Mozijegyet venni jó! Nézze meg a nyári divatot az Állami Áruházban! Legyen óvatos, a vágányok között a vasútállomáson! Nem csoda, hogy felmerült bennünk a kérdés, találunk-e még valahol eredeti 20. századi plakátokat, és be tudunk-e szerezni egyet nappalink falára. Így esett, hogy felkerestük Várkonyi Ádám Plakátboltját az V. kerületi Galamb utcában. A plakátimádó fiúban mindig mozgolódott a gyűjtés iránti vágy. Hol kosaraskártyák, matricák, szivarok, régi pénzek és borok iránt érdeklődött, hol bélyeget bélyegre halmozott. Ádám kezdetben olyan volt, mint a többi hobbi-gyűjtő, akinek szép számmal vannak darabok a tarsolyában, de nem életcélja egy magángyűjtemény létrehozása. 4-5 évvel ezelőtt azonban minden megváltozott, amikor egy aukciós katalógusban beleszeretett élete első plakátjába. Amikor végre élőben is megpillanthatta az 1937-es plakátot, tudta, ez az, ami kell neki.
Ha az ember nem jár utána, talán sosem gondolná, hogy Magyarországnak számos világszínvonalú plakátkészítő mestere élt és él is mai napig (Kemény György, Máté András, Görög Lajos, Darvas Árpád, Ernyei Sándor, Balogh István). A plakátkészítésnek régen teljesen más folyamata volt, mint ma. Egy-egy grafikus teljesen autonóm ötleteket valósított meg, melyek nem csak grafikus munkák voltak, de művészi, illetve festői remeknek számítottak. A plakátkészítés mindig is összekapcsolódott a különféle művészi hullámokkal és irányzatokkal, reagált a konstruktivizmus és szecesszió újdonságaira is.
„Megváltozott a világ és az a mód, ahogy készültek a plakátok. Nem ugyanúgy készültek 1885 és 1985 között sem, de alapvetően az volt a módszer, hogy egy művész egyeztetett a plakát üzenetéről a céggel, majd leült és kitalált valamit, mint művész, nem úgy, mint egy marketinges. Ma úgy készül egy plakát, hogy leül 25 ember, kitalál egy koncepciót a kampány részeként, és a grafikusnak odaadnak egy kész történetet, hogy mit milyen színekkel és hogyan kell elkészítenie. Sőt, ha elkészült, még akkor is rengetegszer módosítják és átalakítják. Ma már más a világ, senki nem adna ilyen nagy szabadságot egy autonóm ember kezébe.”
Éppen ezért ma már igen kevés önálló megoldású plakátra lel az ember, ez alól az alternatív színházak, szórakozóhelyek, kocsmák (Trafó, Gödör, Sirály, Tűzraktér) kisebb flyer-ei és plakátjai képeznek néha kivételt. (Ádám kedvence Stark Attila festőművész HANNA-HANNA fesztiválra készült plakátja, amit a Fogasház és Tűzraktér faláról mentett meg, majd az egyiket megtartotta, a másikat pedig beadta a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményébe.) Persze, felmerül a gyanú, hogyha tényleg szeretnénk egy egyedi plakátot a szobánk falára, nehogy egy replikát sikerüljön beszerezni. Ádám szerint évek tapasztalata, sok gyakorlat és megfelelő ismeretanyag kell hozzá, hogy kiszúrjuk a hamis darabokat.
„Ha már sok ezer plakátot fogtál, felismered a nyomástechnikákat, tudod, hogy melyik plakátot milyen stílusban nyomtak, és nem fogod összekeverni egy másikkal. Nyílván megfizeted a tanulópénzt, én is kiadtam már sokat valamiért, amire azt hittem, hogy… és kiderült, hogy nem igazi.”Ha előkerül egy eredeti, ám rossz állapotú plakát, restaurátorokhoz kerül. Míg az eljárás során Amerikában megpróbálják teljesen nyomdafrissre varázsolni a plakátot, ha hiányzik egy rész, azt szimplán újrafestik, a papírt savtalanítják és kiöblítik, hogy a szennyeződés és kosz eltűnjön belőle. Ezzel szemben Európában nem divat teljesen új plakátot készíteni a régiből. Egy-egy pótlást beillesztenek, de alapvetően az idő pici foltjai és árnyalatai megmaradnak.
Bár a plakátgyűjtésnek itthon nem nagy a keletje, más kérdés, hogy aki egyszer beleszeret ezekbe az egyedi régiségekbe, képes-e összespórolni egy-egy ritkább darab árát is. A boltban a plakátok átlagára 25-30 000 Ft között mozog, de találunk 150 000 – 300 000 Ft-os különlegességeket is a háború előttről. Azonban nem a méret a lényeg, hiszen 5000 Ft-ért is vásárolhatunk nagy plakátot, de egy kisebb méretűt is vehetünk jóval drágábban. Az árakat számos tényező alakítja, többek között az, hogy ki készítette, mennyire jó a grafikája, milyen ritka, hány darabot nyomtak belőle, mikori, volt-e az utóbbi években aukción, illetve művészettörténetileg megállja-e a helyét. Ugyanis egy művészi megoldás, ami egy adott időszakban új és formabontó, az évek vagy évtizedek múltán már egyáltalán nem eredeti, izgalmas vagy előremutató.
A legfontosabb szempont azonban egy plakát kapcsán, hogy mennyire jó közvetítő, vagyis betölti-e a plakátkénti szerepét. Ha egy plakát egyszerre művészi és funkcióját is ellátja, a művész tökéletes munkát végzett. Emellett sokat számít az ár meghatározásánál, hogy hány embernek tetszik az adott plakát, mennyien találják vonzónak. Ezzel párhuzamosan változik azok száma is, akik meg akarják szerezni őket. Ma a síelős, golfos és autóversenyes plakátok kelendőbbek, míg tíz éve a cigarettás plakátok vitték a pálmát.
„A legrégebbi eladott plakátom az 1890-es évekből származott, a Diana sós borszesz korai reklámja volt, kb. 70 000 Ft-ért kelt el. A világ legdrágábban eladott plakátját 140 millió Ft-ért vették meg, és az 1927-es Metropolis című film német plakátja volt. Persze létezik belőle magyar változat is, de esélytelen megszerezni, mert kb. egy van belőle az Országos Széchenyi Könyvtárban. Ha előkerülne egy régi darab valakinek a pincéjéből, az simán érne 10-20 millió Ft-ot.”
Ádám vásárlóinak több mint a fele külföldi, akik ajánlás vagy internetes böngészés útján lelnek rá a boltra. Persze néha járókelők is bekukkantanak, de ez a legritkább eset, inkább csak nyáron jellemző a turistaszezonban. Nyugat-Európában sokkal fejlettebb az emberek tárgykultúrája, így sokkal inkább áldoznak a múltbeli darabokra. Egy igazi plakátszerelmesnek, mint Ádám, azonban a legnagyobb örömet az jelenti, ha olyasvalakinek adhatja el a plakátokat, akiről tudja, hogy megbecsüli, és nagyon örül neki, legyen az magyar vagy külföldi. Ebben az esetben hajlandó még az árból is engedni, csak hogy jó kezekbe kerüljön az áhított retró-ereklye.
„Ha megnézel egy magyar lakberendezési újságot, a falak üresek. Ha elmész a barátaidhoz, a falak üresek. Nagyon sokan sivár környezetben élnek, fehér falak között. Furcsa, hogy az emberek nem is gondolkodnak úgy a tárgyakról, hogy azok érnek valamit, vagy továbbadhatják az unokáiknak. Nem mindegy, hogy miben éled le az életedet, mi vesz körül, mit látsz nap, mint nap a lakásodban, házadban.”
Szóval, ha úgy gondoljátok, hogy nem hiányozhat a falatokról egy eredeti Körhinta, Kincs, ami nincs vagy Pokoli torony plakát, vagy egyszerűen egy kis retro szocializmusra vagy pop-art-ra vágytok, nézzetek be a Plakátboltba, ahol nem csak egy eredeti plakátokkal lehettek gazdagabbak, de az egyes darabok történetét is megtudhatjátok.
