WeLoveBudapest: Miről szól a MARA Factory?
MARA Factory: Úgy indultunk, hogy gyerekbútorokat újítottunk fel, amik egyedi, gyerekeknek szóló illusztrációs designt kaptak. Aztán eléggé kiszélesedett a kör, mostmár posztereket is készítünk, fejlesztőjátékokat tervezünk, emellett lesznek kortárs mesékből meseelőadásaink, bábszínház és mindenféle, ami a gyerekekkel kapcsolatos. Sokkal szélesebb körben, mint a bútor.WLB:
Hogyan zajlik a régi gyerekbútorok felújítása, miért érdekesebbek a múltbeli darabok?
MARA: Sokkal jobb minőségűnek és szebbnek találjuk a régi bútorokat. Egyrészt egyediek, másrészt régen még tényleg fából készültek a székek és időtállóak voltak. Eleinte sok lomtalanításon megfordultunk, és bolhapiacra jártunk, hogy különleges darabokat találjunk. Később rájöttünk, hogy az is jó megoldás, ha az emberek hozzák el a régi székeket, komódokat, de hintalovat és babaágyat is MARAdandóvá tettünk már.
WLB: Mi motivál titeket?
MARA: Meghatározó, hogy mi vesz körül minket gyerekkorunkban, mert minden beépül az ízlésünkbe és fejlődésünkbe. Éppen ezért szeretnénk, ha az elkészített tárgyaink a gyerekek szívéhez nőnének, és kellemes emlékként tekintenének vissza rájuk. Azonban most kamikaze módon ugrottunk bele ebbe az egészbe és nem tudjuk mi sül ki belőle. De kétségkívül szeretnénk valami sajátot alkotni, kipróbálni, hogy megy ez nekünk önállóan. Fontos, hogy környezetbarát, kopásálló és vízbázisú festékeket használunk. Legújabb tervünk, hogy elkészítsünk egy-két ipad mesekönyvet, hogy ne kelljen papírra nyomtatni és nyomdafestéket használni, ezzel is követve az öko-vonalat.WLB: Vissza tudtok emlékezni valamelyik kedvenc gyerekkori játékotokra?
Blanka:
Emlékszem egy macira gyerekkoromból, ami később kiderült, hogy nem is az enyém volt, hanem a szomszéd kissrácé. Ott lógott az ágy fölött, sárga volt, piros orral és ha megnyomtad hangokat adott ki. Nagyon tetszett és érdekesnek találtam. Amikor ezt elmeséltem a mamámnak, akkor nem hitte el, hogy ilyenekre emlékszem, mert kb. két éves lehettem. Szóval ilyen nyomokat és emlékeket hagynak azok a tárgyak, amik igazán fontosak.
Mariann: Én fura gyerek voltam, csak rajzoltam meg olvastam, meg fantáziavilágomban képzelt testvérekkel dumáltam, amíg nem lett saját testvérem. Ami megmaradt, az a fa építőkockám, minden oldalán más volt, betűk, számok, állatok képei, stb. Orosz gyártmány volt, persze, és olyan időtálló, hogy ma is megvan, a gyerekeimé. Sokat építettem, meg kirakóztam vele. Szeintem ennek köszönhető hogy 4 évesen tudtam olvasni es írni. Csinált már a MARA factory is hasonlót, nagy sikerrel.
WLB: Van-e gyereketek?
MARA: Mariannak és Adélnak is három gyerkőce van. Szegények általában végignézik hogyan készülnek a különféle kisszékek meg dobozok. Mindegyik nagyon tetszik nekik és nem akarják, hogy odaadjuk őket, le akarnak csapni rájuk. Ők részben a kontroll csoportunk is, mindig megmondják, hogy egy-egy termék be fog-e találni. Másrészt ők az állandó megrendelőink, és a divat előrejelzői is. Kiszimatolják, mi az aktuális iskolás és ovis trend.
WLB: MAray + RAdnóti = MARA, de mi volt a képlet előtt? Hogyan kapcsolódtatok össze?
MARA: Elég régóta ismerjük már egymást, mert mindketten a MOME-ra jártunk, de csak az utolsó évben ismerkedtünk meg igazán, amikor egy helyen írtuk a diplomamunkánkat. Azonban nem volt szorosabb kapcsolatunk, és sohasem gondoltuk volna, hogy valaha együtt fogunk dolgozni. A közös pont az volt, hogy mindketten könyvillusztrációkkal foglalkoztunk, de úgy gondoltuk, teljesen más világ vagyunk, az életünk is különbözik és soha semmi közünk nem lesz egymáshoz. Végülis a szálak akkor értek össze, amikor egy közös munka összehozott bennünket, és megismertük a MARA harmadik alkotóját, Várszegi Adélt is, aki meséket, verseket ír, mi pedig illusztráljuk őket. Sajnos még nem sikerült kiadni ezeket, nagyon nehéz ezen a piacon érvényesülni manapság.WLB: Ez volt az oka, hogy látszólag felhagytatok az illusztrálással?
MARA: A könyvillusztrálással a probléma, hogy egyáltalán nem biztos a könyv, megjelenése, amíg ténylegesen nem tartod a kezedben. Erre nem lehet alapozni, építeni, tervezni. Ez nem feltétlenül a kiadók hibája, mostanság olyan a piac, hogy néha még a kész könyvek sem fogynak el. Ez volt az egyik ok, amiért létrehoztuk a MARA-t, mert rájöttünk, ha valamit el akarunk érni, az csak a saját erőnkből lehetséges, és ez csak úgy működik, ha összefogunk, mert egyedül nagyon nehéz megállni a helyünket a piacon. A csapatban pedig mindenki azzal foglalkozik, amiben jó, így vagyunk teljesek.
WLB: Hogyan képzeljük el egy átlagos napotokat?
MARA: Nagyon nagy pörgés van egész héten. Két napot a MOME-n dolgozunk, ahol egy EU-s projektben segédkezünk egy gyermekeknek szóló fejlesztőszoftver kialakításában. Van egy nyugis napunk is a héten, aztán van egy fix nap, amikor megbeszéljük az aktuális teendőket, meg ötletelünk. De egyfolytában megy a tervezés és alkotás, nagyon nehezen tesszük le az ecsetet!
WLB: Ha kedvet kapunk egy új, kismalacos, színes komódhoz, hol találunk meg titeket?
MARA: Augusztusban bemutattuk az egyik kollekciónkat a Nyitott Mappában, és sokan megkerestek minket, mert megtetszettünk nekik. Egyébként terjed a hírünk online (Facebook, blog) és offline is, például egy-egy vendégségben rábukkannak a tárgyainkra és felkeresnek minket.WLB: Lesz-e állandó, fix helyetek?
MARA: Lesz bizony, már nagyon várjuk, hogy kész legyen! Március végén beköltözünk egy műhelybe a Lónyay utcába, ahová időpont egyeztetéssel lehet majd bejutni, de lesz egy bemutatótermünk is. Nagy álmunk fog ezzel valóra válni, végre egy helyen lesz minden, a festékek, könyvek, bútorok…A MARA Factory-s lányok munkáival legújabb kiállításuk megnyitóján, január 14-én találkozhattok a Műhely Galériában. Január 21-én délelőtt ugyanitt, kortárs mesék bábjátéka, fejlesztő feladatok, és kézműves foglalkozás vár minden porontyot, apukát és anyukát!
