Aki evett már az encsi Anyukám mondtában, az tudja, hogy nem kell olasz földre zarándokolni egy igazán jó pizzáért. Sőt, eleve sokan vannak, akik valamiért Olaszországban nem találtak még elsöprőt a nemzeti ételből. Ez nem meglepő, hiszen arra sincs garancia, hogy egy külföldi jó gulyást kap nálunk. A pizza nagy kedvenc, hiszen egy gyorsan fogyasztható, saját ízlésünkre alakítható ételről beszélünk, ami laktató, és ha jól van elkészítve, igazi élmény lehet. Encsen ilyen, és a belvárosban is van pár hely, ahol korrekt nápolyi vagy laziói recept alapján kínált pizzákat ehetünk.
Márciusban Andi és Feri úgy határoztak, hogy itt az ideje beindítani a vállalkozást és prémium pizzákat sütni, aranyos kertvárosi miliőben, rendhagyóan. Feri testvére egyébként nagy pizzamester, Pécsett a Non parlo italiano névre hallgató egységet viszi, nagy sikerrel, a környék legjobbjaként. Ez, illetve az encsi kapcsolatok sarkallták a házaspárt arra, hogy maradandót alkossanak, és olyan pizzát süssenek, amelyből egykettőre legenda válhat.
Eredeti receptúrával, saját építésű kemencével és nagyon jó minőségű alapanyagokkal vágtak bele a Kemencés Pizzába. Feri viccesen megjegyezte nekünk, hogy hiába a testvérének nagyon olaszos nevű helye, azért a Non parlo italianónál könnyebben marad a fejekben az ő teljesen mezítlábas elnevezésük. Egyetértünk.
A márciusi nyitás óta sok minden megváltozott: többen is publikáltak róluk, ami elképesztő rohamot okozott. A nagy forgalomban le kellett állítani a házhoz szállítást, hiszen felmérték a kapacitásukat. Szerintünk ez egy nagyon korrekt üzletpolitika – így nem megy semmi sem a minőség rovására, inkább napi 160 lesütött pizza után már a következő napra készülnek. Ugyanazzal a tökéletesre kelesztett tésztával, finom pármai sonkával, friss zöldfűszerekkel. Így ma már csak helyszínen lehet fogyasztani a pizzáikat – pedig leteszteltük, még kihűlt állapotban, pár órásan is remekül működnek.
Két pizzalapot találunk: az alapon a klasszikusok sorakoznak, margheritától a bolognaiig, az új lapon pedig a gurmébb verziókat találjuk: körtés, brie-s, gorgonzolás vagy calzone pizzát. Természetesen a legalapabbal kezdtük: a paradicsomszósszal, mozzarellával és bazsalikommal megpakolt margherita (32 cm - 1399 forint) egy sms megírása alatt megérkezett a tányérunkra, illatosan, forrón, de egy pillanatot sem tudtunk várni arra, hogy beleharapjunk, annyira hívogató volt. A szél ropog, a tészta pillekönnyű, nem a hasunkban kel meg, a pizza szíve pedig vékony, mégis ügyesen tartja a ráhalmozott feltéteket.
Egy tejfölös alapú verziót is kipróbáltunk, a Popeye-t (32 cm - 2190 forint), amely spenóttal, ricottával és pancettával érkezett. A hús természetesen frissen szelve az üzletben található Berkel géppel. Ez a pizza is légiesre sikeredett, nincs "sok" érzetünk. A friss paraj jól működik a ricottával és a szélektől sem tudunk betelni – igazából sajnáljuk, aki mindig csak kirágja a pizza közepét, mert a Kemencés széle is bajnoki. Még egy calzone fajtát (1699 forint) is kóstoltunk, de a dúsan töltött tésztabatyu már kifogott rajtunk, annak ellenére is, hogy tényleg nagyon könnyed tésztákról beszélünk.A sós után jól esik az édes, ezért természetesen desszertet is tartanak, amiből mi a ház panna cottáját kóstoltuk (700 forint) és megállapodtunk abban, hogy hiába érkezünk pizzázni, ezt nem nagyon szabad kihagyni utána. Remek állag, éppen annyira édes, amennyire kell, és még mutatós is a karamellhálóval.
Biztosan visszajövünk még, és várjuk a további terjeszkedést – Feriék ugyanis szeretnének Budapesten több Kemencést – kifejezetten peremkerületekben, hogy megmaradjon a családias manufaktúra-jelleg. Egyébként pedig akkora kirándulást nem is kell tenni, az egész várost átszelő 5-ös busz például éppen a Kemencés felé halad.
