Budapest állatvilága – madaraink

Parlagi galamb

A városokban élő galamb háziasítása 4000-6000 évvel ezelőtt történhetett, elődje a szirtigalamb volt. Ha valaki a városban madárral találkozik, legnagyobb eséllyel galambbal fog – ez a faj nem vándormadár, szinte minden táplálékot kedvel, de városokban a kommunális hulladék jelenti legfőbb élelemforrását.

A legelterjedtebb fajátja a parlagigalamb, és annak ellenére, hogy nagyon sokan nem szeretik, érdemes észben tartani, hogy nem akar nekünk gondot okozni, egyszerűen csak megtanulta használni a várost az évek során, ahová régen az ember szolgálatában érkezett. A galambok fészeképítésben igen kreatívak: az otthonuk kialakításához a legkülönfélébb természetes és mesterséges anyagokat is felhasználják, legyen az fém, műanyag vagy fa.Fekete rigó

A fekete rigó egy igen könnyen felismerhető madár: a hímek teljesen feketék, míg a tojók és a fiatalok barnás színezetűek.

Ők eredetileg nem városi madarak, sőt, jó darabig nem is merészkedtek közel hozzánk, de hozzászoktak a századforduló után az ember jelenlétéhez, a ragadozó madarak elleni védekezés és a bőséges táplálékforrások jegyében. Mostanra már az egyik legismertebb állatnak számít Budapesten, jelenleg 3 ezer körül lehet a rigópopuláció a fővárosban. Míg a városon kívül élő társaik nagyon félénkek, és a közelben sem tűrik meg az embert, addig a városiak szinte közvetlen közelünkben kapirgálnak az avarban. Ez annak köszönhető, hogy magas intelligenciája lehetővé teszi, hogy megkülönböztesse az ártó szándékkal közeledő ellenséget attól, akitől nem kell tartania. A varjak és a szarkák jelentette veszély miatt sokuk a külvárosba vagy a vadregényesebb helyekre költözik: a Normafánál, a Sashegyen, illetve a Gellérthegyen nagy számban találhatóak meg, de szívesen raknak fészket épületeken, ereszcsatornákon is. Érdekesség: a rigófüttyöt Brahms és Beethoven is nagyra tartotta, állítólag műveikben is megörökítettek belőle motívumokat.Dolmányos varjú

Az eredetileg városon kívül élő rigóhoz hasonlóan a varjak is a biztonságot és az élelemet keresik az épületek között, ahova az ember által megteremtett bőség miatt egyre nagyobb számban költöznek be. Az évek során maximálisan adaptálódtak a városi környezethez. “Egyszer láttam, ahogy egy varjú a pirosnál várakozó autók kereke elé lerak egy diót, majd megvárja, hogy elinduljanak és összetörjék azt.” – mesélte Hanga Zoltán, az állatkert szóvívője. A varjak beépített területekhez való ragaszkodása azzal magyarázható, hogy ezeken a részeken nyugalmat találnak, hiszen lakott területeken nem lehet vadászni rájuk.

Kedvenc gyülekezőhelyeik között van a Ferenciek tere, a pályaudvarok környéke, a Széll Kálmán tér, a Budai Vár és a Duna-part, amely nagyszerű táplálékszerző helynek számít a köreikben, hiszen szinte mindent megesznek, amit a kukában vagy a kövek között találnak.Házi veréb

Annak ellenére, hogy a verebek száma egész Európában drasztikus csökkenést mutat, a mezei és a házi veréb még mindig elég gyakori nálunk. Ez a faj természetes módon kedveli az ember közelségét, táplálkozása változatos (a fiókák főleg állati, az idősek növényi alapú dolgokat esznek) és állandó madár. A legszerethetőbb tulajdonságai között szerepel a fiókák iránti felelősségvállalás, a választott és egyetlen párja iránti hűség, és a csapatmunka: mind a két nem azonos mértékben veszi ki a részét a fészeképítésben és az utódgondozásban. Fészküket általában az épületek üregeiben helyezik el, de a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület kihelyezett odúkkal is próbálja segíteni őket. A Fővárosi Állat- és Növénykertben szintén gyakran megfordulnak, mint odúfoglalók, illetve a Ludovika mögötti Orczy-kertben is jól érzik magukat.Vörös vércse

A vörösvércse egy pillanatra sem téveszti szem elől a várost, akkor érkezett, amikor az első tornyokat felépítették. Az egyik legismertebb ragadozó madarunk, ami még a belvárosban is költ, a fészeképítés viszont – ahogy az a sólyomféléknél lenni szokott – nem az erőssége: más madarak, főleg a szarka és a dolmányos varjú fészkét foglalják el. Elsősorban rágcsálókkal, főleg mezei pocokkal táplálkozik, de gyakran fog gyíkokat, kisebb termetű madarakat, így például verebeket, de nagyobb rovarokat, sáskákat, szöcskéket is. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület kéri, hogy amennyiben ilyen madarat lát valaki, az értesítse őket, ezzel is hozzájárulva az adatgyűjtő munkához.Fülemüle

A versekben, népdalokban csalogányként említik a fülemülét, amelyet nevezhetünk az ország hivatalos énekesmadarának is. Ezt a titulust azzal érdemelte ki, hogy költési időszakban szinte folyamatosan hallani a hím énekét, éjszakánként is dalol, ami területük kijelölésére szolgál (territoriális madár). Hazánkban a dunántúli dombvidéki területeken található meg legnagyobb számban, de Budapesten is egyre jobban terjedőben van az állomány: ezek a madarak az életmódjukból adódóan nagyon kedvelik az ártereket, bokrokat, de parkokban, temetőkben és kertekben is szeretnek lenni. A táplálékát főleg rovarok, pókok, férgek és apró csigák képezik, melyeket a talajon kap el. A fülemüle vonuló madár, a telet Afrikában tölti.Dankasirály

A sirály már szerves része a város mindennapi életének, legfőbbképpen a Duna közelében fordul elő, különösen tavasszal és ősszel, a költési idő után. Igen jó alkalmazkodóképességű madár, fogyaszt halakat, ikrát, rovarokat, kistestű emlősöket is.
Budapest számára a hulladéktelepek, szennyvízbefolyók, a kenyérrel etető emberek miatt egy igazi aranybánya. Fontos tudni róluk, hogy a sirályrajok tagjai rendkívül jól kommunikálnak egymással, ha az egyik táplálékot talál, akkor jelezni fog a többieknek, és máris rárepülnek az ember számára feleslegessé vált zsákmányra. Mivel a dankasirály válogatósnak egyáltalán nem mondható, ezért is jár ki gyakran a szeméttelepekre eleségért, illetve alkalmanként varjak és más madarak társaságában mezőgazdasági gépeket is követ.Erdei fülesbagoly

Leggyakoribb hazai bagolyfajunk, amelyet közepes méretű tollfüleiről lehet felismerni. A telet sokszor a településekre húzódva, általában örökzöldeken vészeli át, és a magasan fekvő, zárt erdőket elkerüli. Egy-egy fenyőn nem ritkán több tucat egyed is "nappalozik", ők sötétedéskor vadászatra indulnak, ami miatt sajnos gyakran ütik el őket éjjel az autók. Előszeretettel foglalják el költőhelyül a varjak fészkeit, táplálékukat pedig főleg rágcsálók képezik. A városban sétálva leginkább a Gellért-hegyen, illetve a kertvárosok egyes részein találkozhatunk velük.Füsti fecske

Állítólag a füsti fecske az egyik legbizalmasabb fecskefaj, és rejtélyes oknál fogva igencsak kötődik az emberhez. Ő az, akit arról lehet felismerni, hogy a farka mélyen villás. Míg korábban barlangokban és sziklafalakon költött, mára már inkább az épületeken teszi ezt, akár Budapesten is, ezért a füsti fecske is a város lakosai közé tartozik. Számuk mára sajnos nagyon megfogyatkozott. Fészkei jellegzetesek: sárból és növényi részekből vannak összetapasztva, és általában felülről nyitottak. Sajnos sokszor előfordul, hogy a lakóházakról leverik a madarak fészkét, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület ehelyett ürülékfogó “fecskepelenkát” javasol.Vörösbegy

A belváros légterében annyira nem, de Budapest zöldebb részein igencsak elterjedt a vörösbegy, amelynek állománya a bokros, dombvidéki környezetben a legsűrűbb, például a Normafán. Ez a faj főleg rovarokkal és pókokkal táplálkozik, de olykor apró csigákat is fogyaszt. Kemény teleken viszont az emberlakta területekre, legfőbbképpen házak mellé húzódik, ahol előszeretettel fogadja el az ételmaradékokat. Vöröses arca és begye miatt könnyen megkülönböztethető a többi madártól, de a frissen kirepült fiatalok vörös helyett sárgán pettyesek.A nagyobb ragadozók

Jelenleg hét-nyolc féle ragadozó madár jár költeni Budapestre, de ennél sokkal több is felbukkan alkalmanként a nagyobb külvárosi zöldterületeknek köszönhetően – a kerecsensólyom (melyet állítólag a mondákban gyakran szereplő turullal azonosítottak) például már nem fészkel itt állandó jelleggel, viszont a néhány példány vadászterülete még mindig a főváros területén van. Erről a fajról azt érdemes tudni, hogy annak ellenére, hogy Európában egyre kevesebben vannak, nálunk a számuk töretlenül növekszik, amely szintén az ország gazdag természeti adottságainak köszönhető. A kerecsensólyom mellett ritkán, de látni nálunk rétisast is, amelyekből mindössze 250 egyed él az egész országban, de előfordul kabasólyom és barnarétihéja is.


A tavaszi és őszi időszakban nagy számban látni solymokat a reptér közelében is, ugyanis ilyenkor solymászok is részt vesznek a madárriasztásban, akik legtöbbször a földet érési zóna közelében röptetnek és fegyelmezett ragadozó madaraikkal óvják az utasok biztonságát, hiszen a repülőgép közelében tartozkódó kisebb madarakat a balesetveszély miatt érdemes elzavarni. A ragadozó madarak egyébként nem ártanak a többi szárnyasnak, de biztonságos távolságban tartják őket a fel- és leszálló repülőktől.