket. Most például a MOME-n frissen végzett Szabó Korinával közösen készítették el a két legutóbbi kollekciót.
WLB: Mit tartasz a legnagyobb eredménynek?
M. É.: Azt hiszem, azt, hogy kezdik szélesebb körben is megismerni a márkát, és egyre többen felismerik például a ruháinkat a stílusukról. Szakmai szempontból kimondottan büszke vagyok a tavaly nyári kollekcióra. Abban 42 öltözet szerepelt, ez hazai viszonylatban elég magas szám, és ennek az elkészítése iszonyú kemény munka volt. Személyes sikerként élem meg azt, hogy abszolút nulláról kezdtem ezt a dolgot, és mára nagyon sok mindent megtanultam a tervezésről, a szabásmintákról, az értékesítésről és a márkaépítésről. Ha előrenézek, annak például nagyon örülnék, ha lenne valaki, akivel megoszthatom a napi feladatokat, mert ez még mindig egy one woman show.
WLB: Függetlenek és önállóak vagyok, elég határozott stílus mentén dolgoztok, nem egyszezonos kollekciókat kínáltok. Miért tartjátok ezt fontosnak?
M. É.: Egyszerű, szerethető, jól viselhető darabokat kínálunk, amelyeket bárki könnyedén be tud illeszteni a ruhatárába és jól kombinálhat a meglévő darabjaival. Az eltelt évek alatt kialakult az INQ jellegzetes karaktere, vannak olyan elemek, anyagok, színek, amelyekhez sokszor nyúlunk, mert nagyon szeretjük őket. Ilyenek például a szalagos, kötözős megoldások, a geometrikus szabásvonalak, és az a pici nosztalgia, amit a nagyszüleink ruhatára iránt érzünk.
Az anyaghasználatra a természetesség jellemző, imádjuk a ropogós puplint, a pamutot és a gyapjút. A színeknél meghatározóak a földszínek és a pasztellek, de sok indigókék, fehér és szürke ruhával is találkozhatsz nálunk. Ezek pedig mind olyan elemek, amelyek folyamatosan divatosak. Nem ülünk fel egyetlen hullámra sem, sokkal inkább a saját megérzéseink után megyünk. A kollekciók felépítése Orsi feladata, de a vásárlói igényeket és az én javaslataimat is figyelembe veszi. Jellemzően egy koncepcióra épül a kollekció, de a témákat rendszerint nem a trendek inspirálják. Szerintem éppen az az erősségünk, hogy nem szeretnénk semmilyen elvárásnak megfelelni.
WLB: Talán éppen ennek a következménye, hogy nemrégiben újragondoltad a márka teljes felépítését, mert úgy érezted, hogy nem szeretnél a divatipar hagyományos dinamikájának megfelelni. Mit jelent ez pontosan?
M. É.: Nem tartom jónak, hogy a divatiparban ennyire erős a nyomás. A nemzetközi piacon van egyfajta elvárás, hogy félévente, sőt most már annál is gyakrabban, újdonságokkal kell megjelenned. Szerintem iszonyú fárasztó, hogy legalább egy évvel az aktuális szezon előtt kell járnunk. Nyáron már a jövő téli kollekciót kell kommunikálnunk, holott az emberek nyáron nyári ruhát vesznek, télen pedig pulóvert és kabátot. A vevő az aktuális szezonban gondolkodik, nem egy „buyer” fejével hoz döntéseket. Ugyanakkor azt is tudom, hogy egy új fazon nem robban be azonnal. Legalább fél évnek el kell telnie, mire megismerik, megszeretik, addigra azonban, a hagyományos divatipari logika szerint, már csak leárazva tudnánk értékesíteni.
Úgy éreztem, hogy ez egy fenntarthatatlan állapot, egy olyan spirál, amelynek sosincs vége. Egy napon pedig eljutottam odáig, hogy pontosan tudjam, hogy mi az, amit szeretnek a vevőink, és szeretnék inkább rájuk koncentrálni. Úgy döntöttem, hogy máshová helyezem a fókuszt: megtartjuk a szezonalitást, de sokkal kisebb léptékben. Szezononként mostantól 8-10 új öltözettel jelentkezünk, emellett felépítettünk egy állandó kínálatot, amely egyébként hamarosan online is elérhető lesz. Ezzel feloldjuk ezt az ellenmondást, és megadjuk a saját válaszunkat is erre a helyzetre.
WLB: Mennyi idő alatt állt össze a koncepció?
M. É.: Nagyon-nagyon hosszú folyamat volt. A terv megszületése óta pontosan másfél év telt el. Mögöttünk nem áll befektető, ezért meg kellett találnunk annak a módját, hogy hosszú távon is fenntartható módon, ugyanakkor továbbra is függetlenül tudjunk működni. Az állandó sorozatot Frame névre kereszteltük, mert szerintünk a név jól tükrözi, hogy ezekkel a ruhákkal megalkothatod egy jól felépített ruhatár kereteit. Nagyjából negyvenféle modell szerepel benne, csupa olyan „örök” darab, amire valóban szükséged van, és a segítségükkel tetőtől talpig fel tudsz öltözni, gyakorlatilag bármilyen alkalomra. Nem kell reggelente azon agyalnod, hogy mit vegyél fel, mert minden működik mindennel, és a már meglévő cuccaid közé is könnyen beillesztheted őket.
WLB: Milyen ruhákat válogattatok bele?
M. É.: Alapvetően az elmúlt hat évben készült INQ bestsellerekből és a szerintünk alulértékelt modellekből válogattuk össze. Bekerült a sláger loknis szoknya, a kedvenc blúzok, de van benne ceruzaszoknya, farmer, dzseki és több olyan felső, amelyeknek az elejét és hátát kedved szerint váltogathatod. Sok fiús darabunk is volt, ezeket most uniszex változatban is elkészítettük. A fiúk amúgy mindig azért panaszkodnak, hogy kevés magyar tervező gondol rájuk. De van sima pólónk, atlétánk, sőt body-nk is, mert mindenkit arra bíztatunk, hogy inkább vegyen ezekből is egy picit drágább, de minőségi darabot, mint olcsó fast fashion terméket. Az egésszel egyfajta állandóságra törekedtünk. Az anyagokat és a színeket is úgy válogattuk, hogy többéves időtávban is megállják a helyüket. A fotókon például azt igyekeztünk megmutatni, hogy milyen sokféleképpen variálhatod ezeket a holmikat. Divatmárkaként talán fura, de arra bíztatunk mindenkit, hogy vásároljon egy picit kevesebbet, viszont csak olyasmit vegyen, amire valóban szüksége van és hosszútávon is szeretni és hordani fog!
