1985 óta működik Budapesten a Petőfi
Csarnok lábánál a Pecsa Bolhapiac, amely az ország első igazi bolhapiacaként ágyazott meg magának sokak szívében. Hasonló dolgok természetesen korábban is voltak, az Ecseri piac például már régebben ismert volt, azzal a nagy különbséggel, hogy ott főleg régiségekkel foglalkoztak (ami így van a mai napig).
A bolhapiac-koncepció (manaság inkább "brand") azonban egészen mást takar: az intézmény lényege, hogy az ember használt árut ad el, amelyek között ruhák, játékok, valamint mindennapi használati tárgyak cserélnek gazdát. Állítólag egyébként pont ezért nevezték el ezt a műfajt a bolháról: a flee market kifejezés azért ragadt rá az ilyen rendezvényekre, mert a sokáig nem hordott ruhák egykor törvényszerűen bolhásak lettek, és ezek voltak túlnyomó többségben azok, amelyeket áruba bocsájtottak.
Bolhákról persze ma már szó sincs. A PecsaBolhapiac a használt (politikailag korrektebb nevén: second hand) holmik mellett vadonatúj ruhákkal, könyvekkel és elektronikai cikkekkel is foglalkozik – ezek mellett viszont elkerülhetetlenül dominálnak a kitűzők, a porcelánok, az érmék, a régi szocialista ereklyék, a kitüntetések, a játékok, a könyvek, a régi magazinok, illetve olyan dolgok, amikről eddig nem is tudtuk, hogy léteznek, és nem is tudnánk besorolni őket egy kategóriába sem. Az egyik legjobban menő árucikk egyébként a képkeret, amit gyakran csokikkal, Star Wars-figurákkal, megunt DVD-kkel és órákkal egy asztalon találunk meg, természetesen a plázákban látható árak töredékéért.
A hely varázsa csak részben köszönhető az itt fellelhető árukészlet sokszínűségének: az egyedi, bárki számára elérhető kereskedési lehetőség, az alkudozás öröme, egy kézfogással megpecsételődő üzletkötés felbecsülhetetlen – arról nem is beszélve, hogy itt szétpakolhatunk, túrhatunk, és gyakran még precízebb kiszolgálásban is részesül a vásárló, mint más “profi” üzletekben.
Néha pedig a főnyereményt is megüthetjük: van úgy, hogy egy-egy árusnak fogalma sincsen, hogy milyen kincs vagy ritkaság van a kezében (bár sok a replika), és esetleg néhány ezer forintért ad el nekünk egy több százezer forint értékű árut. Emiatt egyébként az árusok és az árusok között is megy a kereskedés, nem ritka, hogy valaki meglát valamit, amihez jobban ért, megveszi, majd a saját asztaláról az eredeti ár többszöröséért árulja tovább. Többek között ezért is érdemes korán jönni.
A helyen egyébként minden magyar állampolgár árusíthat, ha betartja az idevonatkozó törvényeket: megengedett minden, ami személyes tulajdont képez. Ha a termék új, akkor nem lehet szortiment, vagyis nem lehet mondjuk ugyanabból a pólóból több méretben, nem lehet üzletszerű. Tiltottak az ékszerek, a fegyverek és a zárjegyes termékek. Sok az állandó árus, náluk könnyű a szűrés, az új árusoknál pedig alaposabban figyelnek, hogy mi kerül az asztalokra. Az állandó árusok száma 100-150, az alkalmiaké pedig 50-80 között mozog. Az asztal igénybevétele kötelező (lehet vinni vagy bérelni).
A célközönség pedig legalább ilyen népes tábort képez. A vásárlók kora itt nem számít, mert a legtöbben megtalálják, amit keresnek. Az idejárók többsége viszont nem céltudatos, csak bámészkodni jön, de azt mondják, hogy belőlük lesz a vásárló. Havonta körülbelül 3 ezer ember választja ezt a hétvégi programjának (a belépő 150 Ft).
Sajnos azonban a Pecsa Bolhapiac már nem sokáig marad a jelenlegi formájában: a Városliget projekt és a Petőfi Csarnok bezárása ezt az egységet is fenyegeti, nem tudják, mennyi idő van még hátra.
De természetesen van “B” terv, amely szerint a XIV. kerületben az Egressy út és a Hungária krt. sarkán kezd új életet a rendezvény, amit megpróbálnak majd még modernebbé tenni. Ez annyiban lesz más, hogy próbálnak gyűjtőket is megkeresni majd, illetve délutánonként rendezvényeket is szerveznének. Az persze benne van a pakliban, hogy a jól megszokott “márka” ezzel valamelyest sérülni fog, de bíznak benne, hogy a piac jó híre és az elégedett (ergo hűséges) árusok miatt ez nem fog bekövetkezni. Arra is rákérdeztünk, hogy mi lesz a névvel: Papp Péter szervező megsúgta, hogy már motoszkál a fejében a “Petya Bolhapiac”, de ez még a jövő zenéje.
Petőfi Csarnok - PeCsa (bezárt)
Cím: 1146 Budapest, Zichy Mihály út 14.