Az 1887-ben alapított kávéház biztos pontot jelentett a városban többek közt a Nyugat szerkesztőségének és más íróknak is. Ez az évtizedek folyamán tulajdonképpen semmit sem változott, a város közepén található intézmény tárt karokkal vár akár egy jó reggeliről, akár egy ebéd utáni kávéról legyen szó, mindezt nem is megfizethetetlenül drágán. Ráadásul a most mindezt hagyományőrző, de mai szemmel is tetszetős környezetben élvezhetjük.

A méltán híres kávéház 1887-es alapítása óta megélt több hosszabb-rövidebb hullámvölgyet, üzemelt a helyén a talányos nevű Paprikaközpont Nemzeti Vállalat, majd az Eötvös Klub, a gyönyörű 90-es években játékterem működött, de a Centrál, ahogy egy klasszikushoz illik, elpusztíthatatlan.

Ahogy korábban már írtunk róla, a kávéház egyszerre volt találkozási pont és kulturális tér, ahol a művészek valódi otthonra leltek, a pesti polgárok pedig nem véletlenül választották az itteni konyhát, hiszen a receptekben a reformkorig visszavezethető magyar, török, szerb, német és erdélyi ízvilág sokszínűsége keveredett - és ez nem sokat változott az idők folyamán.

Ha egy kicsit álmodozni szeretnénk, érdemes lehet beülni ide egy napindító kávéra vagy egy angolos reggelire. A konyha mai arculatát a bisztró- és a vendéglőstílus határozza meg, így bátran ajánljuk a helyet, ha például külföldi barátainknak akarjuk megmutatni a régi kávéházi világ egyik nagy túlélőjét vagy a magyaros konyha egy-egy klasszikusát.

A megújulás leglátványosabb jele a külsőben mutatkozik meg. A tulajdonos a szomszédos Ernst Galéria vezetőjét kérte fel az arculat újratervezésére, és ahogy a régi szép időkben, egy osztrák és egy magyar közös munkájából ismét valami egyedi született. Ernst Wastl gyakorlatilag a bécsi kávéházakban nőtt fel, majd Pestre költözve a Centrál 2000-es újranyitása óta törzsvendégnek számít itt, így kevesen ismerik jobban a helyet és úgy általában a kávéházakat, mint ő.

Wastl úr úgy látta, hogy a kulcs a terasz lehet: ezt a lehetőséget eddig nem használták ki, ráadásul történelmi előzménye is volt. Az elgondolás bejött, hiszen a felújított és forgalomcsillapított Ferenciek tere sokkal élhetőbb lett, a frissen létrejött teret és az egyszerű, környezetébe illeszkedő dizájnt pedig nem véletlenül díjazták a Terasz Budapest versenyén.

A másik fontos törekvés az egykori hangulat megidézése volt, így a közeli Petőfi Irodalmi Múzeum jóvoltából az írók, költők arcképeit és kis réztáblákat helyeztek el a falakon, az egyik terem közepén pedig Ady figyeli a vendégeket: jó fotó és jó választás. Szerencsére a Centrál nem pusztán a híréből akar megélni, de úgy gondoljuk, hogy ennyi múltidézés nemcsak belefér, hanem kell is. A kávéház ráadásul könyvbemutatókkal, gasztronómiai programokkal és dzsesszkoncertekkel készül az őszre, úgyhogy érdemes lesz figyelni, mi történik náluk. Addig pedig üljünk be egy kávéra.