Istvánkó Beáta művészettörténész és kurátor egyszemélyes vállalkozása fontos hely lehet a kortárs művészet iránt érdeklődőknek. Olyan „rejtett” művészeti kiadványokat árul, amelyeket kereskedelmi forgalomban nem lehet kapni.

Ha egy időszaki kiállítás véget ér, nem marad más utána, mint a fotódokumentáció és a katalógus, amit az adott galéria, múzeum boltjában, raktárában találhatunk meg, ha szerencsénk van. Ha nincs, akkor ott sem. A Víg utcai boltocska küldetése az, hogy a könyvesboltokban nem, csak az egyes kiállítóhelyeken és művészeti intézményekben fellelhető, sokszor ISBN-szám (a könyvkereskedelemben használatos nemzetközi azonosítókód) nélküli műveket összegyűjtse egy helyen. Művészeti intézmények saját kiadásban megjelent monográfiáit, kiállításokhoz kapcsolódó katalógusokat és egyéb független művészeti kiadványokat, a kortárs művészeti szcénában kincsnek számító példányokat lelhetünk fel itt, többnyire limitált példányszámúakat, amelyekből pár százat nyomtatnak csupán.

Nehéz pontosan behatárolni, milyen műfajú művek ezek. Művészkönyvek, photobookok, művészetelméleti szakkönyvek egyaránt vannak a kínálatban; az egyik polcról a Paksi KéptárBak Imre-monográfiája szúrja ki a szemünket, mellette egy Makk Károly-retrospektív.  

Beáta árul kiadványokat a főváros kisebb kortárs galériáitól, a Chimera-Project Gallerytől, az acb Galériától, a Kisteremtől, a Knoll Galériától, a Trafótól, a Trapéz Galériától és a tranzittól is. A kérdésre, hogy vajon jó helyen járunk-e, ha az elmúlt évek nagy visszhangot keltő „sztárkiállításainak”, mondjuk a Nemzeti Galéria Picasso-kiállításának katalógusait keressük, azt válaszolta: valahol meg kell húznia határt, mert túl tág lenne a merítés, és a kortárs szemléletből nem szeretne átmenni művészettörténetibe. De a Kassák Múzeum kiadványait például beszerezte, mert az abban szereplő avantgárd tematika köthető a kortárs tendenciákhoz. A helyzetet egyébként nehezíti, hogy a nagy állami intézményekkel és múzeumokkal sokkal tovább tart kitalálni az együttműködés kereteit; valamint nekik rendes múzeum shopjuk is van.

A klasszikus könyvformátumú műveken kívül igen erős a zine-es, független kiadványos vonal, a kínálatban képviseltetik magukat BPZines, Hurrikan Press, a Crosstalk sorozat füzetei, a Nem baj mert leszarom-sorozat darabjai. „Ez az a terület, ami feltérképezésre vár, egyre jobban önállósuló műfaj” – mondta róluk Beáta. Gyűjtői köre viszont már van, a T+U csoportHungarofuturista Kiadványa például el is fogyott, és a ZINA füzetei is nagyon népszerűek. "Aki nincs benne ezekben a körökben, ilyen művekhez leginkább csak vásárokban, fesztiválokon juthat hozzá" – mondta Beáta.

Külföldön – Berlinben, Lipcsében és Prágában – léteznek az ISBN-hez hasonló boltok. Beáta korábban a Fiatal Képzőművészek Stúdiójában szervezett hasonló logika mentén könyvvásárokat a stúdió régi kiadványaiból, és pozitív visszajelzéseket kapott. Azt tapasztalta, hogy az emberek szeretnek olyan könyvekkel találkozni, amelyeket nem lehet kereskedelmi forgalomban kapni, és nem feltétlenül kell művészettörténésznek vagy szakmabelinek lennie, hogy érdekelje őket.

Az alagsori helyiség nagyon sokáig egy műanyagfröccsöntő kisiparos műhelyeként működött, ahol szemüvegkeretek, kicsi kegytárgyak, Jézuskák, Szűz Máriák készültek. A felújításban segített neki a családja, de Beáta a projektet egyedül találta ki, valósította meg és viszi előre. A rendszer bizományi, vagyis a bevétel egy része a beszerzési helyekhez folyik vissza.

Nagy hangsúlyt kap a kiállítótér, ahol Beáta havonta más tárlatot szeretne bemutatni; január 22-én nyílt a Könyvtárgy című kiállítás, amelyen olyan művek és dokumentációik szerepelnek, melyek objektumként tekintenek a könyvekre, lefotózva, filmre véve, lenyomtatva vagy átalakítva. A kiállítók között szerepel Borsos Lőrinc, Csoszó Gabriella és Páldi Lívia, Kristóf Gábor, Kútvölgyi-Szabó Áron, Tranker Kata, valamint a legutóbbi Velencei Képzőművészeti Biennálé magyar kiállítója, Várnai Gyula is.