Persze előbb tisztázzuk, mi fán terem az a Kong Ming. A teázó névadója a kínai kultúrtörténet legokosabb, legbölcsebb stratégája volt, akinek katonái Dél-Kínában járva titokzatos hasmenéses-hányós vírust kaptak, ő pedig teával mentette meg őket. A sors iránti hálából megparancsolta, hogy mindenki ültessen el egy teafát – a legenda szerint így született az első teafarm.
A teának aztán akkora kultusza lett Kínában, amiről reggelente a filteres erdei gyümölcs teát kortyolgatva nem is álmodnánk. A kung fu kifejezés is itt jön képbe, ugyanis egyik jelentése 'nagyon értékes szabadidő', ami a nagy népsűrűségű, munkamániás országban drága kincs. Igyekeznek is minél hasznosabban eltölteni, és a munkaidőn kívüli tevékenységek között kiemelkedő helyet foglal el másfél-kétórás, barátokkal eltöltött teázási szeánsz, a kung fu cha. A filteres tea nagyjából ismeretlen, és bár nyilván létezik a termoszos elviteles tempó is, sokatmondó, hogy akkora piacokon árulják a különböző alapanyagokat és a művelethez tartozó kellékeket, mint nálunk az V. kerület.
Budapest kicsiny, de igényes teafanatikus közössége már több elvarázsolt teázóban is hódolhat a tradicionális teázás szenvedélyének, a Kong Ming is ezek közé sorakozik fel. Itt szó nincs édes illatokról, gyümölcsdarabokról, aranylóan csorduló mézről, ízléses barnacukorról, füstölőről meg pláne nem (mert, mint megtudtuk, a tealevél beszívja, és megváltozik tőle az íze).
Szigethy Balázs tulajdonos (aki egy személyben kung fu harcművész, kínai szakos bölcsész, tolmács és kaszkadőr) harcművész barátja révén ismerkedett meg az alternatív teázással, majd ösztöndíjasként hosszabb ideig élt Kínában. Hétköznap egyetemre járt, hétvégén a teapiacokra, és persze folyamatosan kortyolgatott, ízlelgetett, ismerkedett a nyugatitól olyannyira eltérő fogyasztási szokásokkal. Idén decemberben testvérével, Szigethy Eszterrel közösen nyitotta meg a kelenföldi vasútállomás és a Bikás park közelében fekvő kis teaházat, ahol a Pickwick-Lipton stílushoz szokott laikusoknak pár perc után minden bizonnyal szabályosan leesik az álla.
A pult fölött kalligráfia hirdeti: „a teának és a zennek egy az íze”; ezt Balázs egy kínai szerzetestől kapta ajándékba tavaly. Az óriási bögréket természetesen el lehet felejteni: az asztalokon apró, poháralátétre emlékeztető csészék és kínai tálalószetteket találunk, és egy nagyobb asztal áll rendelkezésre a főkóstoltatásra, amit Balázs vagy Eszter vezényel le az érdeklődőknek.
A jó teához a szakértők szerint három dolog kell, jó minőségű víz, tealevél és agyagedény, aminek a teaház igyekszik eleget tenni. Az eszközök a tárolóedények és a bútorok kivételével Kínából érkeztek, minden abból a jól lélegző, tea ízét magába szívó, több millió éves agyagból készült, amely egy földcsuszamláson jött a felszínre egy kínai kisváros közelében. Balázs Magyarországon élő kínai ismerősei szoktak panaszkodni, hogy mennyire nehéz a pesti víz, ezért a Kong Mingben egy speciális tisztítóval kezelt víz az egyik alapanyag.
A bonyolult szertatás első lépése, hogy a tealevél először a forró vízzel meglocsolt, és így felmelegített, belül még száraz kannába kerül, mert kell neki az átmenet, hogy „kinyíljon” – már ekkor érezni egy jellegzetes, fanyar illatot. Az első főzetet ki kell önteni, mert a hagyomány szerint régen, a szállításkor a lovak oldaltáskáiban tárolták a teát, nem kímélte se izzadság, se eső, ezért a mai napig „lemossák a port” róla.
Balázs hamar felvilágosított minket az alapokról: voltaképp minden teának ugyanaz a növény az alapanyaga (a teacserje levele), és számtalan variációja létezik attól függően, hogy milyen fermentálási (erjesztési) folyamatokon megy keresztül, és ezzel hat kategóriát tudnak létrehozni. Legvilágosabb a zöld tea, a skálán ezután a fehér, a sárga, a világoszöldes-kék, a vörös következik, majd a fekete, a legerősebb, a "teák királya" zárja a sort, ebből áll a Kong Ming árukészlete is. A zöld teát a szüretelés utáni 3-5 hónap után magas vitamintartalma miatt el kell fogyasztani, és addig hűtőben tárolni, ezért egy szakszerű teázóban ezt hiába keressük.
A tealevél mindenre érzékenyen reagál, a fermentálással, pirítással, dörzsöléssel is más-más eredményt kapunk, arról nem is beszélve, hogy a teacserje növesztése, a termesztés, szüretelés módja is óriási különbséget tud előidézni. Kínában a fekete teából több mint 3200 fajta létezik, ahány vidék, ahány évjárat, annyi szokás, akárcsak a boroknál; ezek közül a Kong Ming 12-13 fajtát sorakoztat fel a vendégeknek, amelyeket Eszter és Balázs egyenesen a kínai farmokon választott ki hosszas kóstolgatást követően.
Mi először egy igazi kuriózumot, egy 25 éves puer teát kóstoltunk, majd következett az orgonaillatú Tie Guan Yin, avagy a Kegyes Vasistennő, ami a legnagyobb eladási számokat produkálja Kínában. Elsőre olyan, mintha vizet töltenének a csészébe, ugyanis majdnem átlátszó, markáns íze mégis a jázmint idézi. Mondanunk sem kell, hogy köszönőviszonyban sincs azokkal az italokkal, amelyeket eddig fekete tea néven ittunk. Ezt persze nem kritika a megszokott teázást előnyben részesítőknek, hiszen nem lehet mindenki képzett teagourmet, és a mézes gyümölcsmámornak is megvan a maga helye az ember életében. Szükség van viszont olyan helyekre, ahol ízelítőt és fejtágítást kapunk a teafogyasztás alfájáról és omegájáról, és a Kong Ming mindenképp teljesíti ezt a küldetést.
A teákat 50 grammonként árulják, 1500-4000 forint közötti összegekért, és ha egy négyfős társaság összeáll, körülbelül 1500-2000 forintért is elteázgathat. A főkóstoltató asztalnál már bonyolultabban és irányítottan zajlik a teakóstolás, aminek van felára. Ételeket ebben a teázóban nem találunk – evés után nem szabad inni, mert felhígul a gyomorsav –, de magokat, kesudiót, aszalt gyümölcsöket terveznek majd felszolgálni. Kis összepréselt teakockákat viszont árulnak 350 Ft-ért, amelyekkel otthonra is varázsolhatunk egy kis zen életérzést.
