A grúz konyhát a különleges fűszerezésű, többnyire dióval készült ételek, a sajtos lepény (hacsapuri), italfronton pedig konyak, bor és igen egyedi ízű ásványvíz jellemzi. A városban viszont eddig nem igazán kóstolhattuk meg a Fekete-tenger menti köztársaság autentikus ízeit. Eddig. Nemrég viszont megnyílt az Aragvi grúz étterem, ahol az egész estés evések, a 20 fogásos vacsorák és a borozás kőszáli kecske szarvából mindennapos dolog.
„Grúziában nincsenek kocsmák, ha az ember szórakozni akar, akkor beül egy étterembe, megeszik a barátaival egy 20 fogásos vacsorát, miközben tekintélyes mennyiségű bor és konyak is elfogy” – meséli Kantaria Bondo, az Aragvi grúz étterem tulajdonosa, aki rögtön a beszélgetésünk elején meggyőzött minket arról, hogy a grúz nép imádja az életet, hogy mindenük az evés, és hogy mindig találnak egy tökéletes alkalmat az ünneplésre.
Magyarországon viszonylag kis számú a grúz közösség, ezért az Aragvi nem feltétlenül csak őket célozza meg – a hangulatot és a kínálatot elnézve a helyiek is simán tudnak alkalmazkodni az életérzéshez. Egyébként régebben is voltak már próbálkozások ennek a fajta gasztronómiának a megismertetésére: úgy 25 évvel ezelőtt például még működött egy Grúz pince nevű hely Mátyásföldön, a XVI. kerületben, amely elsősorban az ottani szovjet laktanyában állomásozó katonákra épített.
De térjünk rá az ételekre: Grúzia konyhájáról sokan mondják, hogy hasonlít a törökhöz vagy az örményhez, pedig nem. Az ételek jellegét itt a rengeteg dió, a domináns fűszerek (menta, koriander, csombor, bazsalikom, kapor, kerti zsázsa, tárkony), a házi sajtok, a frissen sült kenyerek és az iszonyatos mennyiségű zöldség (elmaradhatatlan a zöldhagyma, a paradicsom, az uborka és a retek) adja. Ezek azok az összetevők, amelyekből többek között a híres sajttal töltött lepény (hacsapuri), illetve a szintén legendás kaukázusi saslik is készül. Az ételekhez, főleg a főtt és sült húsokhoz gyakran fűszeres, kissé csípős mártásokat, például fokhagymamártást vagy paradicsommártást is esznek.
Ami az italokat illeti, akkor főleg a konyakok és a bor az, ami a vacsorákhoz nagyon megy. A grúz borok egyébként elég jók, és méltán híresek, megtudtuk róluk, hogy hordók helyett földbe ásott, kővel kirakott falú lyukakban érlelik őket. Hasonlóan sütik amúgy a celluxtépőre vagy halacskára hajazó kenyerüket is: a földbe ásnak egy kemencét, amelyet kibélelnek, alulra pedig parázs vagy modernebb esetben fűtőszálak kerülnek. Amikor eléri a 350 fokot a kemence, akkor a kenyértésztát a kemence falára tapasztják, és amikor megsült, akkor kampókkal leszedik.
Mi látogatásunkkor kihagytuk a 8 órán át tartó bulit, viszont megkóstoltuk a kenyeret (400 Ft), a fűszeres dióval töltött padlizsánt (1400 Ft) és egy házi készítésű sajtot bazsalikomos öntettel (1400 Ft). Viszont megfogadtuk, hogy eljövünk egy nagyobb lélegzetű kóstolóra, amikor nem fog kimaradni a cserépedényben tálalt fűszeres bab (1900 Ft), a tárkonyos borjúpörkölt (2700 Ft), a lazacsaslik (3200 Ft) és a blini (1700 Ft). Az ételeket az étterem weboldalán meg lehet nézni.
Igazából úgy látjuk, egész sok közös vonása van a két nép ízlésének, van viszont néhány fontos dolog, amire egy magyarnak feltétlenül fel kell készülnie, ha grúzvacsorát tervez: először is a háromfogásos vacsora helyett roskadásig megrakott asztalokra kell számítani, az órákig tartó mulatság alap, illetve fontos, hogy mindent végig kell kóstolni, mert visszautasítani semmit nem illik. Érdemes ezért tehát mindenből kicsit kevesebbet enni; ha valami nagyon ízlik, később visszatérhetünk rá, hiszen amíg az este tart, addig semmilyen ételt nem visznek el az asztalokról. Az ilyen rendezvényekre akár egész családdal is lehet érkezni, mert az egyébként belsőépítészetileg kissé magyaros étteremnek van egy gyerekeknek kialakított játszósarka is.
Az is fontos, hogy az igazi grúzvacsoráknál van egy szertartásmester, aki mindenről gondoskodik: ő az, aki a pohárköszöntőket mondja (minden pohárnál, általában nőkre, családra, házra békére, hazára, egészségre stb.), vagy tőle kell engedélyt kérni, ha éppen nekünk is van mondanivalónk. Ugyancsak ő bünteti meg az embert, ha a kedves vendégek nem ürítik ki a poharat minden elhangzott negyedórás tószt után, és nagyon ügyel arra is, hogy senki nem távozhat józanul. A legnagyobb attrakció persze a kecske szarvából ivás(1-2 liter fér bele), amelyben az a trükk, hogy az ember, ha felemelte nem tudja már lerakni, mert kiömlik. Kétségtelenül ezek mind igen szimpatikus szokások.
Cím:
1023 Budapest, Ürömi köz 2.
Elérhetőség:
+36 1 293 2888
Facebook
