A Paddy néven futárkodó fiatalember három éve járja Budapest utcáit. Hirtelen jött a lehetőség, és úgy gondolta, ha már szinte egész nap bringázik, miért ne próbálná meg pénzkeresetre fordítani a hobbiját. Kezdetben magánfutárként dolgozott, majd az egyik legnagyobb budapesti kézbesítő cégnél helyezkedett el, melynek azóta is alkalmazottja.
„A legkeményebb napok a májusi könyvelési időszak mellett mindig a karácsonyi hajtás idejére esnek, mert ugye sok cég ekkor küldi ki partnereinek az ajándékait. Ilyenkor alig várom a nap végét. Minimum 70 kilométert letekerek egy nap, de előfordult már jóval 100 fölötti adag is. A főváros környéki nagyobb települések szinte mindegyikére küldtek már ki; jártam Érden, Diósdon, Vecsésen, Leányfalun, Szentendrén, hogy csak néhányat említsek” – kezdi Paddy, aki a „keresztelőjét” a barátnőjének köszönheti, bár a legenda szerint a futár a betanítójától kapja a diszpécserek által könnyen megjegyezhető és beazonosítható nevét.Adódik a kérdés, mi van, ha eltéved. Merthogy hiába él évtizedek óta a fővárosban és ismeri a legtöbb utcát, előfordul, hogy egy-egy útszakasz az ismeretlenbe vezeti. „Volt olyan, hogy egy külvárosi vagy vicces kis budai utca kétfelé ágazott el, és naná, hogy a rosszat követtem, majd egy erdőben kötöttem ki. Szerencsére a GPS ilyenkor segít az újratervezésben.”
Az autós–biciklis-viszonyról annyi a véleménye, hogy úgy véli, eljutottunk oda, hogy képesek odafigyelni a járművezetők a bringásokra. A tapasztalatok alapján sokkal nagyobb veszélyt jelentenek a gyalogosok, akik jóval felelőtlenebbek. Persze szenvedett már balesetet úgy is, hogy ő volt a hibás. „Ütött el autóbusz, kamion, személyautó – volt, hogy utóbbi egy nap kétszer. A Wesselényi és az Izabella utca kereszteződésében, majd kicsivel később a Kazinczy utcánál jött nekem egy autó, de megúsztam sérülés nélkül. A legutóbbi szerencsétlen eset alkalmával én voltam a bűnös, mert figyelmen kívül hagytam a jobbkéz-szabályt, és ütköztünk. Felborultam, ám nem lett komoly bajom.”Élőállat- és ételszállítást nem vállalnak a futárcégek, viszont Paddy fuvarnaplójában akadtak bőven meghökkentő dolgok. „Legfurcsább szállítmányom? Vittem négy darab autószőnyeget, 50 aranyszínű cilindert, ajtózáró csapszeget, de egyszer ott figyelt a táskámban egy másfél millió forint értékű fogtechnikai eszköz is. Olyan nem létezik, hogy az ügyfél ne kapja meg. Attól kezdve, hogy a zsákomba került, én vagyok a felelős érte, ha ne adj’ isten megsérülne a csomag, akár az állásomba is kerülhet.”
Mondani sem kell, mekkora odafigyelést igényel a futárok munkaeszköze, elvégre a bringa a dolgozó fizetését biztosítja. Épp ezért folyamatosan költeni kell rá; legtöbbször a gyorsan kopó fékpofák, a lánc, illetve a forgó alkatrészek jutnak a lecserélés sorsára. Havonta 5-10 ezer forint közötti összeg tűnik el ilyenkor a pénztárcából. Hogy milyen a bicaj, azt gazdája válogatja, de általában egy futárbicikli sokkal inkább a megbízható, mint a csillogó-villogó kategóriába tartozik. Sokan hajtanak egysebességes kerékpárt (fixit), de vannak olyanok, akik MTB-vel, míg mások országúti cangával jutnak el A-ból B-be. Fontos még a ruházat, mely szintén nem mindegy, milyen: legyen kényelmes, ugyanakkor bírja az esőt vagy a szelet, míg télvíz idejére elengedhetetlen a vízálló kesztyű és dzseki.
Ami a konkurens cégeket illeti, normális viszony jellemző a rivális futárok között. Köszönnek egymásnak az utcán, meló után együtt lazítanak a Deák téren. Alapvetően mindenki jóban van mindenkivel, rendeznek versenyeket (Alleycat néven), futárfocit.„Az első 2-3 hónap nagyon nehéz. Az ember szinte zombi lesz, társadalmi kapcsolatai gyakorlatilag a nullára redukálódnak. Néha küzdünk az étkezéssel is. Jó időben a bringán ülve tolunk be egy szendvicset vagy csokit, ami rossz időjárási körülmények esetében neccesen kivitelezhető. Van, hogy nem nagyon eszem semmit egész nap, vagy maximum egy életmentő csoki+kóla kombót, aztán ha hazaérek, mindent elpusztítok, amit a hűtőben találok.” Paddy mégis addig csinálná ezt, amíg fizikailag bírja a tempót.
