We Love Budapest: A Kobuci Kert 2005 nyarán, a kapolcsi Művészetek Völgye fesztivál keretein belül debütált. Milyen elképzelések-igények hívták életre a helyszínt és hogy lett a történetből négy évvel később egy budapesti „változat”?
Kaszap Gábor: Mondjuk úgy, hogy a minőségi vendéglátás és a még magasabb minőségű zene feltétlen szeretete. Ha pedig nagyon dióhéjban akarok válaszolni a kérdés második felére, a budapesti helyszín azért lett, mert a Művészetek Völgye tíz napot jelent egy évben és egy idő után arra gondoltunk, hogy milyen jó lenne, ha a Kobuci Kert kicsit több ideig lenne nyitva – mondjuk öt és fél hónapig. (nevet) Így elkezdtünk keresgélni, és Óbudánál megfelelőbb helyet elképzelni sem tudtunk volna. Legalábbis már akkor így gondoltuk és szerintem az idő minket igazolt.
WLB: Azoknak, akik már jártak a Művészetek Völgyében, de itt még nem, mit mondanátok, mi a legnagyobb különbség a két hely között?
K. G.: A Művészetek Völgyében található Kobuci Kert majdnem száz százalékban az autentikus népzenéről szól, ami tíz nap alatt nagyon szépen hozható. Itt Óbudán viszont, ahol van százötven-hatvan esténk, legnagyobb örömünkre elkezdtünk nyitni a zenei magaskultúrát képviselő más műfajok irányába, mint a jazz, a népzeneként is megélhető blues vagy kézenfekvő módon a világzene.
WLB: Kezdetektől fogva egy csak nyaranta működő helyben gondolkodtatok?
K. G.: A Kobuci Kert élete így alakult. A kapolcsi hangulat átmentése miatt az alapkoncepció része volt, hogy a helynek nyitottnak kell lennie, és ez olyan jól sikerült, hogy ma már szinte ha akarnánk, se tudnánk zártak lenni. Úgyhogy gyakorlatilag a válaszom igen. (nevet)
WLB: Nehezebb vagy épp könnyebb egy olyan helyet üzemeltetni, ami csak az év egy adott részében van nyitva?
K. G.: Egy kicsit mindkettő. Előnyként biztos ott van, hogy ha ügyesen töltötted az előző évet, akkor sokan fogják várni, hogy újra kinyiss. Ugyanakkor számtalan praktikus ok is van, ami eléggé meg tudja nehezíteni az életünket – például minden évben újra kell építeni a stáb egy részét, és a fél éves leállás alatt a cégnek nincsenek bevételei, ami szintén nem elhanyagolható probléma, satöbbi...
Nagy Krisztián: ...és mint tudjuk, az ördög a részletekben rejlik, szóval ezek a satöbbik elég sokat nyomnak a latban.
WLB: Hogyan foglalnátok össze az elmúlt tíz szezon legfontosabb tanulságait?
N. K.: Én csak a tíz év szűk második feléről tudok nyilatkozni, de nincs kifejezetten egy pillanat. Madártávlatból talán úgy tudnám megfogalmazni, hogy az a tapasztalatunk, hogy a jó élő zene – legyen bármilyen stílusú is – mindig közönségteremtő erővel bír, és minden, ami ez után, vagy e körül történik – bár nagyon fontos – valójában könnyen felépíthető. Ha megvan az alapkő, a többi mondhatni szinte jön magától. (Nevetnek.) Kicsit közelebbről tekintve pedig a kert történetének pozitív tanulsága az, hogy érdemes elkötelezetten kiállni valami, mondjuk a könnyűzenei magaskultúra mellett, és hinni benne, hogy az emberek igenis a legjobbat, a zeneileg finomabbat is keresik.
WLB: Mivel készültök a kerek évfordulóra?
N. K.: Az egyik szimbolikus esemény biztosan az Óbudai Szent Margit Kórház javára rendezett Jótékonysági Estünk lesz, június 3-án vasárnap. Három különböző műfaj számunkra meghatározó alakja ezúttal egy fontos közösségi célért lép színpadra. A jazz-szcénát Harcsa Veronika, a bluest Ripoff Raskolnikov barátunk, a világzenei szférát pedig Balogh Kálmán és a Gypsy Cimbalom Band képviseli majd, a jegybevétel dupláját pedig a KOBUCI kert a kórháznak fogja felajánlani. Ezzel is szeretnénk megköszönni Óbudának és polgárainak, hogy ilyen megtisztelő szerepben lehetünk része Óbuda kultúrájának.
A kifejezetten a jubileumi évadról és évadnak szóló projektek között kell említenem azt a most is a kertben látható nagyszerű portrésorozatot, amit Belicza László Gábor fotográfusbarátunk analóg technikával készített a nálunk fellépő muzsikusokról. Augusztusban pedig egy Világzenei Héttel szeretnénk megünnepelni, hogy elsősorban világzenei helyszín vagyunk. Ez utóbbi egy teljesen új, fesztivál jellegű kezdeményezés lesz, ami reméljük, hagyományt is teremt majd. De erről biztosan sokat beszélünk majd a maga idejében.
WLB: Melyek voltak számotokra az elmúlt tíz év legmaradandóbb pillanatai?
N. K.: Nincs kifejezetten egy pillanat, inkább az egészről van egy benyomás: az, hogy a zene közelében nagyon jó élni. Vagy ha muszáj kiemelni valamit, akkor a nagy pillanatok a számomra a stábhoz kötődnek. Abban, hogy egy koncerthelyszín híre, szellemisége miként alakul, kulcsszerepe van a pultokban és a háttérben dolgozóknak. Nálunk mindenki az egész személyiségével van benne egy-egy estében, és mindaz, ami a kertben jó, az biztosan tőlük és miattuk is van.
K. G.: Csak egyetérteni tudok. Nem lehet egyetlen pillanatot kiemelni, mert az olyan dilemma, mint hogy melyik gyerekemet szeressem jobban. Rengeteg szívmelengető pillanat és nagy koncert fért bele az elmúlt tíz évbe, vagy azért, mert esett az eső, vagy mert pont nem esett. Egy évtized és úgy 1500-2000 esemény után azt hiszem, bátran mondhatjuk, hogy mindenre volt már példa. (nevet) De mindvégig a stábtagok voltak azok, akikkel együtt éltünk át a magaslatokat, vagy éppen a mélypontokat.
WLB: Milyennek látjátok az elkövetkezendő tíz évet?
K. G.: Azt hiszem, elmondhatjuk magunkról, hogy az elmúlt tíz évben folyamatosan sikerült fejlődnünk, minden szezonban sikerült valamit hozzáadni az előzőhöz, meghívni egy új zenekart, kicsit kicsinosítani a helyet, stílusban egységesebbnek lenni és még jobban odafigyelni a részletekre. Ezt mindenképp szeretnénk fenntartani; a célunk az, hogy aki eljön hozzánk egy koncertre, egy vasárnap délutáni fröccsre vagy szombati ebédre, úgy távozzon, hogy vissza akarjon térni ide. Lehet, hogy közhelyesen hangzik, de még mindig az motivál minket, hogy a vendégeink a sajátjuknak érezzék ezt a helyet, és érezzék, hogy komolyan vesszük amit a vendégszeretetről, a vendégszeretet kultúrájáról gondolunk.
N. K.: Persze ezt nem könnyű nap mint nap művelni és fenntartani! Ha az elkövetkezendő tíz évben csak ugyanazt sikerül elérnünk, ami eddig felépült és kialakult a kertben, akár a vendéglátás, akár a műsorkínálat tekintetében, már az is nagyon nagy dolog, azt hiszem. De természetesen nyitottan állunk a kihívások elé, és nagyon jók vagyunk abban, hogy újabbakat és újabbakat teremtsünk magunknak. (nevet)
WLB: A koncertek mellett rendszeresek nálatok a táncházak, a kertmozis vetítések és hasonló programok.
K. G.: Én ezt úgy tudnám megfogalmazni, hogy mindenre nyitottak vagyunk, ami valódi kultúra, tehetség, színvonal és ami a kert hangulatával és szellemiségével összhangban tud létezni, vagy emeli azt. A szűrő persze éles, de bármilyen programmal szóba állunk, ami képvisel valamit.
N. K.: Persze, folyton szeretnénk felfedezni újabb és újabb, még ismeretlen közösségi „műfajokat” és programokat, amik illenek a kertbe, de annak is nagyon örülünk és büszkék vagyunk rá, hogy a már ismert, bejáratott utakat és eseményeket valamennyire uraljuk. Vagy legalábbis ez az illúziónk. (nevet) De hála istennek a közönség támogat bennünket mindebben.