Tomcsányi Dóri nem csupán saját brandet visz, de rendszeresen működik együtt más alkotókkal is. Tervezett már mintát az Ykra hátizsákjaihoz, készített kapszulakollekciót a Tisza Cipővel, volt már közös projektje egykori tanárával, a képzőművész Barabás Zsófival, nemrégiben pedig a Stringbike bringamárka kérte fel közös munkára. Dóri és márkája eddig kizárólag saját erőből, befektetői támogatás nélkül jutott el idáig, ám napokon belül kezdetét veszi egy mentorprogram, amely reményei szerint felkészíti majd a további fejlődéshez szükséges lépésekre.
We Love Budapest: Mit vársz ettől a lehetőségtől?
Tomcsányi Dóri: A meghirdetett programban az tűnt izgalmasnak, hogy tapasztalt szakértők segítik majd a kiválasztott márkákat, és arra számítok, hogy rávilágítanak azokra a hibákra, amelyeket én nem feltétlenül látok. Több mint hat éve létezik a Tomcsanyi. A sikerek mellett voltak nagyon komoly mélypontjaink is, és ez alatt az idő alatt rengeteget tanultam, ugyanakkor azt is látom, hogy a saját erő már nem elég a folytatáshoz. Ismét dolgozunk azon, hogy külső, akár angyal, akár kockázati, befektetői forrásokat vonjunk be. A korábbi tapasztalatokból kiindulva a cég és persze én is sokkal jobban látjuk, értjük a befektetői elvárásokat, ugyanakkor azt gondolom, a saját víziómhoz ragaszkodnom kell, de a cél a kölcsönös elégedettség.
WLB: A USE jó néhány évig működött befektetői közreműködéssel, a nem is olyan régen bejelentett megszűnésüket a drasztikusan megváltozott piaci körülményekkel indokolták. Te mennyire látod borúsan a hazai tervezők helyzetét?
T. D.: A USE működését nem ismertem belülről, de a saját márkámon azt látom, hogy ez a szakma részben az alkalmazkodásról szól. Ha egy brand erre képtelen, akkor annak nincs helye a piacon. Természetes, hogy gyorsan változnak a körülmények, de nem lehetetlen ezeket lekövetni. Jó szakember kérdése minden.
WLB: Mit tartasz a legnagyobb problémának?
T. D.: Egyértelműen a szakemberek hiányát. Mindenki divattervező akar lenni, saját brandben gondolkodik, de ruhaipari technikust szinte alig találni, sőt már képzés sem nagyon van. Ez már most óriási probléma, tíz év múlva pedig még nagyobb lesz. A gyártás is egyre nehezebb, egyre-másra zárnak be a kötödék, a varrodák. A még működő műhelyek is folyamatos anyagi gondokkal küzdenek. Azzal azonban nem értek egyet, hogy annyira kicsi és olyan borzasztóan árérzékeny lenne a hazai vásárlók köre. Én éppen az itteni jelenlétet szeretném erősíteni. Szerintem Magyarország igenis jó piac, csak ismerni kell a vásárlóidat. Én pedig ismerem őket.
WLB: Ez annál is inkább így van, mert a te jelenléted nem csupán tervezőként, de a The Garden Studiónak köszönhetően üzlettulajdonosként is meghatározó. Több oldalról is van rálátásod az itthoni viszonyokra. Milyenek a tapasztalataid?
T. D.: A Tomcsányi legerősebb időszaka külföldön és itthon is áprilistól augusztusig tart, s jellemzően a ruhák fogynak a legjobban. A vásárlóink egy picit idősebbek és fizetőképesebbek, mint a márka elméletben megfogalmazott célcsoportja, és annak ellenére, hogy IP-cím alapú árképzéssel dolgozunk, vagyis itthon lényegesen olcsóbbak a ruháink, még mindig nehéz elfogadtatni, hogy a természetes alapanyagoknak, a minőségi kivitelnek, a fenntartható működésnek ára van.
WLB: Négy éve vezeted a boltot. Mi változott az eltelt évek alatt?
T. D.: A kezdeti időszakban 60-40% volt a külföldi vásárlók aránya, mára azonban ez megfordult, és egyre komolyabb hazai vásárlói bázisunk van, amire nagyon büszke vagyok. Ezt szeretném még jobban fejleszteni, sőt kifejezetten vágyom arra, hogy egyszer a magyar piacot eláraszthassam a saját jó minőségű ruháimmal. Klassz lenne felvenni a versenyt a fast fashion brandekkel. A cél egy olyan termékcsoport bevezetése, ami minőségi, a trendekhez igazodó, de kisebb szériás, mégis versenyképes a fast fashion kínálattal szemben. Mindenki szívesebben vesz egy olyan pulóvert, ami négy szezon múlva is jól néz ki. Fontosnak tartom, hogy áldozzunk erre, akár vásárlói, akár befektetői oldalról. Éppen most jutottunk el oda, hogy szeretném egy kicsi felfrissíteni, bővíteni, felújítani a Gardent. Jó lenne még több márkát bemutatni, sőt a terveim között szerepel az is, hogy a Tomcsanyinak legyen egy olyan ága, ami kifejezetten a magyar piacra készül.
WLB: Ha már a bolt fejlesztéséről beszélünk, jellemzően olyan márkák találhatók itt, amelyek jól illeszkednek a Tomcsanyi karakteréhez. Mi alapján választod ki azokat, akiknek bemutatkozási lehetőséget kínálsz?
T. D.: A Gardenben jelen lévő magyar márkák mögött tulajdonképpen a barátaink állnak, de ez egyáltalán nem tudatos. Inkább arra törekszünk, hogy koncepcionálisan izgalmas, ugyanakkor egységes szellemiséget képviselő tervezőkkel dolgozzunk együtt. Nemrégiben csatlakozott hozzánk például az OST. Nekik szuper a koncepciójuk, jó minőségűek a ruháik. Szeretnék új brandeket is bemutatni, több férfiholmit kínálni, egy olyan nemzetközi szelekciót, ami koherensen közvetíti a Garden-identitást.
WLB: Hogyan definiálnád ezt?
T. D.: Alapvetően fiatalok által tervezett, a kelet európai ízlést megfogalmazó lifestyle darabok kaphatók nálunk. Látszólag kicsit szertelen, picit talán rendezetlen is a válogatás, épp olyan, mint egy organikusan alakuló buja kert. Innen ered egyébként az elnevezés is. Fontos, hogy ne legyen elérhetetlen és sznob az, amit kínálunk, és a vásárló felfedezhesse a saját egyéniségét ebben a mixben, legyen lehetősége egyedi kombinációk összeállítására. Nem akarunk beleolvadni egy tömegbe, sőt mindenkit arra biztatunk, hogy vállalja a stílusát, ugyanakkor szeretnénk markánssá tenni a kelet-európai gyökereinket is.
WLB: Miért kedveled ennyire a hetvenes évek kelet-európai divatját?
T. D.: Ez a korszak nekem nagyon beakadt. A Gombold Újra pályázatra tervezett, a paneléletérzést feldolgozó kollekció óta folyamatosan kutatom ezt az időszakot. Hihetetlen ennek a korszaknak az esztétikája, de nem az exkluzív, magasra pozicionált szelete. Sokkal inkább az NDK és csehszlovák lakossági vonal nyűgöz le. Nemcsak a divatban, de a lakberendezésben és a formatervezésben is vonzódom ehhez az időszakhoz. Van egy csehszlovák minibárom. Tényleg nem mai darab, de még mindig csodálatos: világít és forog, egyszerűen imádom! Pontosan ezt az érzést szeretném visszahozni a saját márkámmal, ami már egyébként egyfajta életcéllá is vált. Olyan ruhákat igyekszem tervezni, amiket ha húsz vagy harminc év múlva valakinek a gyereke elővesz a szekrényből, tartsa legalább annyira vagánynak, mint amilyen menőnek én érzem a szüleim korosztályának a ruháit, és legyenek olyan minőségűek, hogy hordhassa is őket. Én például simán megveszek egy olyan selyemblúzt egy Humanában, amit már más is hordott, sőt sokkal szívesebben vásárolok ott, mint egy fast fashion üzletben.
Tomcsanyi
