2017-ben már mindenki tisztában van vele, hogy a hummusz az nem csak a földrajzórákról ismerős, két m-mel írva csicseriborsós közel-keleti, ízletes és tápláló fogást takar. A fővárosban viszont lássuk be, hogy egészen érdekesen alakult az említett régió gasztronómiai bevezetése. Persze ismerünk néhány helyet mediterrán-közel-keleti ételekkel, de egy kezünkön meg tudjuk számlálni a jókat. Most pedig berobbant a köztudatba a VII. kerület legújabb és legmenőbb, baráti lakomákra specializálódott food barja, a Dobrumba, mely Atlasztól Arrátig, Boszporusztól Gibraltárig vonultatja fel az ízeket.

Kisebb összeget tudnánk tenni rá, hogy hamarosan a CoolHunting és a Matador újabb Budapestet méltató cikkében szól majd a Dobrumbáról – például dizájnját tekintve. Nagyon jó hangulata van, akár az első résznek, akár a hátsó passzusnak. A meleg barna-szürke-sárga színvilág, a bútorok stílusa kifinomult ízlésre vall. Színvonalát tekintve nincs elmaradva egyetlen divatos New York-i bisztrótól sem. Hangzatos a név, beleillik a gasztronómiai koncepcióba is, pedig igazából akárcsak a Dobló Borbárnál, a két utca nevéből állt össze. Szerencsés együttállás ez és igaziból jobb nevet aligha találtak volna neki, pedig először csak projektnévként használták. A hely budapesti körökben ismert kreatívok, művészek közös gyermeke. Tapasztalat, rálátás és ízlés az bőven van, így nem kell arra számítanunk, hogy egy újabb hype után hamar lecseng a varázs. Azért sem, mert rengeteg lehetőség van benne.

Grafikailag például a városban kifinomult és megjegyezhető munkáiról ismert Laki Eszti áll a Dobrumba mögött, aki egyébként a tulajdonosi körben az egyetlen lány. Szépen megjelenik azért a női energia a logóban, a nagyon mutatós menülapokon is.

A mediterrán konyhát valahogy jobban ismerjük és szeretjük magyarként, gondoljunk csak a spanyol, olasz vagy görög gasztronómiára. A Dobrumba konkrét fogások helyett alapanyag-használatban, szemléletben mediterrán. A dús olívahasználat, a citrusok, a grillezés, a napsütötte zöldségek íze amit megjelenítenek, nem a pizza vagy a paella. Ehhez párosulnak a közel-kelet ízletes fűszerei, remek húsai, joghurtjai, zöldségei és étkezési szokásai. Vagyis az, hogy együtt eszünk, sokfélét, mártogatva, átnyúlva, kóstolgatva, lassan, ráérősen. Életstílus ez, amit nagyon jól esik elsajátítani, ha csak egy estére is. Nagyon látszik, hogy az egész helyet utazások és a világlátás inspirálta. Próbálnak minden aprósággal az autentikusságra törekedni, ami szerintünk nagyon jól sikerült.

A szerviz nagyon kedves és szívesen segítenek az ételek közötti eligazodásban. Ajánlanak – nem tolakodóan, hanem egyénre szabva.

A Dobrumba executive séfje az a Berényi András, akinek ételeivel legutóbb az Urban Tigerben találkozhattunk. Készülnek ebédmenüvel, 2 fogás 1500 forintos, 3 fogás 1900 forintos áron fut. Déltől 16 óráig rendelhetjük, és mindig tartalmaz egy napi levest, valamint egy kraftosabb főételt. Mi harira levest, (lencse, csicseriborsó, paradicsom, joghurt, arab kenyér) valamint sült báránykolbászt rendeltünk hummusszal támogatva. Mellé basboussa dukált, mely levantei grízpite volt narancsvirág sziruppal és mandulával.

Természetesen à la carte is kóstoltunk, pláne, hogy remek konstrukciókban rendelhetjük az ételeket: a közel-keleti mezze válogatásokért odavagyunk, ezért a legtöbb variációt felvonultató, 5 hideg mezzéből álló szelekciót pakoltunk össze. Mielőtt megérkeztek volna a fogások, szerviroztak egy kis marinált olívabogyót – tipikus mediterrán gesztus, amit annyira könnyű megszokni egy nyaralás alatt. Pluszban érkezett a ház korianderpesztója, mely egy kicsit csípős, de annyira kirobbanóan friss és ízletes, hogy nem lehet leállni vele. Kis tulipános kübliben érkezik, melyek egy libanoni kirándulásból érkeztek a Dobrumbába.

Tapenade (olíva kapribogyóval, szardellával, fokhagymával), paprikás hummus, kicsit csípősen, labneh (arab krémsajt sok fűszerrel), muhammara (szír sült paprika pirított dióval, mézzel, gránátalmával) és sült cékla gránátalmával, dióval, bébi spenóttal, joghurttal – ezek a mezzék mind az asztalunkra kerültek, nagy fémtálcákon, rengeteg arab kenyérrel. A szavunk is elállt, hogy ezt hogy fogjuk tudni teljesíteni... de annyira izgalmas és sokféle ízzel találkoztunk, hogy csipegetve, de legyűrtük őket. A cékla, vagy a muhammara mind olyanok voltak, hogy azt kívántuk, bárcsak sosem fogynának el. Ez a bőséges mezze válogatás 3500 forintba kerül, ami minőségét és mennyiségét tekintve is nagyon baráti.

A nagyobb főételekre, húsos-halas fogásokra most már nem tudtunk rákóstolni, ezt majd egy következő látogatáskor abszolváljuk. Szerintünk nagyon hamar, mert instant bekerült a kedvencek közé a Dobrumba, már első látogatás után is.