Csupán egyszeri együttműködésnek indult a két önálló márkát (TIMEA BARTOS és TIMROSE) építgető tervező közös kollekciója, ám a közös ötletelés nyomán született első széria instant sikere és a dizájnereknek a téma iránt azóta sem csökkenő rajongása egy új márka megszületését eredményezte. A lányok a sertésekhez kötődő emlékek feldolgozásával kezdtek neki a táskaszéria kialakításához, de az újabb történetek, gondolatok és ötletek megosztása további kreatív és friss ötleteket hoz, amelyekből aztán jó adag iróniával készülő tárgyak sora születik.
A Sertees öles léptekkel halad az egyre szélesebb ismertség felé. Második kollekciójukat már Londonban mutatták be, sőt volt már olyan külföldi vásárlójuk is, aki egy francia luxusmárka jellegzetes monogramos táskáját cserélte le egy általuk tervezett darabra.
We Love Budapest: Elég meghökkentő, és többféle asszociációt hív elő a márkanevetek. Honnan ered az ötlet?
Bartos Timi: A műhelyben, az inspirációs falon lógott egy malacról készült fotó, amit nagyon szerettünk, és sokat viccelődtünk vele. Mivel sertésbőrrel is dolgozunk, izgatott minket a téma, és addig-addig ízlelgettük a szót, építgettük köré a koncepciót, míg végül azon vettük észre magunkat, hogy egy komplett kis márkát raktunk össze.
Albert Timi: Első körben csak egyetlen kollekcióra szóló együttműködést terveztünk, s egyfajta kedves fricskaként kezeltük ezt az egészet, nem is gondoltuk igazán komolyan. Az nagyon tetszett, hogy egyre több olyan designerrel és általuk tervezett tárggyal találkoztunk, amelyek magyar hagyományokhoz nyúlnak vissza, de mi inkább valami friss, picit provokatív, ugyanakkor funkcionális vonalban gondolkodtunk, és persze nagyon kíváncsiak voltunk arra is, hogy hogyan reagálnak majd erre az egészre a vásárlók.
WLB: Van valami különleges vonzódásotok a malacokhoz?
A. T.: A dédnagymamám és az anyukám is egy kis faluból származnak, ahol régi hagyomány a disznóvágás, s a mai napig meghatározóak ezek a kisgyerekként kicsit félve az ablakból végignézett „rituális események”. Én azt gondolom, hogy a malacok kifejezetten kedves állatok, simán kialakulhat kötődés velük, arról nem is beszélve, hogy nagyon intelligensek is. Mi ezen felbuzdulva megalkottuk a saját sertéseinket. Teremtettünk egy saját kis táskauniverzumot, immár é nélkül két e-vel.
B. T.: A disznóvágás önmagában is egy meglehetősen nyugtalanító, de elfogadott dolog. Ez a kettős attitűd tőlünk sem áll távol, sőt éppen olyan tárgyakat szerettünk volna készíteni, amelyek kifejezetten szépek, és csak áttételesen kötődnek a paraszti kultúrához. Bár fontos, hogy az inspiráció alapját ez adja — hiszen elképesztően izgalmas a témához kapcsolódó tárgykultúra, a malackák testfelépítése, orra, füle, a patája formájáról nem is beszélve —, de igyekeztünk nagyon lazán kezelni ezt a forrást. Olyan táskákat képzeltünk el, amelyek színei és formái előhívnak ugyan asszociációkat, de sosem direkt vagy erőltetett módon. Egy laza és könnyed széria képe lebegett a szemünk előtt, ami semmiképp sem megosztó, sokkal inkább szórakoztató.
WLB: Hogyan lett végül lapockaformájú a logó, és szalonnát idéző az övtáska?
B. T.: Nagyon sok hangulati táblát készítettünk, sőt a barátainkat is bevontuk, tőlük is kértünk képeket, a témához kapcsolódó történeteket. Persze elkezdtünk rajzolni is: a sertések különféle testrészeit igyekeztünk a lehető legjobban leegyszerűsíteni, olyan formákra, amelyekről úgy gondoltuk, hogy táskaként vagy valamilyen dekorként működnének. Így jutottunk el egyébként a hentesboltokban lógó, a sertés feldolgozását mutató hústérképekhez is.
A. T.: Emellett sokat jártunk piacokra és vintage boltokba, ahol a témába vágó tárgyakat kerestük. Folyamatosan tisztult az elképzelésünk, s végül elkezdtünk 3D-s maketteket készíteni, hogy kitapasztaljuk, melyik felvetés hogyan működik funkcionális tárgyként. A végleges formák olyannyira absztraktak lettek, hogy simán beszélhetünk minimalista táskákról.
WLB: Eddig két kollekció is elkészült. A témán kívül mi kapcsolja össze ezeket?
B. T.: Az első szériában alapformákat és funkciókat szerettük volna „sertésíteni”. Itt alapvetően a pántok növényi cserzésű natúr bőr és vörös sertésbélés kombinációja, a nagyon visszafogott, de jellegzetes színhasználat és a dekorként is használt rátétes logó rendezte egységbe az öt fazont. A második sorozatban kicsit lágyabb irányba vittük el a fazonokat, és a test vonalához jobban igazodó, nőiesebb, praktikus darabokkal egészítettük ki a meglévőket. Most már többféle hátizsákunk, válltáskánk, kézitáskánk, övtáskánk van, és esti alkalmakra szánt clutch is szerepel a kínálatban Mivel a téma nagyon kevés színt enged meg, ezzel nagyon óvatosan bánunk. A korábbi rózsaszín és szürke mellé egy zöldes, egy kakaó és egy sötét bordó árnyalat is becsatlakozott. Ha találunk egy szép anyagot, ami passzol ehhez a világhoz, abból biztos, hogy lesz táska.
A. T.: Mivel alapvetően egyszínű modelleket készítünk, nagyon fontos az anyag tapintása, karaktere. Találtunk például egy fantasztikus vörös velúrt, ami most hatalmas szerelem a lágy tapintása és játékos felülete miatt, de dolgoztunk már fekete lószőrrel is. Egyre nagyobb hangsúlyt kap a nőiesség, és úgy érezzük, ezt az anyagválasztás mellett a táskák füleivel is hangsúlyozhatjuk. Ezeket nagyon gondosan alakítjuk, és bár egyértelműen egy szelet szalonnára, sőt a clutch esetében konkrétan baconra emlékeztetnek, a kialakításuk nagyon is funkcionális, amit viseléskor tényleg megtapasztalhatsz.
WLB: A táskáitok elnevezései is beszédesek.
B. T.: Szerettük volna a modellek nevével is erősíteni a koncepciót, ezért olyan tájszavakat választottunk, amelyeket a különféle nemű és korú disznók elnevezésére használnak. Mi inkább a kedves hangzásra és a formára fókuszáltunk. Így lett az övtáskának is használható modellünk neve Poci, a legkisebb táskánké Süldő, míg a legnagyobb hátizsáké Hízó.
A. T.: Akad még Koca, Cungi,és természetesen a limitált papucsok is megkapták saját nevüket, Juli és Piri személyében, a disznóvágáson segédkező asszonyokra utalva. Az új kollekcióban sem fogytunk ki a sertés népi elnevezéseiből, Bonta, Emse, Gönne is szerepel, melyek részei a magyar néprajznak.
WLB: Mekkora fejlődési lehetőséget láttok a témában?
B. T.: Rengeteg újabb ötletünk van, és úgy érezzük, hogy közel sem merítettük még ki a témát. Szeretnénk további fazonokat tervezni, és persze a különböző anyagminőségek, felületek is jó (kis) játékteret kínálnak. Kísérletezünk cserélhető pántokkal, különféle applikációkkal, sőt, mivel a logót is egyfajta dekorként kezeljük, ebben is sok lehetőséget látunk.
A. T.: Előbb vagy utóbb persze szeretnénk külföldön is jelen lenni, mert azt tapasztaljuk, hogy annak ellenére, hogy ez abszolút magyar téma, külföldiek is értik és értékelik ezt a fajta humort és koncepciót, sőt vevők is a mi kis malacainkra. Mindenképp megmaradnánk manufakturális keretek közt, egy családias, jól összeszokott csapatként képzeljük el magunkat, ahol minden folyamatban részt veszünk. Mivel különleges és kissé szokatlan formákkal, kifejezetten kis szériában dolgozunk, hatalmas terjeszkedésben nem gondolkodunk egyelőre, de keressük azt a piacot, ahova passzolnánk.
