Az Ördög-orom a XII. kerületben a Farkas-völgy és az Irhás-árok között található, körülbelül 317 méter magasságban. A sziklás, meredek terület kétségtelenül a város egyik legkellemesebb kirándulóhelye, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a Széchenyi-hegyre, a Sas-hegyre és a Tétényi-fennsíkra. A természetvédelmi területen egy új, 6 állomásos tanösvényt alakítottak ki nemrég. Kirándultunk.
Az Ördög-orom, Budapest legmeghatározóbb sziklaképződménye a belvárosból legegyszerűbben a 8E jelzésű busz Eper utcai megállójától közelíthető meg, ahonnan alig egy percnyi sétára már meg is látjuk a természetvédelmi területet jelző táblát.
Itt eldönthetjük, hogy az úton továbbhaladva a lankásabb rész felől megyünk fel, vagy bevállalhatjuk a kicsit meredekebb, sziklás “bejáratot”. Mivel a nemrég kialakított tanösvénynek ez az utolsó, hatodik állomása, ezért a logika azt diktálja, hogy az ember továbbmenjen, és tartsa magát a sorrendhez, de mi mégis inkább az utóbbi mellett döntöttünk.
Ezen a részen a terep ugyan némi koncentrációt igényel az első néhány méteren, így jó döntésnek bizonyult innen kezdeni a túrát, hiszen lefelé ez sokkal nehezebb lett volna. Jó hír, hogy néhány percet kell csak mászással tölteni, utána ugyanis egy kellemes erdeiösvény fogadja az erre járókat, amin akár egy babakocsit is simán el lehetne tologatni.
Tanácsos észben tartani, hogy ez az erdő rengeteg védett növény- ésmadárfajnak az otthona, ezért érdemes odafigyelni, hogy hova lépünk. Itt minden értéknek számít, ahogy azt a nemrég kialakított tanösvény táblái is jelzik, amelyek azt a célt szolgálják, hogy felhívják a figyelmet a terület helytörténetére, geológiájára, élővilágára, valamint a területet veszélyeztető tényezőkre. Az egyik ilyen az ember jelenléte, ottjártunkkor például szerencsére sikerült megmentenünk az autóforgalom elől egy repülni még képtelen széncinege fiókát.
Ez azért fontos, mert az Ördög-orom népszerű kirándulóhely, még a legmagasabb pontokon is találtunk emberi jelenlétre utaló jeleket, főleg üres borosüvegek és baráti sütögetésre utaló nyomok formájában. Szerencsére úgy tűnik, hogy itt mindenki tiszteli a természetet annyira, hogy nem dobja el a szemetét.
A környék az élővilágon túl is tartogat érdekességeket: ilyenek például a környező, már-már kastélyra hajazó villák, amelyeket az emberi szemek elől elrejtve építettek fel, viszont innen remekül látszanak; a másik az egy járatrendszer, amit a második világháború során alakítottak ki az egykori kőfejtő alatt. Ezt természetesen már senki nem használja, az alagutak bejáratait gondosan lezárták, és hivatalosan nem látogathatók.
A túra kényelmes tempóban körülbelül fél óra alatt megjárható, ha ez a cél, de mi mindenkit arra buzdítunk, hogy jöjjön fel egy könyvvel, kapcsolja ki a telefonját és élvezze a csendet, a jó levegőt és a kilátást. Megéri.
