Sehogy sem tudunk, betelni a csepeli indrusztriális monstrumok látványával. Milyen szerepet tölthet be például egy 14 emelet magas "doboz" a Duna-parton? Mikor jártak tengeri uszályok a csepeli kikötőben?

Gabonalázban

A gigászi kőtömb a „MAHART Gabonatárház” nevet viseli. A tárolót 1928-ban adták át a Csepeli Szabadkikőtőben. Az azóta eltelt időben a tárház még mindig nagy szerepet játszik a hazai gabonakereskedelemben, amit az is mutat, hogy több mint 60 ezer tonna búza tárolására alkalmas.

A lépcsőkön feljutva alig látunk valamit az arcunkba tóduló gomolygó portól, ugyanis pont előttünk nem sokkal érkezett egy tetemes gabonaszállítmány. Az épületnek ugyan vannak ablakai, de kilátni nem lehet rajtuk, mert mindent betakar ez a vastag porréteg. A tetőről látszódik a Csepeli Szabadkikötő élete, a Csepeli Lakótelep és Buda is. Dokkoló munkásokat sajnos ma már nem látni, mivel mindent gépesítve végeznek el. A látvány így is lenyűgöző!

Csepel tengerén

A XIX. század végén a növekvő teherhajó-forgalom miatt került napirendre egy fővárosi kikötő építése. A pesti és budai rakpartok azonban alkalmatlanok lettek volna – így a feladat Csepelre hárult.

A Csepeli Szabadkikötőt 1910-ben kezdték el kiépíteni, a sziget nagy-dunai oldalán indult meg a munka, ahova vasúti vágányok is lassan elértek. Az első világháború idején be kellett szüntetni az építkezést. A háború befejeztével viszont a Duna újra nemzetközi vízi út lett, és ismét nagy szükség volt a giga létesítményre. Az erősen megcsappant magyar gazdaság azonban nem tudta állni a költségeket, így francia tőke bevonásával épült meg a kikötő a húszas években.

Végül három medence is készült: kettőben darabos és ömlesztett árukat, míg a harmadikban kőolajatrakodtak ki vagy vehettek a fedélzetre a hajók. Csepel néhány év alatt a Duna egyik legforgalmasabb kikötője lett.

Trianon után a magyar hajózási kereskedelem feltételei gyökeres fordulatot vettek. Fiume elvesztésével Magyarországnak nem maradt tengeri kijárata. Így speciális Duna-tengerjáró hajókat építettek, és Csepelt összekötötték több tengeri kikötővel, elsősorban a Földközi-tenger keleti medencéjével. Ezek a hajók egészen a hetvenes évekig rakodtak le s fel a kikötőben. Habár a tengeri uszályok ma már nem járnak erre, a Szabadkikötő még mindig meghatározó szerepet játszik Európa belvízi közlekedésében és kereskedelmében.