Sőt, mint megtudtuk, egészen Lengyelországig kell utaznod, ha nem itthon akarod kipróbálni, merthogy legközelebb a polákoknál találni hasonló szimulációs szerkezetet. A virtuális siklás budapesti élményét Óvári Zoltánnak köszönhetjük, aki Münchenben próbált ki egy síszimulátort, amibe azonnal beleszeretett, és hazahozta a BAH-csomópontnál található Snowriderbe. Az íves sínpárral működő masinát pedig jó egy évvel ezelőtt a Fürj utcában, egy kisebb szobában állította üzembe.
A carving sízés (ami a léc élét jelenti) szimulációja egy kötött pályán zajlik, óriáskivetítő előtt. A gépet négy nagy teljesítményű villanymotor hajtja, melyek acélsodronnyal vannak összekötve, és külön vezérléssel rendelkeznek, ami ultrahangos kommunikációval történik. Az egész művelet teljesen biztonságos, a baleset veszélye 0% körül mozog – eddig mindössze ketten estek bele a pálya két végén elhelyezett hálóba, de ők is azért, mert kicsit túlbuzgott bennük a versenyszellem.
Zoltán kezdeti útmutatásaiból kiderül, hogy a gép nem ébred öntudatra, bízhatunk benne nyugodtan, és ami a legfontosabb: mi irányítjuk őt, nem pedig fordítva. Automatikusan megáll túlzott, a 65 fokos szöget túllépő bedőlés esetén, illetve akkor is, ha letesszük a kezünket a pályára. Előbbitől esetünkben kevésbé kellett tartani, mert nemhogy a 65, a 10 fokos szöget se nagyon sikerült elérni.
A haladó sítudásunkat már a ráállásnál dobhattuk ki a kukába, ugyanis bizonytalannak éreztük az első „lépéseket”. Az elindulás a térdek megfelelő irányba döntésével kezdődik, ám a hirtelen kilengés miatt kicsit bátortalanul és óvatosan haladtunk, nem egyszer felsejlett a bukás veszélye – utólag persze kiderült, fölöslegesen aggódtunk.
Néhány perc Pintér Attila-féle tolódás után nagyjából rá lehet érezni a mikéntre, de ahhoz, hogy a lábunk helyett a képernyőre kivetített sípálya nyomvonalát figyeljük, további időre van szükség. Arra a kérdésre, hogy síbotot direkt nem használnak-e, azonnal érkezett a válasz Zoltántól, hogy igény esetén adnak egyet – pontosabban kettőt: egy-egy tenyérnyi méretű, hengerré gyúrt prospektust nyom a kezünkbe, ezek jelentik a „kamubotot”, és keltik a kiegészítő egyensúlysegítő eszköz érzését.
Igen hamar el lehet fáradni, főleg a vádlit és a combokat dolgozzuk meg vele rendesen. Nagyjából 10 perc próbát követően juthatunk el oda, hogy bekapcsolják a kivetítőt, és megpróbálkozhatunk a sípálya kapuinak kikerülésével. Nekik menni viszont sokkal könnyebb, kár, hogy nem ez a feladat. Néhány méter megtétele után feltűnik a képernyőn egy helikopter, már csak a rumos hordóval a nyakában baktató bernáthegyi hiányzik, és akár egy balesetet is lehetne szimulálni, de erről természetesen szó sincs.
Úgy 20 percnyi mozgást követően kissé csatakosan adjuk át a léceket a profinak. Zoltán hozzánk képest döbbenetes dolgokat művelve tolódik jobbra-balra, őt látva meglehetősen egyszerűnek tűnik az egész. A szimulátorból egyébként elő lehet varázsolni a Szocsiban rendezett téli olimpia óriás műlesikló pályáját is, így a kék nyomvonalakat követve képzeletben lecsúszhatunk ott, ahol az osztrák TedLigety aranyérmet nyert, vagy beállíthatunk bukkanókat, hogy még nehezebb legyen a dolgunk.
Ha már a profiknál tartunk, nekik kiváló lehetőség a Snowrider szezonon kívüli erőnléti edzésekre. A szerkezet leginkább a gyerekversenyzőknek hasznos: a szemben lévő óriási tükör segítségével finomítani lehet a síelésnél alkalmazott mozdulatokat. DemkuAntaltól megtudtuk, hogy a kezdetben fitneszjellegűnek tekintett gépet kiválóan lehet használni oktatásra. A sípályát vagy -bakancsot csak fotókon látott totál kezdőknek bátran ajánlható a szimulátor, ugyanis kidolgozott tematika alapján megtanulhatja az alapmozgásokat a havas pályán életében nem siklott delikvens is, szemben egy haladó síelővel, aki általában megpróbálja a saját tapasztalatait ráerőltetni a lécekre, lásd: We Love Budapest munkatársa.
Fotós kollégánk jóvoltából kipróbáltuk a snowboardos változatot, mert erre is van lehetőség. „Felidézte a régi boardos élményeimet, bár az igazi, havas suhanást értelemszerűen nem adja vissza. Tudsz magadra és a testtartásodra figyelni, szárazedzésre tehát abszolút megfelelő” – mondja Norbert, aki alig pár perc próbát követően remek teljesítményt nyújtott a deszkán.
Kezdők, haladók, profik, munkahelyi és barátitársaságok számára nagyszerű program a Snowrider, előbbiek tudásszinttől függetlenül elsajátíthatják a helyes mozdulatokat, átélhetik az alpesi hangulatot, miközben fittebbé válhatnak, és felkészülhetnek a síszezonra, míg utóbbiak egymás közti versenyeken mérhetik össze tudásukat. A síszimulátor használatának ára 4000 Ft/alkalom, amiben benne van 25 perc a sígépen, és utána 30 perc edzéslehetőség a rendelkezésre álló eszközökön.
