Budapest belvárosának van egy olyan tere, amit senki se tudja, hogy hogyan hívják. A köznyelv leginkább Gerlóczy térnek becézi az étterem után szabadon, de leánykori neve igazából Kamermayer tér. Bő egy hónapja itt, T. Nagy Tamás egykori húsboltja helyén nyílt a Szalámibolt, amit nem titkolunk, első látásra (és kóstolásra) szerelem volt. Csöppnyi kis 30 négyzetméteres üzlet, egy végtelenül kedves hölggyel, Lukács Ildikóval és vérfakasztóan sokféle kolbásszal, sonkával, szalámival és testvéreivel.
A tulajdonos házaspár nem tősgyökeres húskereskedő, pár éve szerettek bele a műfajba. Véletlenszerűen ismerkedtek össze Balatoni úrral, a Kistelki kolbász és szalámi készítővel, majd az ő termékeivel kezdtek gasztronómiai vásárokra járni. Ott kerültek közelebbi kapcsolatba az őstermelőkkel, és megfogalmazódott bennük, hogy a francba is, miért nem velük kötnek üzletet. Így a népmeséhez csak annyi kellett, hogy a már említett Kamermayer (aki, ha bárki számára kétséges lenne, igen, Budapest első polgármestere volt) téren sétáljanak egy szép, tegyük fel napsütéses délutánon, hogy észre vegyék T. Nagy Tamás ‘Kiadó üzlet’ feliratát.
A bolt így lett egy főként Balatoni József hús csodáinak lelőhelye, az egykori gasztro forradalmár, T. Nagy serrano és pármai sonkáival és egyéb kulináriákkal kiegészített boltocskája. De hogy pontosan miért kötelező ellátogatnunk a húspalotába? Kezdjük ott, hogy minden, amit tartanak magyar élelmiszer, amit közvetlenül a termelőtől vásárolnak meg. A másik, hogy a megszokott és megszeretett lángolt kolbász, gyulai kolbász és társai mellett olyan kulináris gyönyöröket tartanak, mint barackos szalámi, harcsa szalámi, diós pulyka szalámi, szarvasgombás szarvas szalámi, nyúl, őz, liba újragondolások és még folytathatnánk.
Aki nem egy kolbász-szalámi párti ember annak bátran ajánljuk a sonkákat, amiket lehet vákuumcsomagolt és férfias tömbből frissen hajszálvékonyra leszeletelt verzióban is kapni. Emellett juhsajtok, mézek, szörpök, borok, pálinkák figyelnek a polcokon. Ezek is mind közvetlenül a termelőtől beszerezve, igen baráti áron. És itt jön a lényeg. Mind az, amit itt most leírtunk azt sugallhatná az olvasó számára, hogy egy újabb megfizethetetlen kulináris bolt nyílt a belvárosban, politikus feleségeknek és üzletasszonyoknak, de nem! Kolbászt, szalámit már kilója 1800-ért kaphatunk, ami valljuk be, a szupermarketek sertés párizsi árával egyezik meg.
Hogy a delikát termékek közül említsünk egyet, a váci Flochkeksz, ami máshol 1200-1500 forint, itt 850 forint ellenében a mienk lehet. A Békésszentandrási kézműves sörüzem üvegből (ritka!) készült palackos söréhez már 270 forintért hozzájuthatunk. A kacsamáj pástétomnak kilója 5500 Ft, a pármai sonkáé 6000, ami nagyon alulról súrolja a bolti fóliás árát. Külön dicséretes, hogy tartják az ország legjobb szilvalekvárját, ami a gergelyugornyai Fruit de Bereg-et. A turisták miatt tartanak Pick szalámit, de ha már egyszer betérünk érdemes pont nem azt választani.
Ildikó minden nap a boltban van, rettenetesen kedves, segítőkész, mindenből ad kóstolót. Ottjártunkkor például bejött egy vevő, aki már a bejáratnál megkérdezte, hogy Pickszalámi van-e. Természetesen volt, de azt csak rúdra lehet kapni. Végül sikeresen távozott három féle, a háztartásában nagy valószínűséggel extrémnek számító kolbásztípussal. Mindezt a szóban forgó újdonsült szalámi kereskedőnk merő kedvességgel és tolakodásmentesen érte el az idősebb vendégnél.
Hogy a termékeik mekkora sikert arattak, azt csak azzal tudnánk demonstrálni, hogy a zacskó beltartalma, amivel a boltból hazafelé ballagtunk, az egyik kedvenc kávézónknál, a Telepnél már a felére csappant. Ugyanis mindenki farkasként vetette rá magát a harcsa szalámira, serranora, pármaira és a többi szakszerűen eltalált ízvilágú hústermékre. Örülünk, hogy megint fejlődtél, kedves Budapest, hajrá Szalámibolt, megütötted az ingerküszöböt!
