Van élet a hűtőmágnesen, a képeslapokon és a parlamentes felespoháron túl, ami pedig a közterek használatát és a városfejlesztést illeti, az utánunk következő generációk tele vannak szuper ötletekkel. Ez derült ki számunkra a Budapest Design-képletek című kiállításon, amelyet a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) fiatal hallgatói a fővárosi önkormányzattal és a BVA Budapesti Városarculati Nonprofit Kft.-tal együttműködve dolgoztak ki. Menő ajándéktárgyak, praktikus appok és a várost élhetőbbé varázsoló kommunikációs projektek tervei fogadtak minket a Budapest Projekt Galériában.

Rögtön a bejáratnál megtekinthetőek a dizájnszuvenírek, amelyek között természetesen nagy számban felbukkannak – igaz, újragondolva – a különböző ivóeszközök és tárolóalkalmatosságok: söröskorsók romkocsmás dizájnnal, gyógyvizek tárolására alkalmas szép korsók, a főváros kilenc hídját megjelenítő porcelánpoharak, a századeleji kávéházkultúrát megidéző, versrészletekkel ellátott vintidzs kávéscsészék. A hidak motívumait prezentáló nyakkendők, sejtelmes csokik, a rakpartok lépcsőit megidéző jegyzettömbök mellett nagyon odavoltunk azért a többfunkciós iránytűért, amely a Föld bármely pontjáról Budapest felé mutat, ugyanakkor egy város megismerését lehetővé tévő mobilalkalmazást is magában rejt.

Szellemeseknek találtuk azokat a 2.0-ás képeslapokat, amelyeket a rajtuk lévő nevezetességek vonalai alapján készült ékszerek, aranyláncok egészítenek ki – így a turista később magára öltheti kedvenc épületrészletét, és még jól is áll neki. Tetszettek a város nevezetes kupoláiból készült játékpörgettyűk és a Benedek Elek-mese inspirálta képeslapok, amelyek egyrészt különböző módokon prezentálják az elbeszélést, másrészt a lapokon elrejtett halakat vissza lehet juttatni a Dunába, és kívánni lehet tőlük – mindez arra is motiválhatja a megajándékozottat, hogy meglátogassák a várost.

A dizájnszuveníreket sajnos nem lehet megvásárolni, minden, ami a kiállításon látható, csupán tervfázisban van egyelőre. Reméljük, az elképzelések legalább fele megvalósul egyszer, mert a mobiltelefonos alkalmazások között találtunk közösségikert-menedzsert, a Budapest szabadtéri sportolási lehetőségei közt navigáló, valamint lakóközösség-építő appot is. Utóbbi feltétlen jól jönne, ha túl hangos a szomszéd, nem tudunk mit kezdeni a hűtőben felhalmozódott kajafelesleggel, vagy nem tudjuk, kit hívjunk ki a szivárgó gázkonvektorhoz.

Nagyobb volumenű kommunikációs koncepciókat is megismerhetünk a kiállításon. Egy, a kerékpárosok életét biztonságosabbá tévő projektben az úttesten feltűnő színnel jelölnék a veszélyes zónákat, illetve nedvességre aktiválódó festékkel figyelmeztetnének a csúszássá váló részekre. Forgalmasabb pihenőegységekbe mindenkinek elérhető konyhakerteket telepítenének közösségi gondozásban, közeli kávézókkal együttműködve, egy applikáció pedig jelezne, ha dizájntermék, lámpa, utcai bútor van a közelünkben, felhívva a figyelmet arra, hogy a tervezői munka nemcsak a showroomok és a galériák sajátja, hanem a mindennapok része, és a városban is találkozhatunk vele. Bár e sorok szerzője már 13 éve él a fővárosban, a mai napig sikerül eltévednie aluljárókban, ezért külön díjazná a „Térkép a lábunk alatt” terv megvalósulását, ami egy emberközpontú, tömegközlekedési eszközöket is jelölő információs rendszert rajzolna a fontosabb közterek talajára.Csupa szuper ötlet és inspiráló munka tekinthető meg tehát a kiállításon, és a MOME-sok egyik kutatócsoportja pedig a gyerekekre is gondolt: külön szinten mutatják be a Gyerekbarát Város kutatási terv eredményeit, amely során azt vizsgálták, egy fővárosi kisgyerek oviból/iskolából hazavezető útját hogyan lehetne izgalmasabbá, biztonságosabbá és játékosan ismeretterjesztővé tenni. Varró Dani versével időmértékessé tett ugróiskola, élénksárga „nézz balra”, „nézz jobbra” feliratok a zebrára festve, házszámokkal kiegészített, matektanulásban segítő számsorok, valamint a „Mennyit nőttél tegnap óta?” villanyoszlopra erősített testmagasságmérő zsiráfok is az ötletek részét képezik.