A szintén ezekben a hetekben elkészült Madách tér mellett talán kevesebb figyelem irányult az Almássy térre, pedig - az előzőhöz hasonlóan - a kerületi lakosokat itt is bevonták a döntési folyamatba. Ezzel a gyakorlattal Erzsébetváros jó példát mutat a hagyományosan felülről kitalált fejlesztések előkészítésében.
Mivel a funkciók itt adottak voltak, így egy szakmai műhelyt, a Platinium Group Kft.-t kérték fel négy különböző tervváltozat kialakítására. A kerületiek az organikus, lekerekített, lágy formákkal megjelenő pályaművet találták a legjobbnak.
A tér három nagy egységre bontható: a játszótérre, a kutyafuttatóra és a közösségi helyeknek teret adó sétányos részre. Utóbbi íves formáival az Almássy utca folytatásaként vezeti végig az itt áthaladókat a Wesselényi utcáig. A park bejáratánál elhelyezett infótáblák "ALMÁSSY" feliratának tipográfiája kifejezetten ide tervezett, szép munka.
A közösségi terek fontos elemei az árnyas fák alatt megbúvó, sakktáblákkal ellátott betonasztalok. Az első példányok az 1960-as években tűntek föl a téren, ezzel az Almássy a főváros közkedvelt "sakktereinek" egyikévé vált. Reméljük, hogy a hagyományt tovább folytatják a kis erzsébetvárosi Lékó Péterek.
A játszótér kifejezetten nagy és gyerekbarát, mindenféle játékkal és tarka színvilággal. Mi ide betettünk volna egy további kerítéskaput: gyerekkori emlékeinket felidézve valószínűleg magunk is játszottunk "most lógj meg a nagyi elől, úgysem ér utol"-játékot, ami nekik nem annyira vicces.
A tér Almássy utca felőli végénél áll a polgári iskola meghonosítójaként is ismert politikus, Csengery Antal szobra, előtte pedig néhány csobogót és ülőhelyet, a tér másik felén pedig biciklitárolókat találunk.
Összességében nagyon pozitív hír, hogy megszépült a - nem éppen a Hyde Parkot megszégyenítő zöldterületekkel rendelkező - Erzsébetváros egyik legnagyobb tere. Az anyaghasználatban itt is el tudtunk volna képzelni igényesebb darabokat, de szerencsére a köztereket nem az urbanistáknak és még csak nem is az újságíróknak tervezik. A gyerekek, a szülők, a környékbeliek pedig láthatólag birtokba vették és megszerették a teret, ennél nem is kell több.
