Dancsó Péter amatőr filmesként kezdte pályafutását, autodidakta módon tanulta meg mindazt, amit ma láthatunk tőle. Kezdeti kisjátékfilmeiben barátaival együtt tűnt fel a képernyőn, s most a mesterképzést végzi a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen és mellette szabadúszó filmkészítőként dolgozik.
A szabadúszófilmes másodlagos elfoglaltsága a fotózás, sokkal erősebbnek érzi videós oldalát, amely kettő tökéletes ötvözetének látja Budapestről készült timelapses videóit. Két évvel ezelőtt kezdte el izgatni a fantáziáját a timelapse, amikor a század eleji fotóösszeállításokat látva elhatározta: ő is megörökíti a várost a 100 évvel későbbi generációnak. A videókból Dancsó azonban hagyományt teremtett, s idén év végén fogja bemutatni 2012-re készült összeállítását, amelyben újabb csavarok várhatóak majd, mint például a HDR timelapse, a több különböző expozíciós beállítással fotózott felvételekből összeállított nagy átfogású képsorozat.
A 3 perces filmekben számtalan budapesti hely jelenik meg, amelyek évről évre változnak. Elmondása szerint a legrövidebb felvétele 10 perces volt, de állt már 5 órát a gépe mellett egy napfelkelte apropójából. Álma egyszer egy több napos timelapset készíteni, s viccesen elmeséli, hogy nem szeret korán kelni, így bizony előfordult már, hogy a naplementéből visszafordította a napfelkeltét.
Az alkotó szereti, ha ezeknek a filmeknek van egy budapesti barangolás hangulata, amikor valaki egyedül nekivág a sötétben Budapestnek. Ezt az érzést szeretné visszaadni videóival, amit ő akkor ott megél. Dancsó ebben találta meg magát, s mint mondja, nagyon kevesen csinálják ezt, hiszen rengeteg türelem kell hozzá. Sokszor talán a szemmel nem látható dolgokat is megörökíti, mint például a Duna hajóforgalmát, vagy a haladó autók fénycsóváját a hidakon.
Ha bármit kívánhatna?
Légi felvételeket készítene: átsuhanna a város felett, a híd lába között a Citadella tetejéig. S melyik más városban készítene hasonló felvételeket? Párizsban.
A 24 éves fiatal tehetségnek timelapses videói mellett – ahogy ő fogalmaz – igazi „szívcsücske” a játékfilmezés, és leginkább vígjátékokban képzeli el a jövőjét, amellett, hogy újabb budapesti helyszíneket látogat meg egymaga fényképezőgépével, a jelen és a jövő generációjának.
- Kedvenc budapesti helyszín: Gellért-hegy, Citadella
- Kedvenc könyv:
Frank Herbert: A Dűne - Kedvenc film: Metropolis (1927), A tanú (1969), A legényanya (1989),
- Kedvenc operatőr: Zsigmond Vilmos, David Mullen, Philip Bloom
- Kedvenc rendező: Billy Wilder, Howard Hawks , Fritz Lang, François Truffaut
- Kedvenc zene: minimál, elektronikus zene, minden További info Dancsó Péterről itt, itt és itt.