Autó hiányában a Nyugati pályaudvarról induló vonatot választottuk, ami körülbelül háromnegyed óra alatt érte el a célpontot. Előzetes feltevéseinkkel ellentétben nem Veresegyházán, hanem Ivacs állomáson kell leszállni, ahonnan egy jó húszperces sétával érkeztünk meg a medveotthonhoz. Sajnos autóút szélén kellett gyalogolni, de a forgalom nem volt számottevő, a környék pedig zöld, dimbes-dombos, kellemes. A park közvetlen közelében belefutottunk a Minifarm állatsimogatóba, egy szürkemarhatelepbe és egy lovardába is. A hirtelen jött tavaszi nyárban le is lehetett pirulni, ami a nyári hőségben fokozódni fog, így ha van autó, mindenképp javasoljuk, hogy azzal menjetek.
Állítólag a park medvéi kedvelik a társaságot, és ha nincs sok ember, kevésbé aktívak ők is. Péntek délután munkanap lévén nem tolongott a tömeg a medveotthonban, így a mediterrán országokban szokásos sziesztahangulatba futottunk bele, amit a hőség is indokolt valamennyire. A macik mellett méretes farkaspopuláció, továbbá ormányos medvék, kecskék, két rénszarvas, mosómedve, lámák és egy hiúz is lakik a 2002 óta hivatalosan is állatkertnek minősített otthonban, és ottjártunkkor szemmel láthatóan nem sok minden zökkentette ki őket a nyugalmukból.
Valamivel etetés után jöhettünk, mert mindenütt fehér bolyhok hevertek, és néhány farkas fehér darabkákat cipelt a szájában, jelezve, hogy aznap tapsifüles volt a menü. Bizony, ez egy ilyen világ, a ragadozókat nem nagyon lehet vegetáriánus étrendre szoktatni. A medvék mindenevők, a területükön növő növényekkel is jól elvannak, de leginkább nyúlhússal etetik őket.
A háztáji, simogatni való állatok és a pár különlegesebb faj mellett a látványosság a 31 barnamedve és a 29 szürkefarkas. Az otthon története 1998-ra nyúlik vissza, mikor a Gödöllőn, a Mafilm használaton kívüli telepén rossz körülmények között élő 21 barnamedvét az Állatvédő Világszervezet (WSPA) és a Veresegyházi Önkormányzat összefogásával áthozták Veresegyházára. Egy férfi a macikkal együtt több vadállatot is tartott itt, akik filmforgatásokon szerepeltek.
A populációban vannak tehát színészmacik, de különböző állatkertekből érkezett jószágok, illetve jogtalanul tartott, majd elkobzott állatok is. Annak ellenére, hogy emberek foglalkoztak velük, tragikus végkifejlete lenne, ha szembetalálkozna velük egy átlagos halandó: az egyedek 250-400 kg-osak, és szép hosszú karmokban végződnek a mancsaik. Érdekesség, hogy bár a fogamzásgátlás megoldott a területen, öt éve született itt három medvebocs, akik nagy szenzációnak számítottak.
Van itt két, egyenként 160 négyzetméteres tó, valamint a famászást is biztosító fenyvest telepítettek a medvék 35 ezer négyzetméteres élőhelyére, továbbá nyolc mesterséges barlangot alakítottak ki nekik, ahol téli álomra hajthatják fejüket.
A park felett hollók, varjak, egerészölyvek, vércsék, szarkák köröznek, és a medvék placcán pár farkas is felbukkan – ők öregebb állatok, akiket kivetett magából a szomszédos kifutóban élő falka.
2000 óta ugyanis a farkasoknak is van külön kifutója másfél hektáron, ahol természetes körülményeik között élhetnek, és ahol az etetésen, takarításon kívül nem nagyon jut nagyobb szerep az embernek. Az otthonban azonban élnek embert elfogadó, „kézbarát” példányok is egy másik, kisebb kifutóban, akikkel a látványetetések is zajlanak, őket jobban szemügyre tudtuk venni.
És ha már ott jártunk, nem maradhatott el a kötelező program, a mézzel etetés sem. A medvék szeretik az édességeket, és a természetben előforduló legédesebb étel a méz, ezért is társul a mézesbödön a macikhoz a mesékben. Hosszú fakanalakkal lehet őket kínálgatni, a mézet az állatkert éttermében is meg lehet vásárolni. Érdemes alacsonyan bedugni a nyalánkságot, mert a macik nem szívesen emelkednek fel a villanypásztor magasságába.
