Okosított pénztárgépek, Ladával Lengyelországból behozott Guinness sörök, étteremből kialakított sztriptízbárok – a vadkapitalizmus idején robbant igazán nagyot a budapesti vendéglátás. A korszak két nagyágyúja a kezdeti nehézségeket és a csúcskorszakot elevenítette fel egy „Farkastörvények a 2000 évek vendéglátásában” címmel tartott vidám hangulatú beszélgetésen a 4BRO Downtownban. A Budapest Dirt szervezésében lezajlott szerda este érdekesebb történeteiből szemezgettünk.

Sztanó Tamás és Szini Béla nevét valószínűleg minden, éjszakában járatos egykori bulihuligán ismeri. A kilencvenes években úttörőnek számítottak a hazai vendéglátóiparban: Sztanó a LeroyÉtterem elindításával vágott bele a bizniszbe, Szini pedig 1993-ban az Irish Cat Pubbal rakta le a budapesti sörözők alapjait.Mint megtudtuk, mindkettejüknek a külföldi utazásaik során átélt élményeik és a hobbiként kezelt ivászat adta az inspirációt. Utóbbi esetben hamar rájöttek, hogy annyi pénzt költöttek már italra, hogy inkább keresni kéne vele. Sztanó Tamás például elmesélte, hogy annak idején ő találta ki a napjainkban népszerű energiaital+vodka kombinációjából álló partikoktél elődjét, az Isostar-vodkát. Az önmagában kvázi ihatatlan sportital hazai képviselője később hálálkodva köszönte meg neki a találmányt, mondván megtízszerezte a forgalmát…

Vendéglátós körökben ismert mondásnak számít a "Nem eszel, ahol mulatsz, és nem mulatsz, ahol eszel", ami a Visegrádutcai Leroy indításakor is hamar bebizonyosodott. Hiába próbálkoztak hétvégenként egy-egy DJ-pult felállításával, ember nem pattant fel a székből és perdült táncra, ezért gyorsan inkább asztalokat raktak az étterem közepére.

Elmeséltek egy hasonló történetet a budapesti éjszaka egy másik ismert alakjáról, akinek sehogyan sem ment az Akropolisz néven indított, ronda márvánnyal díszített görög étterme, ahol a havi öt vendég mellett szinte csak a személyzet evett, miközben a szomszédos Irish-ban hétfőn este is méteres sorok álltak. Konkrétan az Irish tulaja adta neki az ötletet, hogy foglalkozzon azzal, amihez ért, és jönni a fog a siker. Nos, jött: mivel az említett úriember állítása szerint egyedül a nőkhöz értett, ezért egy huszárvágással leszerződtetett öt táncosnőt, és egy hét alatt többet keresett, mint az azt megelőző hónapokban összesen.

Az indulásnál természetesen mindenhol akadtak nehezítő tényezők. Kezdve mindjárt ott, hogy mindketten 19-re húzva lapot feltették az összes vagyonukat a vállalkozásukra. Sztanó elpasszolta a lakását, Szini kiköltöztette a sajátjából az édesanyját egy albérletbe, eladta értékesebb tárgyait a kocsijától kezdve a gitárjáig. Abban a pillanatban aligha gondolta, hogy a befektetett pénz mintegy 3 és fél hónap alatt megtérül – pedig pontosan ez történt. Talán azért, mert – ahogy Sztanó Tamás odapörkölve megjegyezte – ők 90 forintért adták a sört, míg a Leroyban csak 80-at kértek egy korsóért. Utólag persze nevetve mesélte, hogy kezdetben arról ábrándozott, hogy akkor fog hátradőlni, ha egyszer összejön a napi 500 000 forint forgalom. Egy hónap elteltével megtehette.

Az itthon tényleg úttörőnek számító Irish Cat Pub olyan jól ment, hogy három év elteltével újabb helyet nyitott a tulaj, ez volt az 1996-ban startoló GarázsCafé. Furcsa módon szerdánként pörgött leginkább, amikor egymást váltották a később híressé vált DJ-k Tommyboytól kezdve Czanikon át Palotaiig. A hely aztán a 2000-es évek elején lejtmenetbe került egy óriási bunyó és annak következtében történt "enteriőr átalakítás" miatt, így PomoDoro néven étteremként indult újra.

Az utolsó történetet név nélkül meséljük el. A rendszerváltás környékén nemhogy az áfa, de a pénztárgép is ismeretlen fogalomnak számított, nem egyszer indigós blokkokra írták a napi forgalmat a vendéglátósok. Később aztán jött a hivatalos hír, hogy minden vállalkozásban bevezetik a pénztárgépet. Az egyik szórakozóhelyen megjelent illetékes mindjárt előállt a hagyományos helyett az "okosított" pénztárgép javaslatával, amely egy billentyűkombinációs trükkel egy tizedes jeggyel balra tolta a beírt összeget, így lett a napi 1,5 millió forintos bevételből 150 000. Néhány hónap elteltével aztán az egyik újság egy fantasztikus ötlettel lebukott vállalkozóról írt, akit több évnyi szabadságvesztésre ítéltek, amiért csalt a tizedesjegyekkel. Gyorsan ki is dobták még időben az összes pénztárgépet.

Konklúzióként a vendégek elmondták, hogy ma sem csinálnának semmit sem másképp, mert aligha jutottak volna el a fentebb megénekelt buktatókkal együtt oda, ahol most vannak.