Szinte szégyelljük, hogy csak a Facebookon fénysebességgel terjedő videó kapcsán hallottunk először az Outdoor Inhales csapatról. A highline elnevezést nehéz lefordítani, annyi biztos, hogy nem kötéltánc, nem kötélmászás, nem is Tarzan-iskola lenne a magyar megfelelője. A leírása viszont kifejező lesz: magasban kifeszített néhány centiméter széles heveder, rajta emberek.Kerekes Bencét és Terék Nándort arról kérdeztük, mit is jelent a szabadban vett lélegzet.
WLB: Kezdjük a fogalmak tisztázásával. Mi a különbség a slackline és a highline között, miért nincsen ezeknek a kifejezéseknek magyar megfelelője?
Kerekes Bence: Magyarországon ez az egész dolog most kezd teret hódítani. A slack azt jelenti, hogy laza, a line pedig vonalra, egyenesre, hevederre utal. A slackline két pont között kifeszített kötélen való egyensúlyozás, séta, formagyakorlatok-trükkök. A highline ugyanez, csak jó magasan, biztosítva. A longline az, amikor több száz méter hosszan feszítik meg a hevedert, a trickline műfaj esetében akrobatikus mozgás is van a kötélen, ugrások, szaltók, a waterline a víz feletti kifeszítést takarja, jógaline viszonylag egyértelmű, a rodeoline-t űzőknek egy nagyon lazára engedett, nagy „belógású” kötélen kell mozogni, ez fejleszt a legjobban.
WLB: Hogyan áll össze a hét-nyolc fős csapatotok?
Terék Nándor:
Nagyon sokfélék vagyunk: tájépítész hallgató, vendéglátós, fotóriporter, grafikus, szövegíró is van köztünk. Név szerint rajtunk kívül még Orosz Ádám, Mohai Balázs, Nagy Orsolya, Baráth Levente és még sokan mások.
A metszéspont köztünk az extrém sportok iránt érzett szeretet, vagy hívjuk inkább fanatizmusnak. Hegymászás, siklóernyő, snowboard, bicikli, rafting, hegyek, víz, levegő, mindenkinél más előzte meg a slackline őrületet.
WLB: Mi történt az elmúlt egy évben?
Terék Nándor: Nem kevés. A SlackEstével kezdtünk, amelyet a Gondozó Kert nevű romkocsmában szerveztünk. Ez Budapest első téli slackline eseménysorozata volt. Majd tavasszal SlackNap néven főként a Városligetben folytattuk a slackline népszerűsítését, nyilvános és ingyenes sportesemény-sorozat keretében. Nyáron meghívás alapján az O.Z.O.R.A. Fesztiválon építhettünk slackline tábort a Cirkuszi sátor mellett. Októberben pedig elindítottuk a második slackline termünket a Párizsi utcában, főként kezdőknek, Egyensúlyi Torna néven.
Kerekes Bence:
Amit csapat szinten még fel tudunk mutatni, az a szeptemberi, a Dolomitokban idén másodjára megrendezett nemzetközi Highline Meetingen való részvétel. Ez minden téren megnyitotta számunkra a perspektívákat. A budapesti Tündér-sziklán októbertől több alkalommal highline-oztunk, ez nem kevés sajtónyilvánosságot is kapott.
WLB: Mennyit edzetek?
Kerekes Bence:
Általában heti két alkalom szokott összejönni a gyakorlásra, de nyáron, amikor időnk engedte kint gyakoroltunk. Heti háromszor-négyszer is összejöttünk gyakorolni, ha pedig készültünk valamilyen programra, akkor szinte minden nap tartottunk edzést. Egy év alatt jutottunk el odáig, hogy a magasan kifeszített hevederen is valamennyire biztonságosan tudjunk mozogni.
Terék Nándor:
Most abszolút a slackline/highline a fő csapásirányok, a többi extrém sportunk némiképp háttérbe szorult, de azokat sem feledjük, pontosabban szeretnénk ötvözni őket a jövőben.
WLB: Van olyan csapattársatok, aki a magas verziót egyelőre nem vállalta be?
Terék Nándor: Van, aki még nem állt a kötélen, de már ráült vagy görgőzött rajta (ez a highslide). Mindenkit megoszt ez a dolog, hiszen a highline kőkemény pszichológiai hadviselés is a sportértékén túl. Fent egyszerűen minden tudati energiádat arra kell összpontosítani, hogy maradj fönt, és menj tovább.
WLB: Sokszor estek le a kötélről? Ez milyen érzés?
Kerekes Bence: Rengetegszer, de ezt is meg kell tanulni. Mi a Dolomitokban láttuk, hogyan érdemes esni, ezt igyekszünk megvalósítani. A lényeg, hogy nem oldalra kell vágódni, hanem először ki kell rakni a lábakat a heveder két oldalára, hogy így ess a kötélre. Nagyon sok energiát tudsz spórolni azzal, hogy nem kell minden esés után felmászni a biztosítókötélen.
WLB: Még mindig féltek a magasban? Meg lehet ezt szokni egyáltalán?
Terék Nándor: Az eséstől való félelem a félelmetes. Működik benned az ösztön, hogy nem akarsz leesni, de amikor már kibillentél, az már a tömény adrenalin, nem marad hely másnak, és el is múlik a félelem.
WLB: Hogyan lehet gyakorolni a slackline-t? Kizárólag ezzel a típusú mozgással lehet rá edzeni?
Terék Nándor:
Folytonosság, kitartás és türelem kell hozzá elsősorban. Azoknak az embereknek jobban megy, akik más sport miatt jó egyensúlyérzékkel rendelkeznek. Az a tapasztalat, hogy azok, akik kivárnak több alkalmat - mielőtt feladnák a dolgot -, ráéreznek a slackline-ra, rákapnak, és csak úgy ömlenek a sikerélmények.
WLB: Az első highline próbálkozás alkalmával mennyi időbe telt, hogy ráálljatok a kötélre?
Kerekes Bence: Én először a Balaton-felvidéken, Vászolyon voltam, ahol az előttem lévő srác negyed órán keresztül kapaszkodott egy fába mielőtt el mert indulni, majd leesett a kötélről, visszamászott, és csak remegett és remegett. Aztán jött a következő „versenyző”, aki előadta ugyanezt a műsort. Nagyon sok percbe telt, amíg rávettem magam az indulásra.
WLB: Veszélyes sport?
Kerekes Bence: Nem, senki nem sérült még nálunk a csapatban, és világszinten sem történt még súlyos baleset. Persze lehet rosszul esni, ficamokat-zúzódásokat azért szerezhet az ember. De ez sem szokványos. A magasban a kiépítésnél kell nagyon figyelni: körültekintéssel és alpintechnikai ismeretekkel elkerülhető minden veszély. Hangsúlyozzuk: a highline közel 30 éves története alatt még nem történt haláleset!
WLB: Milyen a nemek aránya a sportágon belül?
Terék Nándor: Körülbelül 70%-30%, a fiúk javára, a mi csapatunkban ez nagyjából 80%-20%. Viszont az Egyensúlyi Tornára járók közt még több is a lány.
WLB: Mennyire csapatsport a slackline, illetve a highline?
Kerekes Bence:
Abszolút. A highline már csak a felszerelés miatt is, meg lehet oldani két fővel is a szállítást, szerelést, de ideális esetben három a minimum. Fontos a bizalom, és persze ezért is csapatsport, mert nagyon tudja inspirálni a másikat, ha a társnak sikerül valami. A slackline-t lehet űzni magányosan is. Egy kisebb hátizsákba befér, és kell hozzá találni két fát.
Terék Nándor:
Mi mindig csapatilag megyünk ki, ha esetleg valaki nem ér rá, akkor szoktunk másokat is hívni, másik csapatból. Vadidegen soha nem jön velünk, mert féltenénk őt és a felszerelésünket, és nem szeretnénk, ha becsúszna valami gikszer.
WLB: Kik jönnek Egyensúlyi Tornára?
Terék Nándor:
Remélem bárki és egyre többen, akik kedvet kapnak. A fesztáv öt méter, fél méter magasban, így ez egy alapozó képzés. Sokan szeretnének tovább lépni, akár a highline felé is, ezt már most látni. És sokan vannak, akiknek a slackline egy jó spinning- vagy jóga órát tud helyettesíteni. Tíz fő vehet részt egyszerre az órán - hevederenként két ember-; ketten vagyunk ott oktatók. Az önállóságot támogatjuk, de alapvető dolgokra megtanítjuk a résztvevőket, és egyébként meg formagyakorlatokat-trükköket is tanítunk, ha van rá igény.
18:30-kor kezdünk hétfőn és pénteken, két óra, és hál’istennek 20:30-ig a végéig nincs üres heveder, nagyon lelkes mindenki!
WLB: Mik a terveitek az Outdoor Inhales kapcsán?
Kerekes Bence:
Szeretnénk még több időt erre fordítani, életvitelszerűen űzni a slack-, illetve highline-ozást és a hegymászást, siklóernyőzést. Tervben van egy nagyobb terem, egy nyári-őszi outdoor tábor, a magyarországi hignline nemzetközi szintre hozása, együttműködések a többi extrém sport képviselőivel, támogatók-szponzorok, és mindezt profi fotókon-videókon megörökíteni.
Plusz meg akarjuk találni Magyarországon a legmagasabb-leghosszabb highline helyét!
WLB: Mit szólnak ehhez a különleges szenvedélyhez a rokonok, barátok?
Terék Nándor: Sziszegnek hangosan. A feleségemmel négy éve vagyunk együtt, másfél évvel ezelőtt azt mondta: „Te nem állhatsz highline-ra!” Ma már ő a legnagyobb támogatónk.
Kerekes Bence: „Azért mindennek van határa”- ezt apukám mondja rendszeresen, aki egyébként a legnagyobb extrémsport-rajongó.
WLB: Kedvenc helyek Budapesten?
Kerekes Bence:
Margitsziget.
Terék Nándor: Gellért-hegy.
WLB: Kedvenc kocsma, kávézó?
Terék Nándor: A Fahéj és a Csendes.
Kerekes Bence:
Szimpla.
WLB: Szeretitek Budapestet?
Terék Nándor:
Néha szeretem, néha gyűlölöm. A fekvése, az építészete, a régi villamosok, a hidak miatt imádom. Azt viszont nem bírom, mikor túl sok, túl zajos, túl piszkos.
Kerekes Bence: Nekem Budapest a kedvenc városom Magyarországon, de én mindenképpen hegyvidékre szeretnék költözni.
WLB: Nem tervezitek, hogy megteremtitek Budapesten az urbanline lehetőségét?
Terék Nándor:
Tervezzük! Nagyon inspiráló például a lengyelországi példa. Ott most volt az ötödik Urban Highline Festival. Nálunk is szuperul meg lehetne valósítani a régi bérházak közé kihelyezett highline-okat!
