Talán sohasem volt még ilyen széles a bennünket körülvevő tárgyak köre. A szuperintelligens anyagok és a vadonatúj technikák mellett egyre gyakrabban találkozunk természetes matériákból készülő, sok-sok kézimunkát igénylő, történetmesélős low-tech darabokkal. Bár Koralevics Rita nem kifejezetten „zöld” alkotó, munkáit mégis elemi erejű természetesség és ösztönösség jellemzi. Tárgyainak kiindulópontjai sokszor azok legősibb formája, archetípusa. Vázái, tálai, tárolói, egyéb lakberendezési kiegészítői és legújabban lámpabúrái különleges hangulatúak: egyszerre funkcionálisak, mégis játékosak, formai asszociációk tucatjait rejtik, nyersek, zsigeriek, ugyanakkor meglepően kifinomultak. Mivel a Paper Up! műhelyében minden egyes darab kézzel készül, a formák és az anyagösszetétel is gyakran változik, így szinte soha nem születik két ugyanolyan. Rita őszinte rajongással beszél munkájáról, izgalmas és felfedezetlen területnek tartja, rengeteg megismerésre váró lehetőséggel.
We Love Budapest: A Képzőművészeti Egyetemen végeztél grafikusművészként, egy ideje azonban már alkalmazott területen mozogsz, formatervezőként alkotsz. Hogyan találtatok egymásra a papírral?
Koralevics Rita: Hosszú ideig csak a képalkotás érdekelt, kizárólag síkban gondolkoztam. A folytonos számítógéphasználat miatt azonban egyre jobban hiányzott a nagybetűs anyag fizikai jelenléte, az azzal való munka. Amit addig síkban terveztem, azt egy idő után térben akartam megmutatni. Tárgyakat – vagy ha úgy tetszik –, objekteket szerettem volna csinálni, ezért sorra vettem azokat az anyagokat, amelyekkel gyorsan kézzelfogható eredményt érhetek el. Rengeteget kísérleteztem, míg végül rátaláltam a papírra. Az első tárgyam egy tál gyümölcs volt, amiről akkor még nem igazán tudtam eldönteni, hogy műalkotás-e vagy inkább dísztárgy.
WLB: Hogyan és mikor készült az első bemutatásra érdemes széria?
KR: 2012 karácsonyára készült el annyi tárgy, amivel már érdemes volt elindulni. Azt gondoltam, hogy a WAMP jó terep lehet a bemutatkozásra, közvetlen visszajelzéseket kaphatok, ezért pályáztam, és azonnal lehetőséget is kaptam. Az első darabok még otthon, a saját konyhámban készültek. Összegyűjtöttem egy csomó reklámújságot, kézzel apróra tépkedtem, robotgépben pépesítettem, és egy leveseslábosban főztem fel a masszát. A bemutatkozó sorozat kizárólag funkcionális tárgyakból állt: egyszerűen sorra vettem, hogy milyen tárgyaim vannak otthon, amiknek szeretem a formáját és alkalmasak arra, hogy mintát vegyek róluk, és újragondoljam őket.
WLB: Hogyan kezdesz neki a tervezésnek?
KR: Nem kollekciókban, inkább tárgycsoportokban gondolkodom. Figyelek arra, hogy az egyes darabok jól mutassanak egymás társaságában, hiszen az azonos karakterű tárgyak erősítik egymást, s izgalmas látni azt is, ahogyan az eltérő funkciójú, méretű dolgok hogyan működnek együtt. Szeretném azt is megmutatni, hogy a papírból készült tárgyakra nem feltétlenül kell eldobható, egyszer használatos dologként tekinteni, hiszen az én tárgyaim hosszú élettartamúak, remekül helyt állnak a mindennapos használat során, egyszóval jól bírják a gyűrődést.
WLB: A márkád nagyon karakteres tárgyi világot hoz. A formák robusztusak, a minták geometrikusak, a színválasztás merész, az összkép pedig nagyon friss. Te hogyan határoznád meg a stílusodat?
KR: Szeretem a talált tárgyakat, s a tervezésnél is sokszor egészen banális hétköznapi dolgok adják az alapötletet. Fontos, hogy használható, és ne csak mutatós darabokat készítsek. Nem szeretem meghúzni a határokat, élvezem a kísérletezést, ez folyamatos inspirációt is jelent. Persze vannak időszakos jellegzetességek, színben és formában egyaránt, de őszintén szólva nem nagyon követem a trendeket, a saját megérzéseimre hallgatok.
WLB: Első pillantásra úgy gondolnánk, hogy a papír érzékeny és sérülékeny, a te tárgyaid viszont meglepően ellenállóak. Hogyan készülnek?
KR: Az eljárást én fejlesztettem ki, nem is láttam hasonlót korábban. Három éve kerültem közeli barátságba a papírral, s úgy tűnik ez egy hosszú kapcsolat lesz. A kivitelezés hosszú és meglehetősen munkaigényes folyamat, s minden egyes lépést folyamatosan fejlesztek, alakítok. Az alapanyag eleinte irodai papír volt, aminek az előkészítése elég macerás volt. Ma már vágott nyomdai hulladékot használok, ezt keverem össze vízzel, majd egy celllulóz alapú ragasztóval. A masszát kézzel hordom fel az egyes formákra, és egy viszonylag hosszú száradás után jöhet a festés és lakkozás. A papírpép jól keverhető fűrészporral, faforgáccsal, textillel, így jönnek létre a szépséges barnás és szürkés árnyalatok, amikre festeni is valóságos élmény.
WLB: Kizárólag természetes, vagy újrahasznosított anyagokkal dolgozol. Mennyire fontos számodra a környezettudatosság?
KR: Nagyon szeretem a természetes matériákat, mindegyiknek más a tapintása, a hangulata, az érzet, amit közvetít. Nekem fontos, hogy ha már ennyire szoros fizikai kapcsolatba kerülünk, akkor olyasmit használjak, amiben nincs vegyszer, nem ártalmas sem rám, sem a környezetre. A természetes alapanyagokhoz vizes bázisú festék passzol, s sokkal jobban mutat hasonló karakterű kellékekkel. Ezért is használok például a nagyobb tárolókon textilfüleket, vagy újabban többféle árnyalatú bőrt. Nyilván ez a vonal most éppen benne van a levegőben, de nekem szó szerint így természetes.
WLB: Az utóbbi időben több étteremben is feltűntek a tárgyaid, hogyan találnak meg ezek a felkérések?
KR: A legtöbbször azért jön egy-egy megbízás, mert már látták a tárgyaimat, és tetszett nekik. Ezek az együttműködések nagyon jól működnek, mert gyorsan megtaláljuk a közös pontokat, és a tervezésben rendszerint szabad kezet kapok. Szeretem, hogy mindegyik felkérés más és más, illeszkednem kell egy meglévő arculathoz, és ezek a látszólagos korlátok nagyon inspirálnak. Így volt ez a csopaki Márga Bisztró esetében is, ahova asztali kiegészítőket terveztem, vagy a hegyeshalmi Flamingó Étteremnél, ahová a menütáblák egyedi fedlapját készítettem. A Steamboo tulajdonosával a WAMP-on találkoztunk először, de a Kajahuba tervezett lámpákra is úgy kaptam felkérést, hogy a belsőépítész már jó ideje figyelte a márkámat.
WLB: Min dolgozol jelenleg, és milyen jövőbeli terveid vannak?
KR: Éppen most fotóztuk le a Libri irodáiba tervezett lámpáimat. Nagyon klassz, hogy egyre több egyedi megrendelést kapok, de szeretném, ha lenne egy állandóan elérhető termékpalettám is. Jó lenne, ha egyensúlyban lehetne a két vonal. Tavasszal a zajló Made in Hungary válogatásban szerepelnek majd tárgyaim, de bemutatkozom egy Párizsban nyíló pop-up boltban, dolgozom egy skandináv együttműködésen, s hamarosan egy Bécsben nyíló üzletben is kaphatóak lesznek a lámpáim. A Paper up! egyelőre egy pici márka, a tárgytervezésen túl a fotózásokat is én szervezem, sőt olykor én is fotózok, és az adminisztrációt is én intézem. Ez nem kevés, de nem szeretek egyetlen felkérésre se nemet mondani.
Paper Up!
Facebook
Weboldal
