Többször jelentett már nagy dilemmát a kérdéskör, hogy ha egy viszonylag rejtettebb helyet fedezünk fel, megmutassuk-e a nagyközönségnek, vagy sem. Ssokszor igaz az a jelenség, hogy miután sokan felkapnak egy-egy éttermet, kávézót, a népszerűség nemhogy dob a minőségen, hanem ront, az árakat pánikszerűen felviszik, és odavész a régi „titkos” báj. Nagyon reméljük, hogy most ez nem fog előfordulni. Nem árt, ha tudnak a keleti ízek rajongói erről a vietnami konyháról.
Az épületben a múltban olasz étterem üzemelt, mókás módon az enteriőr mégis kvázi változatlan maradt. A falon 3D-s ciprusok és toszkán táj figyeli a mindig vidám személyzetet és a vendégeket. Ez kicsit groteszk, de amint megérkeznek a rendelt fogások, senkit sem fog érdekelni a dizájn. Sőt, aki fogékony az efféle romantikára, külön élvezni fogja a kontrasztot.Fontos, hogy a személyzetből mindenki vietnami: nem kerestek helyi erőt maguk mellé a nyelv miatt, hiszen a felszolgálók is kiválóan beszélnek magyarul. Így bátran érdeklődhetünk is, hogy mit ajánlanak, milyen ízeket szeretünk, mely irányba indulnánk el: maradunk a biztonsági pho-nél, vagy a medúza saláta felé tendálnánk. A személyzeten kívül általában a vendégek is távol-keletiek, ami arról árulkodik: itt autentikus ízeket kapunk.
Megszámlálhatatlanul sok ételt találunk a menün, melynek egy része fotókkal illusztrált, egy nagyobb szelekció pedig csak szövegesen került az étlapra. Ezek zömével olyan fogások, melyek annyira nem európai ízlésre hangoltak, ezek azok, melyeket inkább a vietnami vendégek rendelnek. Következő körünk biztosan ezekről fog szólni, de most a közkedveltebb ételektől és a vidám hangulattól laktunk jól.
Komolyan gondolják a vendéglátás fogalmát, mindig kedvesek, sosem kell sokat várnunk az ételekre és elképzelhetetlen, hogy ha valaki rendelt például levest, akkor a többiek kopogó szemmel várják ki sorukat. Egy kis ajándék leves, rákszirom mindig érkezik – puszta jófejségből. Az adagok hatalmasak, egy levest plusz főételt együtt szinte lehetetlen elfogyasztani. Pedig az előételt vétek kihagyni, így jó, ha felezünk valakivel. Sült (250 forint/db) és friss tavaszi tekercsben (300 forint/darab) is szuperek, de a levesválaszték is elég széles. A pho (kis adag 800 forint, nagy adag 1200/1300 forint) helyett mi a tom yum levest (800 forint) választottuk, mely ugyan eredetileg thai fogás, de imádjuk, hogy végre kapható belőle gazdag és finom, teljesen vállalható áron a városban. Méretes zöldkagylók, polipok, garnélák és gomba képezik a sűrűjét. Az ízvilág nagyon intenzíven tengeri, amin éppen jól tompít a selymes kókusztej.Főétel választásakor a cserépedényben készült raguk, wokban sült és grillezett dolgok között kell megtalálni a legjobban tetszőt. Köretnek vagy sima jázmin vagy pirított rizs, esetleg tészta jár. Mi rántott garnélát rendeltünk dinsztelt zöldségekkel, vasserpenyőben (1600 forint), valamint sült kacsát (2300 forint) zöldségekkel, illetve egy vegyes, marhahúsos, csirkés, garnélás (1600 forint) fogást. A serpenyős megoldás még sisteregve, „hangosan” érkezik az asztalhoz, nem árt várni egy picit és egy szalvétát bekészíteni partedlinek. Pálcikás antitalentumoknak jó hír, hogy villát és kést is találunk náluk, aki pedig a csípős jelleg miatt húzódozik a keleti ízektől, megnyugtatjuk: inkább pikáns a konyhájuk, mint erős és az asztalon várakozó szósszal tudják megkínálni az ételt azok, akik tüzesen szeretik.
Bőven megéri a kirándulást a Vietnami Speciális Melegkonyha, ahol már második látogatáskor ismerősként köszöntenek és nagyon valószínű, hogy kis dobozokkal távozunk, amikből egy következő étkezésnyi keletet még elfogyaszthatunk otthon.
