Egyre kevesebb az olyan budapesti hely, amit még nem térképeztünk fel, de megesik, hogy valahova nem jutottunk el, valamiért kimaradt. Így volt ez a Carne di Hall esetében is - jókat hallottunk róla, jegyeztük is, de sosem kóstoltuk meg a Bem rakparti étterem fogásait. Az étterem 2016 elején azonban elköltözött, egy teljesen új helyre, ahol az elképzelés, ars poetica megmaradt. Főleg húsos vonalon mozognak (ahogy a név is mutatja carne olaszul húst jelent) és magyaros fogásokat komponálnak újra, izgalmasra. Nagyon kellemes meglepetében volt részünk.

Vannak azok az éttermek, akik már nyitás előtt annyira tobzódnak, hogy rendesen idegölő a "már csak 78 nap", vagy éppen "hamarosan nyitunk" napi posztolásuk. Ők általában akkor is hírt adnak magukról, ha egy új virágláda kerül a porta elé és akkor is jól informálják a sajtót és vendégeiket, ha új gyömbérbeszállítókat találtak. Ezzel szemben állnak azok a helyek, akik csendesen, a háttérben meghúzódva, produktumukkal szeretnének egy-egy feledhetetlen estét okozni azoknak a vendégeknek, akik szeretik a profi vendéglátást, a finom ízeket. Az utóbbi csapatba tartozik a Carne di Hall is, ahol Bóné Márk séffel az élen készítenek gyönyörű és ízletes tányérokat. Vagy inkább kész remekműveket.

A letisztult belsővel bíró étterem ahogy első főhadiszállásán, a Krúdy utcában is pincehelyiségbe került, méretes terasszal megtámogatva. Az egyetlen "díszítő elem" a számos szárnyas malac. Képek, apróságok formájában köszön vissza a logójuk, melyet John Steinbeck író ihletett, kinek professzora azt jövendölte: csak akkor válik belőle igazi író, ha disznók szárnyalnak majd az égen. Steinbeck íróvá vált, számára nem létezett lehetetlen - az étterem is ezt vallja: a gasztronómiában nincsenek lehetetlenek. Ezek után joggal lettünk kíváncsiak arra, hogy mi történik a Carne di Hall konyhájában és milyen fogásokkal találkozunk majd.

Rábíztuk magunkat Bóné Márkra, aki többek mellett olyan éttermekben is dolgozott, mint például az Olimpia, vagy az M Étterem. A Carne di Hallban ebédmenüt, napi ajánlatot, á la carte kínálatot és degusztációs vacsorát is találunk. Mi természetesen a fix étlapról próbálgattunk, melyen feltűnik, hogy sok fogás variálható. Nincs meghatározva például, hogy milyen zöldséggel/gyümölccsel érkezik a hús, hiszen leginkább idényszerű hozzávalókkal dolgoznak. De a húslevesek is az aktuálisan érkezett legfinomabb húsokból készülnek.

Amuse-nak egy krémes, selymes kőrözött érkezett, s ezután a napi krémlevest (990 forint) kóstolhattuk meg. A citrusos hideg halak gyömbérrel és pikáns mártással (2390 forint) egészen meglepő formációban érkeztek: gravlax, marinált makréla és harcsatatár, kvázi egy mesekönyv illusztrációjára hasonlított. Szerencsére az ízek is mesések voltak, különösen a hagymahamuval szórt harcsatatár ízlett nekünk. Főételnek kacsamell érkezett, füstös édesburgonya pürével, passzírozott, kocka formába öntött savanyú kimchi-szerű káposztával, eperrel, málnával és levendulás körtedarabokkal (3590 forint). Egyértelműen ez a tétel volt az, amire bármikor betérnénk, mert annyira különlegesre, összetettre és maradandóra sikerült. Ráadásul egy egész kacsamellet szolgáltak fel, ami szép adag, senki sem távozna éhesen utána. A ház csirkepaprikását (2990 forint) is megkóstoltuk - klasszikusabb ízek, szokatlan tálalásban. A tejföl habként jelent meg, a hús pedig kétféle módon került a tányérra. Desszertünk egy csokis-kókuszos-diós finomság volt, ami szintén nem okozott csalódást. Komplett, ízekben nagyon gazdag és tálalásban is rendkívüli ebédet fogyasztottunk el náluk.

A Krúdy utca és a Mikszáth tér hangulata tényleg nagyon egyedi, s, bár sok a vendéglátó egység a környéken, hiányzott egy igazán nívós étterem. Eddig. Reméljük hamarosan még többet hallunk róluk - a szerény kommunikációnak köszönhetően leginkább vendégektől, budapesti nagyevőktől.


A Carne di Hall 2017 nyarán bezárt.