Budapest szabadulós játék nagyhatalom lett az elmúlt években. A különböző kalandpályák megtalálhatóak már minden méretben és hangulatban a város legkülönbözőbb pontjain. Anno elhatároztuk, hogy mindet kipróbáljuk, és nemes tervünkhöz azóta is szorgalmasan tartjuk magunkat több-kevesebb sikerrel. Legutóbb egy lakásba zártak be minket a Blaha Lujza térhez közel, ahonnan sikeresen kijutottunk.

Kicsi a bors, de nagy a meglepetés

A 2013 májusában nyílt Claustrophilia életkorát tekintve még gyereknek számít a room escape bizniszben, de a feladatokat nézve azért mégis elég komoly dologról van szó. Az már úgy az első perc környékén nyilvánvalóvá vált, hogy ez itt nem a jól megszokott koncepció, de nem árulunk el semmit. Akit érdekel, járjon utána.

Így kezdődikAz óra elindul, de nem a pontos időt mutatja: ha a mutató körbeér, lejárt az idő. A szerkezet bár nem ketyeg, mégis folyamatosan nyomás alatt tart, miközben a különböző helyekről random gyűlnek a nyilvánvalóan fontos dolgok, de egyelőre ötletünk sincs, hogy min kezdjünk el gondolkodni. A tehetetlenség szinte már idegesítő, de örülünk annak, hogy más helyekkel ellentétben itt senki nem szól bele a rádióba, hogy segítséget ajánljon fel. Magunk vagyunk.

A történet szerint LordWickelwood az élők sorából eltávozott kalandor lakásában járunk, amit a megboldogult kincskereső halála előtt titkokkal pakolt tele, hogy így nevelje ki szakmájának méltó utánpótlását. Aki innen kijut, annak már többé semmi nem lehetetlen.

Minden agytekervényt megmozgatA Claustrophilia bonyolultsága éppen az egyik legjobb tulajdonságában rejlik, méghozzá abban, hogy nagyon változatosak a feladatok. Van olyan, ahol az agy logikáért felelős részét mozgatja meg, van olyan, ahol az intuíció vezethet a sikerhez, de olyanba is bele kellett botlanunk, ahol a puszta ügyességen múlt a továbbjutás. Mindemellett természetesen fontos még a türelem is, és nem árt az sem, ha a csapat tagjai összehangoltan, minden részletre kiterjedő figyelemmel teszik a dolgukat a közös cél eléréséért.

Egy ideális csapat szerintünk 3-4 fő a Claustrophilia esetében, ennél több emberrel már akár egy zene nélküli pogóvá is alakulhat a kaland, bár tény, hogy több szem többet lát. A kijutási arány nem a legbiztatóbb, a csapatok nagy része állítólag segítség nélkül esélytelen a kijutásra. A rekordot egy ír pár tartja, akik a Claustrophilia szellemi atyja szerint lazán átsétáltak a pályán, de emellett még rengeteg érdekes történtet hallottunk szekrényt magukra borító, elektromos beredezést nem rendeltetésszerűen használó, illetve ajtókat erőszakkal feltépő játékosokról.

Mi nagyon jól szórakoztunk, mindenképpen ajánljuk!