SzegediKata ízig-vérig 21. századi nő. Vibráló egyéniség, tudatos és határozott, ugyanakkor rendkívül emocionális. Hihetetlen energiákat fektet a tervezésbe, nem riad meg a bonyolult és időigényes megoldásoktól, legyen szó akár a szabásvonalak kidolgozásáról, a minták, nyomatok megtervezéséről vagy éppen a legapróbb részletkérdésekről. Kollekcióival minden szezonban meglepi a szakmát és a divatrajongókat egyaránt. Időről időre újradefiniálja a maga által felállított kereteket, s előszeretettel megy szembe a divatról alkotott sztereotípiákkal. Igazi művészetrajongó, akinek a kollekciója egy-egy szeletét minden szezonban más alkotó munkája ihleti. Márkája a hétköznapokban is viselhető és extravagáns, statement öltözékeket egyaránt kínál. Ez utóbbiak között rendszeresen szerepelnek feltűnő printeltdarabok, amelyek ma már márkájának meghatározó jegyét jelentik.
We Love Budapest: Individuális, önazonos nőknek tervezel; ez szerintünk egy meglehetősen széles, ugyanakkor komplex skálát is jelent. Minden kollekciódban szerepelnek nagyon karakteres statement darabok és visszafogottabb modellek is, amelyek éppen ezt a sokféleséget hangsúlyozzák. Neked mi a víziód a Szegedi Kata-nőről?
Szegedi
Kata: Az én olvasatomban – s ez nyilván egy idealizált kép – kíváncsi a világra, annak minden szeletére, aspektusára. Érdekes, izgalmas nőkről beszélünk, akik nyitottak, tájékozottak, szinte bármilyen témához hozzá tudnak szólni. Merik vállalni a véleményüket, de mégsem harsányak, erőszakosak. Kifejezetten szociálisak, szeretnek kimozdulni, sok a barátjuk, közelebbi kapcsolatban azonban csak kevesekkel állnak. Ez olyan, mintha picit magamról beszélnék, de a vásárlóimon azt látom, hogy ez egy valóban létező nőtípus.
WLB: A kollekcióid nagyon komplexek, s az inspiráció forrása minden esetben egy-egy képzőművész, egy irányzat vagy csupán egyetlen, számodra érdekes mű. Te mennyire tekintesz a ruháidra autonom alkotásként?
Kata: Nagyon szeretem a különféle művészeti ágakat, szeretem a kreatív embereket, szeretek művészek társaságában lenni, feltölt a velük való együttlét. Már az is gyermeki boldogsággal tölt el, ha művészeti albumokat lapozgatok, nagyon kikapcsol, ugyanakkor fantasztikus inspiráció, ami minden szezonban meg is jelenik a kollekcióban. A saját ruháimra valóban sokszor tekintek objektként, egyfajta szoborként. A tervezés során fontos egyfajta művészi szemlélet, hiszen ez vezet a formai megoldások, a sziluettek, a hangsúlyok szépségéhez. Számomra lényeges, hogy a ruhák tárgyként is szépek legyenek, s akár egy vállfán is jól mutassanak, de persze funkcionálisnak kell lennie. Azt szeretném, hogy az általam tervezett holmik önmagában is hívogatóak legyenek, de viselésük is legalább ekkora örömöt, büszkeséget szerezzen a vásárlónak.
WLB: A márka alapítása óta jellemző, hogy egyedileg printelt mintákat használsz. Mi alapján választod ki, hogy mi kerül a ruhákra?
Kata: A baráti körömben sok művész van, akikkel figyeljük egymás munkáját, de szeretek kiállításmegnyitókra járni és ismerősökkel találkozni, új emberekkel ismerkedni. Az, hogy az adott kollekcióba mi kerül be, alapvetően ösztönös dolog. Ez tűnhet átgondolatlannak, de a kivitelezés folyamata nagyon is átgondolt, s ez a paradoxon tulajdonképpen nagyon is jó hajtóerő. Most éppen Jean Arp gyönyörű fluid szobrai foglalkoztatnak, rengeteg képet néztem meg a munkáiról, és nagyon megfogott, hogy milyen a műterme, az a tér, ahol dolgozik. Ezen felbuzdulva más művészek stúdiójára is rákerestem, s már azt rendkívül inspirálónak találom, amiről ezek a személyes terek mesélnek. Ezek a vizuális barangolások rendkívül fontosak, s a folyamat, ahogyan ezek idővel beépülnek a munkámba, nagyon izgalmas.
WLB:
Hogyan lesz egy fotóból, festményből printelt anyag?
Kata: A minták digitális nyomtatással kerülnek az anyagra, ezt a technológiát az eltelt évek alatt már elég jól kiismertük. Van olyan, amit adott méretben használok, de van olyan is, ami jól rapportálható. Rendszerint már nyomás előtt tudom, hogy mi készül majd a kész anyagból, hova kerül a minta, de persze próbanyomatok elkészülte után is van egy fázis, amikor azt teszteljük, hogy a papíron elképzelt dolgok a valóságban is ugyanolyan jól mutatnak-e. Sokszor előfordul az is, hogy annyira felpörget az elkészült anyag, hogy új ötletek, azokból pedig új modellek készülnek.
WLB:
Az aktuális kollekciódban is felhasználtál egy fotót, az alkotó azonban ebben az esetben nem képzőművész.
Kata: Az egyik legjobb barátom, Gazdag Konrád készített néhány képet egy tűzről. Az ő fotójából terveztem egy printet, ez jelenik meg több ruhán is. Van, amelyiken az eredeti fotó maga szerepel, de van, amelyiken egy számítógéppel „megbuherált” változat. Elkezdett érdekelni a glitch art, és utánanéztem, hogy hogyan lehet ilyen speciálisan roncsolt képeket előállítani. Konrád fotójába én is belepiszkáltam egy kicsit: a kép kódrendszerébe véletlenszerűen kiválasztott szövegeket, vagy szövegtöredékeket írtam. Ez egy nagyon szórakoztató folyamat volt, a végeredmény pedig kifejezetten szép lett. Ez is ösztönös volt, addig ültem a monitor előtt, amíg úgy nem éreztem, hogy tetszik, amit látok. Azt pedig külön szeretem, hogy egy fura, többrétegű dolog jött létre, s lehet, hogy a kék csík, amit a printen látunk, az éppen egy Moloko dalszöveg részlete. A kollekciót egyébként egy dél-amerikai származású, de Brooklynban működő képzőművész is inspirálta. José Parlá nagy formátumú képeket és szobrokat készít, szintén roncsolásos technikával. A nagyváros lüktetéséből, az urbánus nyüzsgésből indul ki. Engem ez az alkotói attitűd és a fantasztikus színhasználat fogott meg leginkább. Ezek látszólag nagyon eltérő sztorik, de az én fejemben ez szépen egybesimul, egységgé áll össze.
WLB:
Már elkészült a téli kollekciód is, ebben a fiatal festővel, Nemes Mártonnal dolgoztál együtt. Milyen volt ez az együttműködés?
Kata: Marcival egy baráti társaságban ismerkedtem meg. Korábban is nagyon tetszett, amit csinált, nagyon érdekes energiái vannak, közel áll hozzám a képi világa. Egy ideje már motoszkált bennem, hogy jó lenne valami közös dolgot csinálni. Elhívtam a műhelybe, és megmutattam neki a kész sziluetteket, és elmondtam, hogy szeretném néhány korábbi képét felhasználni. Annyira megtetszett neki az ötlet, hogy ő javasolta, hogy fest néhány mintát kifejezetten ehhez a kollekcióhoz. Amúgy is vannak közös pontok a munkáinkban, s ez egy nagyon jól működő, oda-vissza ható folyamat volt. Kölcsönösen inspiráltuk, erősítettük egymást, s a printeken túl néhány olyan különleges részlet is felkerült a ruhákra, amit együtt találtunk ki, mint például az a pár Marci által készített mintás csík, amiket a nehéz, nagy volumenű kabátokon helyeztünk el.
WLB:
Tegnap egy különleges eseményen mutattad be a sajtónak az őszi-téli kollekciót.
Kata: Elég sokat járok külföldi divathetekre, ahol egyre jellemzőbb, hogy nem divatbemutatókat, hanem szűk körű prezentációkat tartanak. Ezeken a programokon közel lehet menni, meg lehet fogdosni a darabokat, lehet beszélgetni a tervezővel. Ez egy jóval személyesebb, intimebb, ugyanakkor nagyon interaktív dolog, egészen más, mint egy komplett „univerzumot” közvetítő bemutató. Szerintem ez a műfaj jól passzol ehhez a kollekcióhoz, hiszen mindketten szívesen beszélünk a munkánkról. Marci kifejezetten erre az alkalomra megfestett és installált pár képet, néhány modell pedig különleges sminkben, mozgó szoborként viselte a ruhákat.
