A nagyrabecsült budapesti tetoválóvilág egy újabb gyöngyszemére bukkantunk a megboldogult Publikus épületének ötödik emeletén. A Fatum Tattoo tavaly decemberben nyílt, és már első ránézésre is igencsak különleges egyéniséget képvisel a maga önkifejezésben megalkuvást nem ismerő univerzumában: napfény, különbözős stílusú szobák, Playstationnel felszerelt dühöngő, és egy igencsak jól összerakott csapat, amely a Telepről már ismerős Dezső Marianna kapitányasszony szerint gyakran egy kreatív kitetovált óvodás csoportra hasonlít. Megnéztük, de ezúttal egyikünkre sem került újabb minta.

Ha valaki egyszer bekukkant a tetoválóvilág koponyamintás selyemfüggönyei mögé, azt majdnem biztosan fekete lyukként szippantja magába az életérzés, amikor két idegen találkozik és ebből valami életre szóló születik. Így történt ez a Telep egy korábbi élharcosával, Mannával is, aki decemberben megnyitotta a Fatum Tattoo-t a Kecskemétiutcában, egészen pontosan az egykor Publikus épületének 5. emeletén.

A helyválasztás pedig nem véletlen. Az utcák nyüzsgésétől elszeparált pin-up meseország lényege az intimitás, amelynek árnyékában elbújhat az, aki nem akarja a nagyvilág elé tárni fájdalmait. De persze lényeges tulajdonsága az is a Fatumnak, hogy világos, tágas és idefent úgy bontakozhatott ki, ahogy ő akar.

És megtette. A megszokott tetoválószalonok hangulatától jól elszeparálható tér direkt nem hordozza egy átlagos tetoválóstúdió tipikus stílusjegyeit. Koncepció volt ugyanis, hogy tetkó itt csak a bőrre kerül, a falakra viszont nem. Helyette van letisztult tér, vidám-szoba és ami talán a legmenőbb, egy Playstationnel felszerelt óbégató, ahol mind a vendégek (vagy azok kísérői), mind pedig az éppen pihengető művészek játszhatnak kedvükre, vagy akár festegethetnek.

A szalon főfalát egyébként a street art körökben jól ismert, és a mi street art cikkeinkben is sokat segítő BudhaTomi festette, akinek már kiállítása is volt a Fatumban. Az ilyesfajta baráti összefonódások elég gyakoriak errefelé, a haveri kör tágas és izgalmas, ami már alapból biztosítja, hogy itt soha senki nem unatkozhat.

És ha már itt tartunk, a közösségformálás, a szocializálódás és az önkifejezés is fontos szerepet kap itt, a város tetején. A Fatum különleges játszóterén nem ritkák a bulik, a kiállítások, de a jövőben különböző worshopokat és egész estét DJ-szetteket is terveznek. Ez utóbbit egy ütős hangrendszer biztosítja. A jövőbeli tervek között amúgy szerepel még egy Tip Top bárral való szövetkezés is.

De mindezek mellett a fiatal, de szakmai szempontból annál erőteljesebb Fatumalkotócsapata már önmagában elég ok arra, hogy innen akarjunk életre szóló billogot a testünkre. Olyan mesterek dolgoznak itt, mint Berczi Dóra (Dorca) képzős tervező grafikus, Jakócs Dorottya festőművész, Debreczeni Gábor (Debi), Kiss Tamás és a méltán híres Müllner Csaba. Ők mind külön stílust és világot képviselnek, tehát mindenki emberére akad, akinek van valami elképzelése, de ha véletlenül nincs még semmi konrét, akkor itt majd biztosan lesz. Ha pedig valaki még mindig attól tartana, hogy nem kap munkát a tetkók miatt, vagy csúnyán megbámulják az utcán, annak egy jó tanács van: lépjen túl a sztereotípiákon és csinálja azt, ami jól esik. A többit az univerzum majd rendezi, ahogy jónak látja. Ja, és igen, fáj. Egy kicsit.

A stúdió neve egyébként éppen erre utal: fatum latinul = végzet, vagyis sorszerűség, ami elől menekülni felesleges.