We Love Budapest: A tűzzománcról sokunknak nem a dizájnékszerek jutnak elsőként az eszünkbe. Te mit gondolsz erről a műfajról, erről a technikáról?
Herdon Erika: Hosszú évek óta foglalkozom ezzel a technikával, s bár eleinte tűzzománcképeket készítettem, szerettem volna más területen is kipróbálni, megmutatni a szépségeit. Egyfajta kihívásként tekintettem arra, hogy újat mutassak ezen a területen, stílusos divatkiegészítőket készítsek. A tűzzománc műfaja a hagyományos értelemben valóban nem trendi. A saját márkámnál viszont arra törekszem, hogy ezeket a sztereotípiákat felülírjam, izgalmas, friss darabokat készítsek. Szerintem fantasztikus lehetőségek rejlenek ebben az eljárásban, azzal pedig, hogy a saját elképzeléseim szerint készítek tárgyakat, megváltoztathatom a tűzzománchoz kapcsolódó negatív képet, és bízom benne, hogy sokakhoz közelebb is hozhatom.
WLB: Hogyan kezdtél el ezzel foglalkozni?
H. E.: Nagyon kreatív gyerek voltam. A mátészalkai művészeti iskolába jártam, ahol a szüleim beírattak egy tűzzománc szakkörre. Hat évig jártam oda, de előbb az élsport, majd a modellkedés sodort egészen más irányba. Anyukám mindig mondta, hogy ne hagyjam abba, mert tehetséges vagyok, és iskolásként még díjat is nyertem. Sokáig nem volt terítéken ez a dolog. Végzettségemet tekintve közgazdász vagyok, és egészen 2017 októberéig projektmenedzserként vezettem nagyobb európai uniós beruházási feladatokat és pályázatokat. Aztán egy nap hazajöttem, és azt mondtam a férjemnek, hogy én holnap már nem megyek be dolgozni, hanem megalapítom a saját márkámat. Több éve motoszkált már a fejemben, hogy újra elkezdjek a zománctechnikával foglalkozni, de azt hiszem most értem meg rá igazán.
WLB: Januárban mutattad be az első kollekciód, és alig két hónap alatt építetted fel a Héria Enamelt.
H. E.: Alig vártam, hogy elindítsam a márkát, és gyors eredményeket akartam. Sok minden készen volt már az indulás előtt. Például amikor az utolsó diplomámat csináltam, stratégia menedzsment házi feladatként egyszer azt kaptuk, hogy dolgozzuk ki egy saját vállalkozás elindításának stratégiáját. Én már akkor konkrétumokban gondolkodtam. Megvolt a név, határozott elképzeléseim voltak az egész márkáról, az arculatról, az üzleti tervet is kifejezetten a Héria Enamelre szabtam. Már akkor nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam a tanáraimtól, ezért úgy voltam vele, hogy, ha most nem is, de később megvalósítom majd. Amikor aztán nekiláttam, sokat segített, és segít most is a közgazdász szemlélet, és az is, hogy nagyon tudatos voltam a kezdetektől fogva. Határozott és kialakult kép volt a fejemben, de jó néhány ponton tényleg a nulláról kellett kezdenem. Két hónap alatt saját honlapot, közösségimédia-felületeket, webshopot és csomagolást fejleszteni tényleg nem kis teljesítmény, de nagyon türelmetlen voltam.
WLB: Egyedi és jól felismerhető a stílusod, bátor és feltűnő darabokat is készítesz, ezek azonban nem kötődnek az aktuális divathoz. Mennyire lényeges, hogy igazodj a trendekhez?
H. E.: Egy nagyon személyes, ugyanakkor könnyen befogadható, mégis formabontó darabokat kínáló márkát szerettem volna létrehozni. A tűzzománc ékszerek rendszerint szabályos formákkal, tradicionális mintákkal készülnek, ennél én egy sokkal frissebb, izgalmasabb, kevésbé kézműves karakterű vonalat képviselek. Ha ránézel az ékszerekre, akkor lehet, hogy első pillantásra nem tűnik trendinek, de szerintem ezek olyan darabok, amelyekhez sokat hozzátesz a viselője személyisége, sőt ha merészen és kreatívan párosítod, nagyon is menő az összhatás. Tisztában vagyok vele, hogy az én ékszereim nem tetszhetnek mindenkinek, de azt is látom, hogy könnyen megtalálják a közönségüket. Az első, a Stone sorozat tervezésekor sok formát kipróbáltam és teszteltem, mire kialakultak ezek a szabálytalan, csepp vagy babszem alakzatok. Ezek egyszerre látványosak és egyediek, nagyobb fülbevalók esetében szépen követik az arcformát, medálként pedig legalább annyira izgalmasak, vonzzák a tekintetet. Mivel mindent kézzel készítek, az esetlegesség még előnyt is jelent.
WLB: Gyönyörű földszínek, pasztelles tónusok és izgalmas felületek jellemzik az ékszereidet. Hogyan készülnek az egyes darabok? Mennyire tervezhető a folyamat?
H. E.: Tűzzománcozni nem sok fémre lehet. Az egyik legjobb alapanyag a vörösréz, ami tónusában nagyon hasonlít a most éppen nagyon népszerű rosegoldhoz. Összesen öt színű iszapzománcot használok, amelyekből kikeverem a különféle árnyalatokat. Ezeket több rétegben viszem fel festőzománc technikával s több lépcsőben is égetem ki. Nagyon izgalmas, amikor az első égetett rétegre újabb festéket viszek fel, s a második égetés során a két anyag elkezd együtt dolgozni. Ez egy folyamatos kísérletezés, aminek az eredménye mindig tartogat meglepetéseket. Sok mindent kitapasztaltam már az eltelt évek során. Jó pár festékről tudom, milyen hőfokon hogyan viselkedik. Ha azonban több réteggel dolgozom, abban mindig van egy adag bizonytalanság, de éppen ez az, ami miatt annyira vonz ez az egész.
WLB: Elkezdtél a második kollekción dolgozni, amelynek a bemutatását őszre tervezed. Folytatod ezt a vonalat?
H. E.: Természetesen az új kollekció illeszkedik majd a márkához, benne lesz, amit eddig csináltam, de tovább is lépek. Egy picit letisztultabb irányba mozdulok majd el, de a földszínek maradnak. Hajlított, domborított felületekkel dolgozom majd, a nyakláncokat például merevebb, nagyobb felületekből alakítom ki, és ezeket is zománcozni fogom. Akasztós fülbevalókkal is készülök, amelyeknek szerelékeit is én tervezem.
WLB: Elképesztő tudatossággal haladsz előre. Milyen egyéb terveid vannak?
H. E.: Nagyon határozott típus vagyok, így a márkát is szigorú stratégia mentén építem. Azt tapasztalom, hogy nagyon nehéz a piacra lépés, nem könnyű bekerülni a körforgásba. A közgazdász hozzáállás sok területen segít, de a kreatívipar sajátos szabályok szerint működik. Ez alatt a rövid idő alatt azt tapasztaltam, hogy akkor tudok előre haladni, ha más tervezőkkel kooperálok. A közös munkák mindkét márkának jót tesznek, és végre úgy tűnik, hogy megtaláltam azt a divattervezőt és táskást, akivel szívesen látnám meg együtt az ékszereimet. Külföldre is készülök, szeptemberben az International Jewellery Londonon mutatkozom majd be, és ekkor kezdem majd az ötvös tanulmányaimat is. A tűzzománcot új területekre is igyekszem becsempészni, nagyon sok különleges ötletem van, de megfontolt, apró lépésekkel haladok előre.
