Első körben a régi újságosbódé helyén nyílt sütöde oldalára kiírt árakat tippelnénk a kiváló látogatottsági mutatók okának, mert mindössze 290 forintot kérnek egy cukros hengerért. Hatféle ízesítésben sütik ott helyben: kakaós, csokis, fahéjas, diós, vaníliás és kókuszos variációt lehet kérni elvitelre.
Nemcsak a főváros egyik legforgalmasabb kereszteződésénél kaphatóak ilyen áron ezek a termékek, hanem a Nyugatipályaudvarnál és az Astoriánál is van ehhez hasonló picike üzlet hasonló választékkal.
Ugye a kürtőskalács nem tartozik azok közé a sütik közé, amelyet anyuka hirtelen felindulásból elkészít egy vasárnap délután, mert a háztartásban nem alapvető szériatartozék a sütéshez szükséges legfontosabb alkatrész, a sütőforma. Így hát ritkábban fogyaszt a család ebből a finomságból, általában a bevezetőben említett események valamelyikén édesítik meg vele a napokat.
Története Székelyföldről ered, ugyanis az ott élők a főzéshez és a melegedéshez használt keményfa parazsát még valamire hasznosítani szerették volna. Úgy készítették, hogy fahengerre kelt tésztát tekertek, faszén parázs fölött barnára sütötték, majd különböző ízesítésű cukorba forgatták. Maga a fahenger olyan fából készül leginkább, amelynek nincs különleges illata, ezáltal nem lesz utóíze a kalácsnak. Nevét a kályhacsőről (kürtő) kapta, ezért nem helyes a 'kürtöskalács' elnevezés. A recept és készítési technológia a feltételezések szerint az 1600-as évek végén német nyelvterületről került a magyarokhoz.
Bár nem rendelkezünk hivatalos OKJ-s kürtőskalács-kóstoló oklevéllel, de az összes sütemény elfogyasztása után megállapítottuk, hogy ár-érték arányban tényleg nem nagyon található jobb belőle a fővárosban, értjük a hosszú sorok okát. (Egyébként a szerkesztőség kedvencének egyhangú pontozással a csokis bizonyult.)
